Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

Bevezetés

amely szerint az istenismeret teljes gazdagsága egyedül náluk található. Az efezusi levél oly félreérthetetlenül ítéli el ezt a gondolkodást, hogy vagy mostohagyermek lesz vagy mesterkélten annyira félremagyarázzák, hogy Pál nem ismerne levelére ... Az is vitathatatlan, hogy bajos találkozni olyan egyháztaggal, akinek ne lenne lesújtó tapasztalata egyházi ügyekben. Valamennyien számtalanszor diszkreditáltuk Krisztust, Isten megrendítő világtervét. Nincsen annyi papír, ami elegendő lenne azoknak az orcapirító és a Szentlelket megszomorító tényeknek felsorolására, amelyekkel tele van az egyetemes egyháztörténelem. Így az efezusi levél „Egyház" tematikája elérhetetlen és megvalósíthatatlan eszmének tűnt, ami legfeljebb az „eschaton"-ban realizálódik . . . Európai keresztyénségünkben külön „magyarázó" ok az efezusi levéllel szembeni értetlenségre a kórosan uralkodóvá vált individualizmus. Ritka az egyházlátás. Pedig Robinson módra senki sem üdvözülhet. Az „énközpontúság" jellemez még hitünk dolgában is. Afrikai testvéreink családjuk, törzsük, klánjuk összefüggésében értik önmagukat: „vagyok, mert vagyunk" tipikus és számunkra szokatlan vallomásukkal. A „fehér emberek" szubjektív és individualista „nyugati" észjárása indokolja jelentős mértékben az „Egyház" szétforgácsoltságát. Miközben megfogalmazódtak a konfeszsziók, magasra nőttek a falak: „damnamus!" jeligével egészen a kiközösítés, illetve kiátkozás istentelen gyakorlatáig. Nem véletlen, hogy a legutóbbi időkig elképzelhető volt az apostoli hitvallás első és második részében konszenzus. Mihelyt a harmadik részre került sor ökumenikus konferenciákon, nyilvánvalókká váltak a szakadékok s nem volt híd, amely összekötötte volna a különböző táborokat. „Más lélek van bennetek . . .!" Világos, hogy a Szentlélek személye és munkája s ezért az „Egyház" megértésében lehetséges egyedül ennek az egységnek megvalósulása közöttünk is, amelyet Isten a Krisztusban örökkévaló szeretetével már megvalósított nem is egyszerűen a hivők üdvözítésére, ha9