Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

2. A hálaadás himnusza 1,3—14

hogy elkezd szorongatni, sodorni Krisztus szeretete s egyszerűen másként végezzük dolgunkat, másként beszélünk emberekkel és emberekről, másként hordozzuk terheinket, másként veszünk részt közös ügyekben, másként nézünk szét a világban, másként nézünk magunk mögé és másként nézünk előre. Valahogy úgy, mint régen, gyermekszóval énekeltük: „mint királyi gyermek, élek föld porán"! Manapság talán ez lenne valamennyiünk számára a legfontosabb, hogy lássa a világ Isten kegyelmének szépségét rajtunk. Ne azon igyekezzünk, hogy elmosódjék a határ egyház és világ között. Ne akarjunk olyanok lenni, mint a többi ember. Ne abban lássuk modern missziónkat, hogy társaságunk hosszú este után sem érzékelte, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ez nem győzelem, hanem fájó vereség. Ne elégedjünk meg a második, legjobb megoldással. Törekedjünk arra, hogy Istennek örökkévaló szeretete fiúságunkat annyira betöltse, amennyire mennyei Atyánk előtt kedves. Nem kíván tőlünk lehetetlent. A szeretetben való tökéletesség még előttünk van. De már magasztaljuk Istent mindazért, amit választó szeretetével már nékünk adott. Az „Ekklészia" kórusából ne hiányozzék hangunk! 43