Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-01-05 / 1. szám
Hegyen épített város 4 1929 január 5 Lelkész- és szerkeszlőváliás — A szerkesztő utolsó szava — Egyházközségünk lelkésze, mint olvasóink tudják, hosszabb szabadságra ment és szabadságát lelkészváltozás követi. Az is köztudomású, hogy az ügy megoldásánál a csere eszméje merült fel. Lelkészünk valamelyik kartársával helyet cserélne. A csere hírére azonban többen intéztek hozzánk kérdést, vájjon ez az egyházközség önkormányzati jogát nem sérti-e? Lelkész csak olyan kartársával cserélhet, aki erre vállalkozik. Viszont mindkét egyházközség a megváló lelkész helyébe talán más lelkészt óhajtana. Ha két lelkész tetszése szerint változtathatná helyét, akkor az egyházközségek önkormányzati joga Írott malaszttá válnék és a lelkészi állások nyereséggel továbbadható stallumokká devalválódnának. Mindezen aggodalomra megnyugtatásul dr. Mikler Károly egyházmegyei felügyelőnk, az Evangélikus Családi Lapok felelős szerkesztője és kiadója, kiváló egyházjogászunk tanítására hivatkozunk. Könyvének 425. oldalán a következőket irta : — A lelkészi hivatal betöltése a tiszai, bányai és dunáninneni kerületek lelkészválasztási szabályrendelete értelmében csere utján is történhetik a következő módon : rendes lelkészek egymással helyet cserélhetnek a püspök előzetes hozzájárulásával. Jogérvényes cseréhez szükséges azonkívül, hogy a cserélni kívánó két lelkésznek szándékába mindkettőnek illetékes egyházi közgyűlése szabályos választás utján beleegyezzék s azt mindkettőnek illetékes egyházmegyei elnöksége is megGoethe nevelési ideálja Goethe, a német költők fejedelme sem tartozott a kész emberek közé, hanem folyton haladt és fejlődött. Nem volt »ein Fertiger«, hanem »ein Werdender.« Ifjúságában nevelési iránya egyéni, individualista volt. A »szép személyiség« kifejlesztése volt az ideálja. Ezt tartotta az ember legfőbb kincsének. Humboldt Vilmos és Wolf Frigyes Ágost befolyása alatt a humanista gimnáziumnak, a klasszikus görögségnek, az egyes ember harmonikus kiképzésének volt hive és Schillerrel együtt művelője is. Később azonban beismerte, hogy ez az esztétikai ideál a tetterős cselekvésre nem alkalmas, sőt az akaraterőt meggyengiti. Különösen Bielschowsky fejti ki a maga művében Goethének beismerését. S őt követte Freytag az 1815—1830 között élő német intelligenciáról szóló jellemzésében. Goethe 1828-ban Eckermannhoz intézett egyik levelében már azt hangoztatja, hogy megváltást hozna a németeknek, ha »kevesebb filozófia és több tetterő, s kevesebb elmélet s több gyakorlat volna bennök.« Goethe elváltozott nézeteivel eredeti humanista álláspontjáról mindinkább Pestalozzi ama ismert álláspontjához közeledett, amely az elméerősitse és helyben hagyja. A lelkészi hivány csere esetén is csonkitatlanul érvényben marad. Mikler dr. szerint tehát a rendes lelkészválasztás szabályai érvényesülnek. Az egyház- község közgyűlésének jogát a két lelkész cserehajlandósága és csereszándéka nem sértheti meg. A közgyűlés lelkészt választ. A közgyűlés többsége a cserére jelentkező lelkészt megválaszthatja vagy mellőzheti. Az egyházközség akarata tehát érvényesül, ha tagjait a közöny meg nem bénítja és fontosnak tartják, hogy olyan lelkész irányítson, aki híveinek műveltségi és erkölcsi fokán áll, tudásával az egyházközség hitéletét felvirágoztatja és példás életével, erkölcsös cselekedeteivel következetesen a helyes utat mutatja. A budai egyházközség tagjainak átlagos műveltségi színvonala igen magasan fekszik. Túl vannak azon, ahol az ellentmondást nem tűrő parancsoló mód sikert, tekintélyt arathatna. Olyan lelkészre vágyakoznak, aki holtig tanul, nagy tudásával, általános műveltségével, izig-vérig lelkészi jellemével se mesterkélt fölényeskedésre, se hajbókolásra, tirannusi vagy ravaszkodó fogásokra nem szorul, akinek minden hive szives örömest hallgatja és követi munkára hivó őszinte szavát. * Amint másfél év előtt a feldúlt egyházközség Luther-Szövetségébe tömörült híveinek kívánságára e lap ügyeinek intézését a harc idejére mint kívül álló és érdektelen az első szóra átvettem, éppen úgy adom át most az első szóra mint még mindig érdektelen fél, amikor a szövetségben és ezen kívül álló egyháztagok elérkezettnek látják az időt arra, hogy e munka olyan kézre kerüljön, amelyik réges-régen a legalkalmasabb volt, azonban eddig e feladatra nem vállalkozott. leti képzés mellé a gyakorlatit s a tanulás mellé a testi munkát ajánlotta. Pestalozzi az egyoldalú elméleti tudást »szórágásnak« minősítette és terméketlen egyoldalúságát nagyon elitélte. Goethéhez hasonlóan ő is vallotta, hogy az egyoldalú elméleti képzés a népkultura fejlődésére káros hatású. Korának »szó- és könyvműveltségét« többször is kemény szavakkal ostorozta. E tekintetben felette érdekes és tanulságos, ha Pestalozzi nevelési programmját Goethe »Vilmos mester vándorévei« fejtegetéseivel hasonlítjuk össze. Bielschowsky Pestalozzi nevelési programm- jának főbb gondolatait a következőkben foglalja össze: Az emberiség újjászületésére célzó nevelési tervezete nem elméletből..., hanem a való életből és a néptömegek nyomorúságából keletkezett. — Munkával munkára neveljük az embert. Először komolyan és szigorúan a hivatásra neveljük. A gyakorlati munka nemcsak a kezeket foglalkoztatja, hanem a fejet és a jellemet is neveli. Ez a nevelési rendszer Goethe felfogása szerint is a szegény és a gazdag embernek egyaránt megfelel. Mi magyarok — kultuszminiszterünk sikeres fáradozásainak adassék a hála — a háború után Goethe és Pestalozzi e felfogását végre elfogadtuk.
