Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-03-14 / 6. szám
I Hegyen épített város 42 1929 március 14 embergyülölet, amely gyűlölet a gyűlölet miatt és ezek kísérői, amelyek a magasabb szellemi élet megölői. De van egy másik egyedüllét is, amely veszélyeket nem rejt magában, amely csak a lélek gyarapodását eredményezheti. Mondjuk ezt az egyedüllétet inkább magánynak. Ezt a magányt a bojt megkívánja. Ennek a magánynak legbecsesebb ajándéka a csönd. Próbáljátok meg egyszer, vonuljatok félre és mást ne tegyetek, csak feszülten figyeljetek a csöndre. Csudákról fogtok hallani, titkokról, amelyeket profán fülek még nem hallottak. A lélek szédületes mélységeibe fogtok le- szállani. Jézus Krisztus igén sokszor járt egyedül, különösen élete utolsó idején. Pedig őt igazán nem lehet emberkerüléssel vádolni. Egyedül kellett maradnia, hogy végső nagy feladatára a csöndtől kérjen tanácsot. Csak ez a csönd, az egyedüllétnek ez a nemes adománya ösztönöz minket elmélyedésre. Ez az egyedüllét, magány, csönd az alkotás ideje. Sokan kutatták már, hogy Jézus élete tizenkettedik évétől a harmincadikig hol volt és mit csinált. Mi azt hisszük, alkotott, épített. Kereste az egyedüllétet, a magányt, hogy nagy rendszerét felépíthesse. És a többiek? Buddha is hosszú időre elvonult a világtól, mert építeni, alkotni akart. Az alkotás ez idejére Mohamednek is szüksége volt. Luther is a kolostor magányában érett reformátorrá. És az emberiségnek többi zsenijei? Beethoven futva menekült a magányba. EmbergyülÖlőnek tartották. Pedig az egyedüllétet az alkotás géniusza parancsolta neki. Akik kétségbeesésükben kiáltják: Egyedül, egyedül ! — azok egyedül maradnak. Akik tudatosan keresik az egyedüllétet, soha egyedül nem lesznek. Eszmék, gondolatok zsonganak bennük az örök jó, szép és igaz szolgálatában. Jézus legegyedülibb a böjtben volt, akkor is készült legnagyobb útjára, a Golgothára. Ha ez a szomorúságában is oly áldott böjt minket is az iidvosztó magányba küld, talán mi is bátrabban nézünk golgotháink elébe és a nagypéntek után mireánk is diadal vár... Szántó Róbert Hlavács Kornélné. 7-én temettük Hlavács Kornélnét. Koszorút tettünk s könnyeket hűl-' láttunk koporsójára. Az elhunyt éveken át volt napsugara szerkesztői ülésünknek. Mikor megjelent közöttünk, mindig úgy éreztük, hogy valahonnan a magasból szállt le hozzánk. S most, hogy elköltözött, most meg úgy érezzük, hogy itt van köztünk és halljuk kedves hangját és látjuk bájos mosolygását. Pedig a mi napsugarunk már az égben lakik s csak áldást hozni száll le hozzánk. Áldás volt élete, áldott az emlékezete. A Szerkesztő Bizottság. Március í5-i gondolatok Csakúgy, mint az egyes embernek, a nemzetnek is vannak örömtől vagy fájdalomtól megszentelt ünnepnapjai. Nekünk magyaroknak is az évnek egyes napjai dicső emléket, más napok fájdalmas visszaemlékezést jelentenek. De egy nemzetnek sincs oly szent harmóniában a legszebb ünnepe, mint nekünk magyaroknak. Mikor a természet készül a nagy ébredésre, mikor megindul a nagy megújhodás, mikor a halálon is diadalmaskodó Krisztus dicsőséges feltámadását ünnepeljük, akkor ünnepeljük legdrágább nemzeti kincsünk, szabadságunk ünnepét. Igaz, hogy e fenséges harmóniába a gyászos Trianon óta diszharmónia vegyül. Nem tudunk most úgy örülni a kikeletnek, nem tudunk oly lelkes hévvel ünnepelni, egyedül a Krisztus feltámadása ad még erőt, reménységet lelkűnknek. Szabadságunk szomorú szabadság. Lábunkkal nem dobbanthatunk, hogy : »Talpra magyar«— mert le van vágva. Kezünket nem tehetjük szivünkre, nem emelhetjük esküre : »esküszünk«— mert le van vágva. Csak a megmaradt, kínban vergődő csonka testünk érzi meg a márciusi szellő susogását. Megérzi, mert abból nemcsak a tavasz, nemcsak a feltámadás ígérete szól. Nemzeti szabadságunk bátor harcosaitól hoz üzenetet a márciusi szél. Magyar testvéreim nem halljátok? Kossuth üzen ! Petőfi buzdít ! Ilyenkor tavaszi éjjeleken nyugtalan a magyarok álma. Régi szabadsághősök szellemei járnak közöttünk. Ó nem rémitgetni jöttek vissza ők, nem. Inkább bátorítani, serkenteni, a hazáért élni és ha kell, meghalni tanitani járnak ők vissza. Hogyha majd eljő a nagy ébredés,, készen legyünk a feltámadásra. Hogy valami feltámadjon, szükséges előbb meghalnia. Hogy valamiből uj élet fakadjon, a réginek el kell pusztulni. A mi nemzeti feltámadásunk is csak úgy jön el, ha meghal bennünk a romlandó, hogy feltámadhasson a romolhatlan. Mi a romlandó bennünk? A bűn, a vétek, a sok rossz. Ha meghal bennünk a sok pártoskodás, viszálykodás,'szeretetlenség és ennek helyét testvéri szeretet, egymás megbecsülése és segítése foglalja el, akkor reménykedve hallgatjuk a márciusi szellőben a feltámadás, a szabadság, az. örök élet Ígéretét. Bethaniai Mária. A budai Luther Szövetség f. hó 18-án d. 11. 5 órakor választmányi ülést tart. Az ülésnek ünneplés kerete lesz. »Március 15-ik«-ére emlékezéssel dr. Schindler Gyula alelnök »Kossuth Lajos önzetlensége« címen előadást tart. Kérjük választmányi tagjainkat és a szives érdeklődőket, hogy az ülésen minél többen jelenjenek meg. üzv. Szent-Islvány Gyuláné szül. Pfeilmayer Irma, a soproni erdészeti és bányászati főiskola nagyhírű volt tanárának özvegye 68 éves korában elhunyt. Szent-Istvány Gyula kiváló festőművész és főiskolai tanár édesanyját gyászolja az elhunytban.
