Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

2. A hálaadás himnusza 1,3—14

„Ekklészia" tagjai közé, őt szereti a Szeretettben, neki ajándékozza a fiúságot Krisztusban, őt borítja el áldásaival. . ., ezért csak azok éneklik ezt a himnuszt, akik előtt feltárult Isten kegyelmének gazdagsága. A „charisz" (kegyelem görög szava) jelenthet még kecsességet, szeretetreméltóságot, kellemet, bájt stb. Chrysostomus: „Az angyalok vágyódnak ilyen lelket látni. . ., hiszen annyira kedvessé, vonzóvá formál bennünket, hogy vágyódik utánunk, amint meg is van írva Zsolt 45,12-ben „szépségedet a király kívánja". Luther is így magyarázza későbbi „graificavit nos in dilecto Filio sui" . . . itt valóban vége minden dicsekedésnek („kauchézisz"). Az ember a saját religiójában igyekezett magát kedvessé tenni Isten számára, sohasem sikerült. Most az evangélium meghirdeti, hogy Isten bennünket — akikre érvényes az antik meghatározás „homo intolerabilis"! — Krisztusban kedvessé, vonzóvá, szeretetreméltóvá formál a Szeretettben. MEDITÁCIÓ Azt hiszem, hogy ez az új ének, amelynek éneklésével még mindig Isten adósai vagyunk. Legfőbb ideje, hogy megtanuljuk, hiszen akkor vagyunk a helyünkön, akkor normális az állapotunk, ha véget vetünk panasznak, önsajnálatnak, rémisztéseknek és oktalan bizakodásoknak, s végre besorolunk mi is azoknak a csapatába, akik magasztalják Isten dicsőséges kegyelmét! Tanuljuk meg ennek- módját az öreg apostoltól. Először Isten áldásaira tekint. Vannak dolgok, amelyeket elérhetünk szorgalmas munkával és tanulással, vannak, amelyeket felfedezhetünk és elsajátíthatunk, vihetjük valamire polgári hivatásunkban is, jó pozícióba kerülhetünk, vagyont és hírnevet is szerezhetünk magunknak — de senki sem lehet saját erejéből vagy tudásából Isten kedves gyermeke. Ez mindnyájunk számára, annyira elérhetetlen, amennyire számunkra nélkülözhetetlen. S íme, Isten ajándékba adja nekünk ezt a legnagyobbat a Krisztusban. Nehogy elfeled41