Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)

1929-01-05 / 1. szám

1939 január 5 7 Hegyen épített város adót. A szegénysorsu, kevés hivő adója azonban még a templom karbantartására sem elég. Az egész egyházközséget és a lelkészt a *Rheinischer Evangelischer Bund« és a német »Gustav-Adolf- Verein* tartja fenn. Az állam kevéssel járul hozzá. Ma Ausztriában két nemzetközi irányú párt viaskodik egymással a hatalomért : a keresztény­szocialista- és a szociáldemokrata part. Erejük csak­nem egyenlő. E párt egyike sem kedvez az ottani protestantizmusnak. A stájeri evangélikusok a német nemzeti eszméknek zászlóvivői. Hitük, érdekük nem is vezetheti őket más táborba. A jelenlegi stainzi lelkész és általában a stájer- országi evangélikus lelkészek önfeláldozó missziói munkát fejtenek ki. Nem dobszóval, sem feltűnő viselkedéssel, hanem apostoli egyszerűséggel és buzgalommal a világi társadalmi kulturnumká- ban is elsősorban ők tevékenykednek. Saját pén­zükön vetítőgépet szereznek be és minden alkal­mat megragadnak, hogy protestáns szellemben a róni. katli. közönségnek is előadást tartsanak. A stájerországi újságoknak állandó munkatársai. Cikkeikben protestáns emléknapokról közölnek olyan formában híreket, hogy azokat a szerkesztők meg is jelentethessék. Közmegbecsülésnek, álta­lános tiszteletnek örvendenek. Buzgalmuk, mun­kásságuk azonban nincs arányban az elért siker­rel a két nemzetközi politikai párttól terrorizált stájeroknál. Ha (!) tényleg bekövetkezik az osztrák köztársaság csatlakozása a német birodalomhoz, akkor a stájer protestantizmus missziójának több lehetősége nyílna a sikerre. A budai Luther Szövetség december 30-án rendezet* teaestje már nagyszabású irodalmi és művészeti estély fokát érte el. Elemi iskolánk tornaterme túlságosan szerény helyi ségnek bizonyult ennyi művészi érték megnyilatkozásánál. Hüttl Ármin megható imája után Maróthy Jenő országos hirü iró, az uj Mikszáth, olvasta fel remek novelláit. A hálás, megértő közönség meleg szeretettel és tomboló taps­sal ünnepelte. A taps meg-megujult dr. Schindler Gyula ötletes konferálása alatt. A magyar lutheránizmusnak újabb büszkesége: Maróthy Jenő. Ennek az átérzése vál­totta ki a hallgató közönségből a szűnni nem akaró meleg ovációt. Hasonló megértéssel és üdvözléssel találkozott Szántó Jenő, a kiváló Hubay-tanitvány. Bámulatrainéltó virtuozitással, művészi könnyedséggel játszotta hegedűn Wieniawsky gyönyörű Capricio Valsc-ját és ráadássul Hubay: Helyre Kati-ját. Itt emlitjük meg, hogy Szántó Jenő január 7-én este 8 órakor hangversenyt tart a pesti Vigadóban. Szántó Jenő mesterjátéka után Szűcs Ernöné kész művésznő teljesítményével énekelte a Bibliás emberből Magdaléna áriáját, Székács: Fülembe cseng, Csiky : Bán- kódás c. dalát és Kacsóh : Regős énekét. Borbély Ilonka finom és tökéletes átérzéssel szavalta Gyula diák: Gyújto­gatás és Borbély József: Eljössz-e? c. megható költeményét. Entz Emma énekmüvésznő bájosan művészi éneke sokáig felejthetetlen lesz a közönségnek. Strausz : Traum durch die Dämmerung; Harmath A.: Mennyasszonyi fátyol és Kacsóh: Szőke, barna c. gyönyörű dalái Entz Emma interpretálásában értékükben és hatásukban mérhetetlenül nyertek. Marik Ernő londoni élményeit nagyszerű perspek­tívában beszélte el. Végül a budai Luther Szövetség érde­mes s ma már országos hírű énekkara Mikus-Csák