Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-01-19 / 2. szám
Hegyen épített város 12 1929 január 19 az utcán. A pici leány megszólal : »Anyuka, ez a kis baba milyen nehezen tud menni, pedig az olyan könnyű ! Csak az egyik lábunkat tesszük előre, azután meg a másikat. Nem tudom, miért nem mondja ezt meg az a néni a kis babának !?« így van ez, amikor az élet utján járunk. Nincs az életben világrengető probléma, csak apró lépés. Sohase akarjunk kilométereseket lépni, mert akkor egy helyben maradunk, hanem mindig csak félmétereset, egy rőföset! Ezt azonban folyton és szaporán egymásután! Minden órában, minden percben tegyünk jót valakivel, minden pillanatban ébresszünk egy-egy emberszivben kis meleget a szeretet apró kötelességének folytonos teljesítésével. Legyen életünk minden pillanata szeretet és akkor minden pillanatunk egy-egy boldog örökkévalóság lesz. Olyan könnyű igy az élet és olyan szép, olyan emberi! Tetszik tudni, nem olyan nehéz szeretni, nem olyan nehéz az élet utján járni! — megmondta az a kis leányka — csak hol a bal, hol a jobb lábunkat kell »előre« tenni és akkor haladunk. Vagyis minden percben, minden pillanatban szeressünk. Nagy erdőt egy fejszével kivághatunk, de nem egy csapással hanem minden fát külön, egyenként sok csapással, Mindig egyet, de folyton folyvást. így lesz a kis makkból is lassú növéssel a zugó viharral méltó- ságosan dacoló büszke faóriás, igy lesz a Te életedből is Örökkévalóság. Oly szép, oly gyönyörű, oly könnyű az élet, ha az szeretet. Csak tudni kell élni, tudni kell szeretni. így élj s akkor karácsonyi öröm lesz az egész életed ! Pass László. Híavács Kornélnak Sokan azért nem szeretik a találkozást, mert annak mindig válás a vége, mégpedig mennél örömteljesebb az egyik, annál fájdalmasabb a másik. Ma szerkesztőnktől válunk ; neki is fáj, nekünk is fáj. És mégis a búcsúzó jó lelke még a válás pillanatában is tanácsot ad az egyháznak, melyért annyit dolgozott, harcolt: oktatja egyházát és látomásai is vannak : látja az egyház eljövendő lelkész-vezérét, pedig erről nem tud még sem az egyház, sem az eljövendő maga sem. A budai Luther-szövetség választmánya különben ünnepélyesen fog szerkesztőjétől búcsút venni. Bizonyára lesznek beszédek, kitüntetések, megörökítések. Pedig mindez már túlhaladott álláspont. A mi kedves szerkesztőnk már maga emelt emléket magának, ércnél maradandóbbat, mikor lapunkat azelőtt nem ismert színvonalra emelte. Éz az ő öröksége és a miénk is. Ne feledjük az egyiket, őrizzük meg a másikat és akkor a találkozás öröme megmarad a válás fájdalma nélkül — neki is, nekünk is. Ez pedig annyit jelent, kedves szerkesztőnk, hogy mi találkoztunk, de nem válunk, együtt maradunk veled sikeres alkotásodban, annak megőrzésében, fejlesztésében. Viszontlátásra a sajtóbizottságban ! Dr. Masznyik Márton, a Luther-Szövetség elnöke. Az evangélikusok helyzete Stiríában Irta : Dr. Schindler Gyula. Tanulmányomnak több lényeges része talán^nyomda- technikai okból kimaradt. így a H. É. V. dec. 9-iki számában megjelent fejezetből a 165. oldalon: »Így éltek a »krypto-evangelikusok« kétszáz éven át (1580—1781-ig) lelkipásztor és tanitó nélkül.» után a következő mondatok : »Apáról7fiúra szálltak az evangéliumi Írások. A szülők voltak gyermekeik papjai és tanítói. Tankönyvük volt a Biblia, énekeskönyv és a katekizmus.» Továbbá: a január 5-iki szám 6. oldalán a második hasáb közepén : »mert az áttéréssel érvényesülésüket előmozdították« után a következő egész fejezet maradt ki: A „Los von Rom“ mozgalom Hegedűs Lorántnak a Pesti Hírlap 1928 december 8-iki számában »Ki volt oka« cimü folytatólagos cikkének az az alapgondolata, hogy a Habsburgok téves politikája volt a monarchia felbomlásának egyik főoka. A Habsburgok a XIX. század első felében a német birodalomban akartak vezérlő hatalomhoz jutni. Hegedűs Lóránt ezt úgy fejezte ki, hogy minden erővel »germani- zálni« akartak. Törekvésükkel azt érték el, hogy Bismarck németjei megverték Ausztriát és azután »kidobták Németországból.« A XIX. század végén a Habsburg-politika uj tévútra lépett. Amikor a monarchia ügyeinek irányításában Ferenc Fer- dinánd akkori trónörökös befolyása kezdődött, nyugtalanság, elkeseredés terjedt úgy a magyar nemzetben, mint a monarchia német népében. Ferenc Ferdinánd »szlavizálni« akart. A fennálló dualizmus helyébe trializmusra törekedett. Magyarország és Német-Ausztria mellé egy délszláv állam szervezését tervezte. Ezzel a monarchiában a klerikalizmus jutott volna vezérszerephez. A klerikális-szláv politikát úgy a magyarok megtörésére, mint az osztrák-németek gyöngitésére irányította. Eltérnék tárgyamtól, ha e törekvést és annak következményeit Magyarországra részletezném. A stájerországi evangélikusok történetének szempontjából azonban lényeges e megvilágítás. Hegedűs Lóránt kitűnő cikkének olvasása előtt hasonló megállapításra jutottam a következő történelmi adatokból. 1897-től különösen a bécsi és gráci egyetemi ifjúság elkeseredett mozgalomban vett részt. A mozgalom jelszava volt: »Los von Rom !« (Szakadjunk el Rómától.) Hasonló a »Los von Rom« az Eszakamerikai Egyesült Államok déli államaiban szervezett hatalmas »Ku-Klux-Klan« törekvéseihez. E hatalmas amerikai szervezet »Rómá»- tól félti a nemzeti és egyéni szabadságokon felépített és éppen ezért a jövőre nézve minden fejlődés lehetőségére képes amerikai szabad államot. És ilyen távlatban érthető meg a még mindig folyamatban lévő mexikói forradalom is. Mexikóban ugyanis a klérus mérhetetlen vagyonhoz és hatalomhoz jutott. A hatalom birtokában a kultúra legelemibb fejlődését elfojtotta. A mexikóiak modern nemzetté való kialakulását a legfurfan
