Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

1. Címzés, üdvözlés 1,1—2

1. CÍMZÉS, ÜDVÖZLÉS 1,1—2. „Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, a szenteknek, akik Efezusban élnek és hisznek Krisztus Jézusban: kegyelem nektek és békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Űr Jézus Krisztustól." Minden figyelmes bibliaolvasónak feltűnik, hogy Pál mennyire személytelenül fogalmazza meg levelét, pedig az efezusiakat jól ismerte. Meglepetésünket igazolja a szövegkritika. Bár a fordítások és csekély kivételtől eltekintve a későbbi hagyomány Efezushoz kapcsolja levelünk címzését, valójában a szócska „Efezusban" nem eredeti. Legrégebbi szövegünk a harmadik századból nem tartalmazza. Később került a szövegbe korrektúraként, illetve marginális jegyzet formájában. A megbízható athosi kódex sem nyújt helymegjelölést. Tertullianus említi, hogy az eretnek Markios mint a laodiceai gyülekezethez intézett levelet említi kánonjában. (Adv. Marc. V. 11. 17.) De nem nyilatkozik arról, hogy ez tendenciózus változtatás-e vagy megfelel a történeti tényeknek. Az utóbbi, mint látjuk, kérdéses, az előbbi valószínűtlen, mert Markiosra sem jellemző a filológiai-kritikai szempont alkalmazása. Az sem bizonyított, hogy Markios birtokában volt-e olyan kézirat, amelyben az „Efezusban" helymegjelölés szerepelt vagy önkényesen toldotta a szövegbe, talán Kol 4,16 alapján igazoltnak véve. Origenes sem talált az általa használt kéziratban helymegjelölést. Hieronymus viszont már ismert ilyen kéziratokat. Milyen érvek szólnak amellett, hogy levelünk nem az efezusiakhoz intéződött? 1. Pogánykereszty énekhez szól, vö. 2,1 és 2,11 verseket. Mint a pogányok apostola, fordul Pál a címzettekhez. Viszont ApCsel 19,10 bizonyítja, hogy az efezusi gyülekezet21