Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

2. A hálaadás himnusza 1,3—14

bizonyos titkok nem kerülnek kinyilatkoztatásra, hanem megmaradnak az Űr titkainak. „Hén proetheto en aoutou" Isten üdvtervére utal. ,,Eisz oikonomion tou plérómatosz tón kairón". Isten világterve tehát egy megszabott időpontra tekintett. „Kairosz" a megszabott időpont, erősebb és világosabb, mint Gal 4,4ben a „pléróma tou chronou", amely szerint korszakoknak kell leperegnie, egymást váltania előbb. A „pléróma" az edény képe, amely lassan telik s amikor színig lesz, áll be a „pléróma". Mindez egy bizonyos „oikonomia" szerint megy végbe. Gazdag jelentésű szó, itt az üdvösség történeti rendje értelmében. Bengel és iskolája számára volt igen fontos ez a kifejezés, talán el is túlozták jelentőségét. Mindenképpen rajtuk keresztül lett közkincs a keresztyén írásmagyarázatban Isten világtervének képzete, az üdvösség korszakos beosztásának a gyakorlata. Az üdvösség-történelem klasszikus textusa mindenképpen ez az íráshely. 11. vers. A megváltatás, a bölcsesség és értelem adományai mellé — még mindig az „eulogia" gyűjtőkifejezés keretében! — kerül az új: ,,en auotó kai ekléróthémen" kifejezés. A „kléroó" csak itt fordul elő az újszövetségben. Vö. a Septuaginta szövege szerint lSám 14,41 és Ézs 17,11. A profán görög nyelvben annyit jelent, mint valakit sorsvetés útján kijelölni, sorsvetés útján valamihez hozzájutni. A „klérunthai" kapcsolódik a „ti"-hez, azaz valamit elnyerni. Mit? Valószínűen a „klérosz"-t az eszkatologikusan értendő osztályrészt vö. Kol 1,12. Mivel a 12. versben az infinitívusz az egésznek célját határozza meg, ti. „eisz to einai hérnász eisz epainon doxész aoutou", világos, hogy a „klérosztihai" a Krisztusban való elhívás momentumára utal ... A „prooriszmosz" alapján azokról van szó akik eleve elrendeltettek az isteni „protheszisz" szerint, aminek semmi sem állhat útjába, vö. Fii 3,21. Ezt fokozza a „kata tén bulész tou thelématosz aoutou" kifejezés. A „bulé" szót Pál nem használja egyébként, itt fokozást ad a „theléma" erősítésére. A 12. vers szerint mindez azért, hogy „dicsőségének magasztalására le49