Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-11-07 / 18. szám
Hegyen épített város 14Ä 1929 november 1 porba. Hogyan? Azzal, hogy szétfoszlat]a színes illúzióink szappanbuborékjait és megint visszafogad a tudattalan lét ősállapotába? vagy azzal, hogy lelkünk megdicsőiti és feltárja előtte hitünk paradicsomát? Itt válogathatunk a különböző felfogások közt. Ki tudná megmondani, hogy melyik az igaz? De akármelyiket reve- lálja is a semmibe zuhanás: tartalommal kell megtöltenünk s áldozatokat kell hoznunk. Végezetül mindenünket oda kell adnunk érte. A hivő nem a semmibe zuhan, hanem istenével egyesül. Azért ne borzadj a múlandóság jeleitől! Ne riadj meg a haláltól sem! Az élők a nyomorultak. Az élőknek szenvedniök kell. Az élők feje felett ott lebeg a pallos, lábuk előtt ott tátong az örvény, körülöttük leselkednek a, vadállatok. A holtak sorsa más! Hogy is mondja a költő? »Istenbe zuhanni — óh ti szegények — olyan az, mint mikor hópihék szállnak. Ezek se tudják, hogy ez az enyészet. Azok a boldogok, kik halálra válnak!... Azért ne féljetek a haláltól. Isten országába ez visz, amiért mindenünk is kevés! F. P. Ügyészi vélemény Mint az ágost. h. evangélikus egyház tiszteletbeli ügyésze, hivatva érzem magamat azon szabályrendeleti tervezet fölött, melyet a javadalmas egyházi tisztviselők házasságkötésére vonatkozólag terveztek, véleményemet néhány szóval elmondani. A szabályrendelet a javadalmas egyházi tisztviselők házasságkötésénél egy az állami törvényben (1894. XXXI. t.-c.) nem ismert uj tiltó akadályt akar felállítani. A róm. kath. egyháznak a papi rendnek házasságkötését tiltó rendszabályát a polgári házassági törvény ugyan annyiban honorálja, hogy azt a tiltó akadályok sorába felveszi, de ezen engedményt külön törvényhozási intézkedés nélkül nem lehet az evang. vallásu javadalmasokra kiterjeszteni és igy, ha az evang. egyház is a róm. kath. coslibatusra alapított és azzal indokolt házassági akadályt a saját hívei megterheltetésére igénybe akarná venni, ehhez a törvényhozás engedélyét kellene kikérni. Törvényhozási, esetleg kormányhatósági jóváhagyás lenne szükséges ezen szabályrendeleti tervezésre azért is, mert annak több intézkedése. — amint alább ki fogom mutatni, — országos törvénybe ütközik. Az egész szabályrendeletnek különben, valljuk meg őszintén, egyéb célja nincsen, mint egyházunk javadalmasainak róm. katholikus házastársakkal való házasságkötését megakadályozni. Ez a cél beleütközik az evangélium által hirdetett szeretet és a protestáns egyházak által vallott szabadság elveibe. Krisztus urunk a vegyesvallásu, keresztény és nem keresztény közötti házasságot, bár a házasságról többizben nyilatkozott, sehol el nem tiltotta, az ő tanításának leghivatottabb terjesztője Pál apostol pedig egyenesen védelmébe veszi a vegyes házasságot, midőn a korint- husbeliekhez irt I. levelében (7. 12.) ezt mondja: »Egyebekben pedig én mondom, nem az Ur: Ha valamelyik atyafinak hitetlen felesége van és az vele akar lakni, el ne bocsássa azt, és ha a menyasszonynak hitetlen férje van és az vele akar lakni, cl ne bocsássa azt; mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátlanok volnának, most pedig szentek.« Ugyancsak Pál apostol mondja Timotheus- hoz irt I. levelében (3. r. 11. alatt), ahol a jó feleség tulajdonait felsorolja: »Feleségeitek hasonlóképen tisztességesek, nem perpatvarkodók, józanok, mindénben hívek legyenek.« Nem követeli tehát, hogy a feleség ugyanazt a Ehet vallja, mint a férje. A vegyesházasság megakadályozása, a kal- holikusok és eretnekek közötti megtiltása egyáltalában katholikus gondolat. Ezzel szemben évszázadok óta még ma is folyik a harc a, katholikus tan és a protestáns felfogás közölt. A katholikus tan bilincset követel, a protestáns tan szabadságot hirdet. Nem látom be,> miért álljunk ebben a küzdelemben a katholikus párt mellé? A tervbevett javaslat azonban még a katholikus álláspontnál is szigorúbb, mert nemcsak házassági akadályt állít fel, hanem büntetéssel is sújtja a tilalom ellen vétőket. Pontonként bírálva a javaslat rendelkezéseit, feltűnő, hogy csak arra a javadalmasra alkalmazható a házasságakadály tilalma, akinél az egyházi alkalmaztatással járó javadalom képezi megélhetésének főforrását. Arra a javadalmasra tehát, aki ki tudja mutatni, hogy neki vagy nejének több jövedelme van magán- vagyonúkból, mint az egyháztól élvezett javadalom, a szabályrendelet intézkedései nem alkalmazhatók. A javaslat első pontja tehát a prolestáns egyházak demokratikus elveibe ütközik. A 2. pont ezt a korlátozást nem ismeri, a rendeletet azonban csak arra az alkalmazottra terjeszti ki, aki egyházunknál a megélhetést biztositó javadalmas állást foglal el. Eszerint az az egyházfi, vagy harangozó, akinek az egyházi javadalomból húzott jövedelméből megélni nem lehet és emellett valami ipari foglalkozást is üz, bátran vehet el katholikus nőt. A 3-ik pont szerint minden javadalmas egyházi tisztviselő csakis megfelelő műveltségű, feddhetlen és egyházias gondolkodású evangélikus vallásu féllel léphet házasságra. Ennek a pontnak gyakorlati szempontból való tarthatatlansága alig szorul kritikára. Miből fogja az 5. és 6. pontok szerint alakítandó bizottság megbírálni azt, hogy a lelkész, vagy kántor arája a lelkészi, vagy a kántori állásnak meg
