Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

2. A hálaadás himnusza 1,3—14

jük, hogy ez „ajándék" és nehogy Krisztust elveszítsük szemünk elől, halljuk az apostoltól, hogy Isten ezt örökkévaló szeretetével adja nékünk. Tehát nem fog rajta az idő vasfoga. Minden elkophat, minden elmúlhat, Istennek örökkévaló szeretete nem változik, nem fogy, nem lesz érvénytelen. Ez a „kőszikla" a Biblia nyelvén az a bizonyos fix pont, amelyre ha ráállunk, nem kell aggódnunk semmitől. Másrészt mindez a Krisztusban a miénk. Nem téphetjük ki kezéből, nem választhatjuk el személyétől. Ajándék és ajándékozó elválaszthatatlan. Ha nem kell nekünk Krisztus, az ajándékai sem lesznek mieink. De nem lehet Ö a mi Krisztusunk anélkül, hogy el ne árasztana minket ajándékaival. Ezt tartsuk szem előtt. Nehogy magunkra építsünk vagy saját döntésünkben bízzunk. Nem mi választottuk Istent — bár ebben nem lenne semmi különös, hiszen botor ember az, aki mást választana —, hanem Isten választott minket. Úgy, amint vagyunk. Úgy, amint régen is voltunk. Úgy, amint leszünk, régi irhánkat hurcolva utolsó szívdobbanásunkig. Örök szeretetével választott a Krisztusért. Forgassuk csak szívünkben s egyszerre énekre nyílik ajkunk! Amenynyire zengjük Isten kegyelmes magasztalását, annyira kezdünk lassan-lassan mássá válni. A szent és a feddhetetlen egyszerűen annyi, hogy már nem vagyunk olyanok, mint a többi ember. Nem azért, mintha hátat fordítanánk a világnak, hiszen akkor nem ismernénk Isten világátfogó szeretetét. Nem valami külső jel vagy uniformis miatt, hiszen az csak az ó-embernek vallásos kosztümje lenne. S ugyan mit ér? Pedig de sokan viselik.. . Annyiban változunk meg, hogy benne maradunk ugyanúgy, mint korábban, nyakig a világban, de mindent másként teszünk. Akár gyárban vagy szántóföldeken, iskolában vagy kórházakban, irodában vagy háztartásban, mindent továbbra is végzünk, mint korábban, csak másképpen. Egészen másképpen! Nem a törvény szigorú parancsára, rettegve a büntetéstől. Nem a jutalomra számítva vagy emberek előtt dicsőséget hajszolva. Nem pénzért, nem is kötelességtudatból. A változás abban áll, 42