Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

Bevezetés

nem az emberiségnek, a világnak gyógyítására és megmentésére. Mert mindig „az egészről van szó!" (Bengel). Valamikor éppen Efezusban történt, hogy Pál apostol néhány tanítványra találva, azonnal feltette az alapvető kérdést: „Kaptatok-e Szentlelket, amikor hivőkké lettetek?" ApCsel 19,1—7. Ismerős számunkra ez a kérdés? Egyáltalán jeltették-e velünk szemben? Megkérdeztünk mi másokat? Nem a legsürgetőbb valamennyiünk számára — a karizmatikus mozgalmak figyelmeztetésével és a különböző pünkösdista csoportokkal kapcsolatban! — az egészen új tájékozódás alapvető kérdésekben? Azért lett mostohagyermek levelünk, mert ezek a kérdések a legkínosabbak theológiai iskolákkal és egyházi szervezetekkel zsúfolt keresztyénségünkben?! Soraimat a vancouveri izgalmas Ε VT nagygyűlés után és a küszöbönálló LVSZ óriási jelentőségű nagygyűlése között írom. Ma nem lehet írásmagyarázati munkát végezni ökumenikus látás és öszszefüggések határozott tudata nélkül. Mint tudjuk, hosszú évtizedek szívós munkája nyomán a világ minden keresztyén gyülekezete (egyháza) elé kerül a megvalósítandó egység ajánlott minimuma: Baptisma—^Sucharistia—

Ministerium egységében (Limai dokumentum). Nyilatkozni kell, döntésre érett a helyzet. Nekünk lutheránusoknak talán a legnehezebb, hiszen olyan hatalmas ajándékot bízott ránk Isten az egész anyaszentegyház részére a páli megigazulás világos megértésében, a törvény és evangélium megkülönböztetésében, a hit és szeretet közös veretében, a hálaadás és mindenki iránti szolgálatra való készség páli bázisának megragadásában, hogy valóban nem könnyű a „nekünk adott kegyelem" feltétlenül hűséges őrzésének és képviseletének útján mégis eljutni a „Krisztusban való egység" valóságáig. Aprólékos és gondos elemző munkára van szükségünk, hogy megkülönböztessük a századok óta felgyülemlett — nem indokolatlan! — keserű emlékeket, korhoz kötött törmelékeket, vallásos indulatainkat stb. ettől a titokzatos és csodálatos isteni ajándéktól: Egység, a Kr is ζ 10