Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-01-19 / 2. szám
1929 január 19 II Hegyen épített város Gyönyörűséges iga — Az örökös karácsony — — Az én igám gyönyörűséges és az én terhein könnyű. E pár szóval jellemzi Krisztus Urunk a keresztyén hivatás csábi tó erejét. Modern nyelven szólva ezzel »propagálja* az ö eszméit megvalósulás végett. Karácsonykor, a szeretet ünnepén a szeretet értékét még a fásultabb ember is elevenebben érzi. Hogyan fáj a szive Karácsony estéjén annak, akinek lakásában vigan duruzsoló tűz ontja a meleget a kályhából és még sem »meleg* az otthona, mert hiányzik a családtagokat eggyé tevő szeretet tüze. Hogyan szenved Karácsony estéjén, a csendes, szent éjszákén az a »szegény* ember, akinek van ugyan nagy vagyona, csak olyan szív nincs, aki igazán szeresse? Igen, a szeretet szent, finom, léleksimogató élményeinek ünnepi estéjén érezzük legjobban, hogy szeretet nélkül üres, sivár az élet, de ha van benne szeretet, akkor a szegények is gazdagok, mert a szeretet a legfőbb jó, a legnagyobb életérték. Aki nem szeret, az nem »él*. Az élet szeretet. Minden más csak eszköz, forma, külső burok A mag, a lényeg a szeretet. Sőt még több a szeretet! A szeretet az ember értéke. Akiben nincs szeretet, az nem ember. A Saulból Pállá lett legnagyobb apostol azt mondta a korinthusi levél tizenharmadik fejezetében, hogy : »ha szeretet nincs én bennem, akkor semmi vagyok*. • A szeretet az élet lelke. Mégis olyan sok ember él szeretetlenségben, aki senkit sem szeret igazán s akit senki sem szeret igazán. Nehéz szeretni? .. Valami terhes dolog az?... Valami az élettel ellentétes dolog? ... Nem!... A szeretet a boldog lélek életének olyan természetes velejárója, mint a virágnak az illat, mint az olajjal telt lámpának a világitó fény, mint a gőztől feszitett gépnek a munka. A szeretet csak a boldog lelek tulajdona. A lélekben a szeretet nem kívülről belenevelt dolog, hanem belülről, a lélek mélyéről nő kifelé, mint ahogy a hegyi patak forrása bugyog a föld mélyéből. Szeretet csak abban a lélekben van, aki tele van túláradó boldogsággal. Boldogság pedig csak az Istenben lelhető, aki szeretett, Megváltó szent fia elküldésével mindnyájunknak Karácsonyt szerzett. Az Isten ingyen kegyelmét, örökéletet ajándékozó szerelmét, végtelen irgalmát hirdető »eü- angélion* (evangélium = örömhír) szava azonban a mi fülünk számára oly éteri finomságú, oly halk, hogy nem mindenki hallja és érti meg. Nagy, mélységes, lelketátható élménynek kell rászállnia a lélekre, hogy az evangélium szavát meghallja, megértse s azután — végtelen boldoggá váljék. Nincs oly édes csók sehol e világon, mint az Isten csókja. A végtelen Mindenség millió fényéveivel se oly mély, mint az Isten szeretetének mélysége. Nincs boldogabb pillanat, mint amikor azt halljuk lelkünk mélyén Isten szavából, hogy: — Fiam, megbocsátottam minden bűnödet a Krisztus szent érdeméért. Ne félj, az enyém vagy s én a tied vagyok örökre. Nem szakit el tőlem még a halál sem. Mindenem a tied. Az élet ezer szép virága, az ég tündén zenéje, minden szépsége. Mindez azért, mert — szeretlek. Szeretlek öröktől fogva örökké. Oh, mily boldogság az Istent megtalálni és Benne, Vele élni. Érezni mindig, hogy szeret. Ez az élet. az igazi élet. Szabad, teljesen szabad és uj, erős, friss, ifjú mindig! Az Isten életében, az Isten üdvében gyökerező, lélekzö életből bugyog ely a szeretet. Mint a fűszálon rezgő harmatcsepp, visszasugározza ezer színben a rózsás hajnal napja sugarát, úgy sugározza ki magából a boldog szív az égi sugarakat, amelyeket a vallás mély, közvetlen élményeivel az az Istennel való életegység üdvbizonyosságából szív magába. És ez a kisugárzó fény és meleg az élet lelke, az élet szépsége, az élet virágillata, áldásos, gyógyító, nemesítő életgerjesztö ereje : a szeretet. Hol hit, ott szeretet! Mondja a »házi áldás*. Ez a Krisztus »igája«, a Krisztus »terhe*. Isteni humor ez, hogy ennek mondja Krisztus Urunk a szeretetet. Hogy volna az »iga», hogy volna az •teher«? Iga és teher-c a pacsirtának a csicsergő ének, mikor márciusban rezgő szárnyakkal keresi a kék magasságban a jó Teremtőt, hogy megköszönje neki azt a boldogságot, hogy él, hogy van meleg kis fészke a hullámzó vetésben, hogy övé az élet szépsége? Hiszen megrepedne a kis szive, ha kivágná gonosz kéz a nyelvét,hogy ne énekelhessen. iga-e és teher-e az igazi édes anyának, ha karja közt ringatja a reá utalt, kis, gyámolatlan emberpalántát, aki véréből való vér, a leikéből lelkezett élet.? Dehogy is iga és teher! Belső szükség, kényszer ez! A boldogság megrepesztené a szivét, ha ki nem sugároztatná szeretetben! Akkor édes az öröm, a lélek boldogsága, ha megfelezzük, megosztjuk mással. És csodálatos, minél több emberre sugározzuk szét a szivünket feszítő boldogságot a szeretet apró cselekedeteiben, annál jobban gyarapszik a boldogság a szívben. A fogyasztás, a lecsapolás csak gyarapítja! Ezért gyönyörűséges ez az »iga« és ezért könnyű ez a »teher«. A szeretetnek van még egy titka. Sokan szeretnének szeretni, de nem tudnak. Valami nagy feszültség van a lelkűkben s valami nagyon nagy dolgot akarnak megvalósítani a szeretet jegyében. Itt a hiba ! Nemcsak a vértanusághoz kell szeretet, hanem az élet legapróbb kötelességeihez is ! A jó modor, az illem legkisebb kötelességéhez is kell szeretet. Kis előzékenység, kis figyelem, kis gyengédség, kis tapintat, meleg szó, meleg kéz- szoritás, virágszál, levélke, kis pontosság, kis szorgalom mással szemben a szeretet alkalma. A szeretetnek nemcsak ezres bankói vannak, hanem fillérkéi is. És ez több van, mint nagy szeretet. Erre van ma leginkább szükség ; sok-sok apró szeretetre, mert fillérből lesz az ezres is, homokszemből a hegy és sok milliárd apró szerétéiből az Isten országa ... Hároméves kislány sétált az édes anyjával