mesteri dirigálásával finn és norvég dalokat énekelt. A közönség minden egyes szereplőt melegen ünnepelt. Nagy hálára kötelezték a Luther Szövetséget az áldozatkész úrasszo­nyok, akik finom süteményekkel, cukros, rumos, finom teával vendégelték meg a megjelenteket. A Luther Szövet­ség hölgytagjai pedig végtelenül szives készséggel szolgálták fel a sok jót. A rendezés Petrik Jolánt és dr'. Schindler Gyulát, egyben konferálót, dicsérte. Könyvek könyve Csodálatos valami a könyvek könyve. Csak addig könyv, mig az ember emberi szemmel olvas­gatja, de azonnal a tükrök tükrévé lesz, ha »látó szem«-mel tekint lapjaira. E csodálatos tükörben nemcsak úgy látja magát, amilyen, hanem azt is világosan meglát­hatja, hogy milyenné legyen ; sőt még az is szem- lélhetövé válik, hogy hová süllyedhet, ha azt az utat nem követi, amelyet Krisztus Urunk igy jelölt meg: *Én vagyok az ut .. .« E tükörben láthatja magát az ember feneket­len mélység fölött, kiugró szikla szélén, ahonnan minden pillanat baji lezuhanhat, ha lefelé tekintve elszédül. Ugyanakkor a tükörben azt is meglátja, hogy feje fölé — a végtelen magasságból — fényes, erős szál ereszkedik, — az lsten-i örök szeretet nyújtja, — amelyet, ha akarja, minden pillanat­ban megragadhat, hogy azt erős kézzel tartva s többé el nem engedve biztos léptekkel tehesse meg útját a meredek szélén ; vagyis ebben a földi életben. Igy juthat csak mindig magasabbra,' igy közelítheti meg végcélját. A tükörnek e tükrét tisztította, fényesítette dr. Masznyik Endre, amikor a bibliát ó-magyarról uj-magyarra lefordította. Eddig a régies, nehézkes nyelvezet homályossága akadályozta a betekin­tést. A látó szemmel látni vágyó német, vagy más nyelvre lefordított bibliára szorult, hogy a lényeget felfoghassa. Éppen e lényeget teszi világosan szeni- szélhetővé az ö tiszta magyarsága, hogy birto­kunkba jusson a Krisztus-i igazság és a mi »min­dennapi kenyerünk<-ké váljék. De ő nemcsak hivatott fordítója a bibliának, hanem tanítója s magyarázója is volt. E sorok írója sohase felejtheti el az ünnepi beszédet, amelyet a reformáció négyszázados év­fordulóján az eperjesi kollégium dísztermében tar­tott. Micsoda ihlettől áthatva fejtegette, — a logi­kának milyen nyilegyenességével bizonyította a haladás szükségességét s biztos kézzel rámutatott, hogy Luther volt az, aki az alapokat megvetette, de csak az útirányt jelölte meg, melyen tovább­haladni kötelesség. Ez csak úgy lesz kivihető — mondá, — ha az adott dogmák szűk határain túl- tekintünk és meglátjuk az utat, amely elörevezet. Ne felejtsük el, hogy előrejutás csak úgy lehet­séges, ha az ut, melyet követünk, felfelé visz. Ellen­kező esetben olyanná lesz ez a parányi kis földi világunk, mint a taposó malom, amelyben látszólag előre megyünk, de voltaképpen körben járunk — mig elszédülve, amaz előbb említett mélységbe nem zuhanunk. Apostoli alázattal, a bölcs szerénységével tel­jesítette misszióját dr. Masznyik Endre, hogy magyar népét kivezesse a homályból s felvigye a magaslatokra, ahonnan megközelítheti az igazság világosságát. Ö már odaérkezett. Szemét nem bántja az igaz­ság világossága. Hozzászokott még idelent mi- közöttünk, amikor minket látni tanított és akik áldó szívvel fordulunk most az évfordulón igény­telen sírja felé, ahol az anyaföld porladó nemes szivét takarja. Thoméné W. Margit.

Next

/
Thumbnails
Contents