Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-01-05 / 1. szám
1929 január 5 5 Hegyen épített várót Bejelentem, hogy a lapot ezentúl Hüttl Ármin lelkész, vallástanár szerkeszti, mert tisztelői remélik. hogy őt e munkára megnyerik. Evekkel ezelőtt az egyházközség lelkészi állására pályázott^ de a választáson kevés szavazattal kisebbségben maradt. Akik akkor ellene állást foglaltak, azok mondják, hogy annak idején Hüttl Árminnal méltánytalanság történt. Éppen az Ö* soraikból merült fel az első kívánság, hogy e méltánytalanság most jóvátétessék, az első lépést erre e lap szerkesztői asztalához tegye meg. hogy ezzel a lelkészválasztásig is átvegye az egyházközség hitéletének irányítását és az immár lezajlott harcban felzaklatott lelkeket nyugalomra vezethesse. Örömmel adom át avatott kézbe az egyházi lapnak az én kezemben néha bizony csak görcsös fogással betüvetési útra bírható szerkesztői tollát és kétszeres az örömöm, ha e tollal megindítom a jóvátételt a méltánytalanságot szenvedő emberen és lelkipásztoron. Üdvözlöm őt és a budai egyházközség minden jóakaratu emberét, aki bármely igaz utón a lelkek megbékélésére törekedik. Munkatársaimat arra kérem, hogy halmozzák el utódomat is értékes kézirataikkal, lapunk olvasói pedig vegyék körül a szerkesztőt szeretettel, amellyel levelesládámat uj év napján jó kívánságokkal megtöltötték. Hálásan köszönöm erkölcsi támogatásukat és kifejezett szeretetíiket. Hlavács Kornél Hütil Ármin December 10-én a kultuszminisztérium hivatalos leiratban köszönetét nyilvánította Hüttl Ármin vallástanárunknak, aki a Verbőczy-reál- gimnáziumban szeretett tanítványának, Hoffmann Győzőnek, az iskola tragikus körülmények közt elhunyt tanulójának emlékére 250 pengős alapítványt tett. Az alapitó »valláskülönbség nélkül« jelölte meg az alapítványban részesülőket. Minden szónál többet beszél a tett és a Biblia szerint cselekedetek nélkül még a hit is megholt. Mégis, nem mehetünk el szó nélkül e cselekedet mellett. Nemcsak az elhunyt emlékének, hanem az alapitó nemes, szép lelkének, igaz keresztyén gondolkozásánok állít maradandó emléket. E földi élet rohanásában is meg-megállunk a szép virág, vagy a szép kép előtt. így kapja meg lelkünket ez a szép tett is. És mi nézünk és látunk : Valóravált hitet. Mégis van magyar pap, aki a testvéri szeretetet nemcsak hirdeti, hanem gyakorolja is. Büszke reménységet. Éppen a mi Testvérünk e fennkölt lelkű pap. Krisztusi szeretetet. Legragyogóbb értéke az igaz keresztyén tettrehivó példaadás. Szeretett budai Hittestvéreim! János apostollal kiáltok hozzátok : »Közöttetek van, akit ti nem ismertek.« Bethániai Mária. Abban is egyezik Goethe Pestalozzival, hogy az ifjúság nevelésében az elméleti oktatás a gyakorlati munkával karöltve haladjon. Az állatgazdálkodást és két élő nyelvet oktassunk. A kézművességet is nagyrabecsiili. — Minden életet, cselekvést és művészetet a kézműves ipar előzzön meg. Magasabb műveltségre vezet, ha egyet helyesen tudunk és művelünk, mintha sokfélében félszegek maradunk. Aranyigazság ez, amely megfigyelésre és követésre méltó. Az iskolát »nagy szociális közösséginek mondja, amelyben mindenki megtalálja és felkészülhet hivatására. Pestalozzi és Goethe is hangsúlyozza, hogy amikor a gyakorlati hivatásra képezünk, ezt az általános tudományos műveltséggel kapcsoljuk össze. A tanítvány kezét, szemét, szivét és fejét harmonikusan műveljük ki. —• Gondolkodj és cselekedj, cselekedj és gondolkodj — ez minden bölcsesség summája. Hisz, ismeretes, hogy Goethe Faustjában az általános jólétet szolgáló gyakorlati munkának milyen dicshimnuszt zengedez. Magasztalja a közhasznú munka ritka élvezetét és igy kiált fel : »Ja, diesem Sinne bin ich ganz ergeben, Das ist der Weisheit letzter Schluss: Nur der verdient sich Freiheit und das Leben, Der täglich sie erobern muss.» Ugy Pestalozzi, mint Goethe is a munka szószólója és dicsöitője. — Bethlen István miniszter- elnökünk is újabb beszédeiben. Dr. Szlávik M. Masznyik Endre sírkövére Békét kínálva, áldást Ígérve Vár rám a kútfő, az Ur igéje. Érzem, hogy üdvöm .forrása itt van S nem szomjazom, ha belőle ittam. Ha sújt, ha biztat, csak Őt kívánom: Ez újszövetség az én világom. Boldog, ki benne füröszti lelkét, Ha földi gondok a porba verték. Még boldogabb, ki biztos kezével S felkent szavával hozzá vezérel. Legboldogabb az Ur, aki áldva Tekint le buzgó apostolára. Victorisz József
