Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-01-05 / 1. szám
Hegyen épített város 6 1929 január 5 Az evangélikusok helyzete Siiriában Irta : dr. Schindler Gyula. Küzdelmes ut az »egyenjogúsításához 1793-tól 1815-ig az osztrák-magyar monarchia minden figyelmét és erejét lekötötte a forradalmi Franciaország ellen viselt támadó, majd védelmi háború. A háború folyamán I. Napoleon francia császár összetörte a Habsburgok hatalmát a német birodalomban. A Habsburg-család németrómai császársága megszűnt és II. Ferenc, az utolsó német-római császár — hogy tovább is császár lehessen — mint I. Ferenc, önkényesen felvette az osztrák császári'címet 1804-ben. E háborús korszakban a protestánsok Stájer- országban a »türelmi rendelet« keretei között gyakorolhatták vallásukat. A császár a hosszantartó háborúban birodalma népeinek anyagi és katonai áldozataira szorult. Ezért nem nyúlt reakciós eszközökhöz a protestánsokkal szemben. Ellenben népeit elzárta minden szabadelvű szellemi mozgalomtól. Külföldről mindennemű és kivált francia nyomtatvány behozatalát szigorúan megtiltotta. I. Napoleon bukása után, 1815-től azonban minden téren bekövetkezett az elnyomatás kísérlete. A császári udvarban az a felfogás uralkodott, hogy II. József »türelmi rendelete« az uralkodó kegyadománya volt, melyet bármikor vissza lehet vonni. Különösen a vegyesházasságnál jelentkezett a protestánsok zaklatása. A törekvés céltudatosan odairányult, hogy a jövő nemzedéket visszakényszeritsék a róm. kath. egyházba. Ahol az evangélikus szórványokat a róm. katholikusok túlsúlya környezte, ott az evangélikus gyermekek e kényszertérités áldozatai lettek. Az 1848—49-iki európai szabadságmozgalmak kedvező kilátással kecsegtették a protestánsokat. De a szabadságmozgalmakat csakhamar letörték és még súlyosabb reakcióval sújtották a társadalmat. Az osztrák császárt csak ismételt politikai és hadikudarcok világosították fel, hogy az abszolutizmus, az emberi jogok tiprása az államhatalom végzetes katasztrófáját sietteti. Ezért megszüntette a »Bach-rendszert« és 1860-ban az októberi diplomában szabad vallásgyakorlatot rendelt el és megengedte a Gusztáv-Adolf-egyesület működését. 1861-ben, április 8-án megjelent a »protestáns pátens.« Eszerint a protestánsok a római katholikusokkal teljesen egyenjogú polgárok lettek, úgy az egyházi, mint az állami életben. A császári kegyből eredő egyenjogúsítás ingatagsága csak 1867-ben szűnt meg. Ebben az évben a magyar kiegyezéssel párhuzamosan végre az osztrák birodalom népei is alkotmányt kaptak. A protestánsok teljes egyenjogúságát ezentúl nem császári kegy, hanem állami alaptörvény biztosította. Sajnos, a törvényes egyenjogúság a gyakorlatban nem érvényesült. Az osztrák bürokrácia nagyon nehezen szokott hozzá a polgári egyenjogúság ondolatához. Az évszázados feltétlen abszolutizmus az osztrák bürokráciában kitenyésztette az elnyomás érzését. Még a törvény parancsa sem tudta vele megértetni azt, hogy a protestáns ugyanolyan jogú polgára az államnak, mint a római katholikus. Nehezítette a megértést az is, hogy a törvény uralkodó vallásnak mégis a római katholikus vallást nyilvánította; továbbá az, hogy a protestáns egyház legfőbb vezetőjét az egyes tartományokban a róm. kath. császár nevezte ki. Az osztrák bürokráciának e csökönyössége a protestánsok érvényesülését az állami hivatalokban szinte lehetetlenné tette. Sok kárt okozott az evangélikusoknak az elfogulság a gazdasági életben is. Megnehezítették az ingatlan- vásárlást, üzletnyitást, stb. Az osztrák bürokrácia törvényellenes tevékenysége ellen hiábavalónak bizonyult minden hivatalos és nem hivatalos panasz. Az evangélikusok ily nagy életküzdelme a kevésbbé erős hitüeket a róm. kath. egyházba terelte, mert az áttéréssel érvényesülésüket előmozdították. A derék dr. Koglert még sírjában sem hagy ták nyugodni, sírját meggyalázták. Az evangélikusok temetőt csak tiz év múlva tudtak szerezni. Az uj evang. temetőbe 1914-ben elsőnek dr. Kogler tetemét hozták át. A világtörténelem arra tanít, a legújabb politikai mozgalmak, igy a »Los von Rom«-moz- galom világitó szövétnekként azt sugározza felénk, hogy minden helyen és minden időben a jól értelmezett demokratikus irány vezérelje a protestantizmust. Jaj a protestánsoknak ott, ahol a reakció bármely színes, csalogató szirén hangjaira a klerikalizmust támogatja. A nemzetközi politika és a protestantizmus Feltétlen alkotmányos érzés, erős nemzeti öntudat, mindenkor szilárd demokratikus felfogás ékesítse a protestánst. Önérzetesen vallja minden protestáns, hogy a protestantizmus ma már világhatalom. A protestáns szellem nevelte világvezér- hatalomra a brit népet, ugyanez a szellem fejlesztette hihetetlen rövid idő alatt szintén világhatalomra az amerikai szabad államot. Feltétlen polgári egyenlőség, teljes lelkiismereti szabadság, az egyén jogainak respektálása tehet kisebb-nagyobb közösségeket egyedül fejlődésképessé. Nem inoghatunk meg az evangélikus vallás e drága tanításában. íme a stájer példa. Stainzban alig van 111a 45 evangélikus lélek, mégis van szép temploma, lelkészének kényelmes lakhelye. Derék lelkipásztora önfeláldozó tevékenységet fejt ki. Egyház- községe 843 négyzetkilométernyi területre terjed ki. Ez óriási területen csak 343 evangélikus tagja van 49 községben. Több községe 1300 m magasságban fekszik. A hívek tisztviselőkből, hegyi parasztokból és munkásokból kerülnek ki. Lelke szűk nagy gondot fordít elsősorban a gyermekek vallásos nevelésére. Ezek a jövő reménységei! 16 iskolahelyen oktat. Ebből 8 iskolában csak 1—1 tanulója van. Összesen 47 a számuk. A hívek példaadóan áldozatkészek. A munkanélküliek is rendesen, minden hónapban befizetik az 1 schilling
