Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-02-28 / 5. szám
Hegyen épített város 36 1929 február 28 bizhafallansága váltotta ki szerte a világón azt a nagyon erős antiklerikális áramlatot, amelynek a hulláma csak Középeurópa néhány kis államát nem érte el, — az más kérdés... Egy azonban bizonyos. A pápaság és az olasz kormány megegyezése még ebben a vonatkozásában sem sorsdöntő jelentőségű. A pápaság XX. századbeli történetének eddig csak eg}' igazi jelentős, mérföldjelző köve van és ez az 1917-ben életbeléptetett Codex iuris canonici, a katolikus egyház uj egyetemes törvénykönyve, amelyben a pápaság szakított a katolicizmusnak a modern szellemmel való megbarátkoztatására irányuló modernista áramlatával s kínai falakat állított fel a hajthatatlan katolikus szellem védelmére. A katolikus egyház jövendője nem azon fordul meg, hogy a pápa elhagyja-e a Vatikán területét, sem azon, hogy lesz-e vasúti állomás a pár épületcsoportból álló »pápai állam« területén, hanem azon, hogy a Krisztust a pápaságnál sokkal jobban és egészen másként ismerő világ behódol-e a katolikus mara- diság szellemének?!... Hogy a hamisittatlan evangélium protestáns kovásza áthatotta-e már annyira a világ lelkét, hogy Krisztus igazait ne egy cifra és merev, saját uralmi céljainak élő egyház kebelében, hanem — Isten lélekben és igazságban való imádásában és a tettetés nélkül való őszinte testvéri szeretetben keresse?... Ezzel meg van mondva az is, hogy mi evangélikusok mit gondoljunk erről az egyházi vonatkozású diplomáciai világszenzációról! B .L. Az induktív teológia* 1, A vallás és a logika A vallás és a teológia logikai megértésére a közönséges logikai formák nem elegendők. A vallás ugyanis olyan élet és olyan cselekedetek láncolata, amely nem mindig értelmes okok szerint igazodik. Sokszor a lélek legeire j tettebb mélyéről meríti inditó okait s nem az értelemből, hanem egész máshonnan veszi cselekvésre sarkaló, megnyugvást keltő meggyőződéseit. Bizonyos származási jelenségek, érzések, esetleg titokzatosaknak tekintett benyomások történeti örökségek és tömeglélektani tények is szerepet játszanak benne. Gustave Le Bon azért mondotta, hogy a vallásos jelenségek logikai magyarázatához mind az öt (a biológiai, az affektiv, kollektiv, a misztikus és a racionális) logika szükséges, hogy a vallások inditóokai vagy logikai épülete tisztán álljon a kutató vagy a szemlélő előtt. Ha a közönséges, Le Bon által racionálisnak nevezett logika keretén belül maradunk, akkor azt látjuk, hogy a vallásos és a teológiai logika is két irányban mozog: »azt amit az élet elébe ad, felveszi, megvizsgálja, rendezi és bizonyos irányadó szempontokat merit belőlük, vagy pedig a saját szempontjait, fogalmait és * Jelen cikkünknek az ad különös jelentőséget, hogy a német tudományos theol. irodalom egyik legnagyobbszerü vállalatában, a ^Religion in Geschichte und Gegenwart« ciniü hatalmas szótárszerű miiben a II. kiadás, III. kötet, 255—6. hasábján ennek lényeges tartalma »Induction« cim alatt most megjelent. (Szerk.) céljait helyezi előtérbe, az ezekre vonatkozó adatokat keresi össze és ezeket céljainak megfelelő formában illeszti egymás meílé.« Az első eljárás, amit John Stuart Mill tapasztalatból kiinduló általánosításnak nevez, az indukció, a másik pedig a dedukció. 2. Az indukció és az induktív módszer. Az indukció először is az a következtetési mód, amelyben az egyes esetből következtetnek az általános törvényre, vagy amelyben korlátolt, meghatározott számú esetből valamennyi ehhez hasonló esetre vonnak le következtetéseket. A logikusok közül néhány azt tartja, hogy ez a következtetési mód soha nem vezethet abszolút bizonyosságra és hogy tételei legfeljebb bizonyos valószínűséggel tekinthetők igaznak. John Stuart Mill azonban azt tanítja, hogy az indukció mindazokban az esetekben feltétlen bizonyosságot nvujt, ahol okok hatásainak a megállapitása foroghat szóban. Ezekben az esetekben is különben az indukció segítségével a valóságnak megfelelő fogalmak, okok működésről szóló általános jellegű megállapítások alkothatok, az indukció tapasztalati alapon nyugvó törvényeket fejez ki és a tudományt egyes megállapításokból általánosabb jellegű törvények megállapításához segíti hozzá. Bölcsészeti és még általánosabb kutatási rendszerré kiépített alakjában (W. Wundt) a következő egymásba kapcsolódó és a kutatást előbbre vivő ténykedésekből áll: 1. megfigyelés és kísérlet, 2. a nyert adatok alapján egy elmélet felállítása, 3. az elméletből folyó következményeknek a levonása, 1. ezeknek a következtetéseknek uj megfigyelések és kísérletek állal való igazolása, 5. a kutatások eredményének valami általános szabály formájában való kifejezése. Az induktiv módszert teljesen csak a XIX. században építették ki (a bölcsészeiben John Stuart Mill és Wilhelm Wundt), de azon a nyomon, amelyen először Sokrates járt, már az ókori Aristotelesnél is meglehetősen kifejlesztve epagógé név alatt megtaláljuk mégpedig Plato deduktiv bölcsészeiével tudatosan szembeállítva. Az uj korban Johann Kepler a megalapítója, Francis Bacon harcol leglelkesebben érte. Az uj kor természettudományi és technikai haladása ezen a módszeren alapszik s vala* mennyi eredményét és diadalát az indukciónak köszönheti. 3. A vallásos indukció igazi jelentősége és a megfordítása (dedukció) Az indukciónak a vallásban is óriási a jelentősége. Mindenekelőtt azért, mert a vallás legfontosabb alapvető tényei az élmények és tapasztalatok s az ember a vallásos kövelkezle- letéseket ezekből vonja le. A továbbiakban a vallás kiépítése úgy történik, hogy ezekből az élményekből az ismeretlenre következtetnek. Mikor ez megtörténik, az eljárást megfordítják, a következtetósképen nyert eredményeket teszik meg sarkigazságoknak s a vallás hozzájuk igazodik. Ezzel a vallás a dedukció talajára lép s ezen oly következetesen megmarad, hogy még Rudolf Otto is azt tartja, hogy a vallásos meggyőződés helyessége »kérdésében csak egy módszer« van, amely döntésre jogosult: »a vallásos
