Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-11-07 / 18. szám
1929 novemb. r 7 Hegyen épített város 14H felelő műveltséggel bir-e, és‘ha nem l>ir, nem szerezhetné-e meg ezt a megfelelő műveltséget a házasság megkötése után is? fis mi legyen ez a megfelelő műveltség? fis mit kívánhatunk ilyen nőtől egyházi gondolkodás dolgában? A i-ik és 5-ik pont oly kötelességet állapit meg minden javadalmasra, amelyet az állami törvény, mint a házasság megkövetésének feltételét, nem ismer. Beleütköznek tehát ezek a pontok a vallás szabad gyakorlatáról szóló 1895. évi XLIII. törvénycikk rendelkezésébe. Ezen törvény szerint ugyanis az evangélikus egyház vallását szabadon kifejlesztheti és gyakorolhatja, de csak az ország löi vényeinek korlátái közt. Hogy mit értűnk az ország törvényeinek korlátái alatt, azt a törvény 7-ik szakaszának 2-ik pontjából értjük meg. amely szerint a jövendőben törvényesen elismerendő vallásfelekezetek a hitéletre vonatkozó összes rendelkezéseket magában foglaló szervezeti szabályzatot jóváhagyás végett a vallás- és közoktatásügyi minisztériumnak bemutatni tartoznak. Ez nem egy csupán az újonnan keletkező felekezelekre nézve megállapított kötelezés, hanem megfelelő annak a törvényes állapotnak, amelyet az állami hatalom a legfőbb felügyeleti jog alapján azáltal gyakorolt, hogy a zsinati határozatokat a kormánynak a legfőbb jóváhagyás kieszközlése végett be kell mutatni. Nem szenved kétséget, hogy a javaslatnak az a rendelkezése, mely a házasság megkötését a felek hivatvallásával hozza kapcsolatba és a szabály ellen vétőket büntetéssel sújtja, a hitéletre vonatkozó szabály és ezért ennek érvényessége az állami hatalomnak jóváhagyásától függ. Azok a rendelkezések lehál, amelyek a javaslatban az állami törvény által megengedett luízzas Ság kötési korlátozzák és egyházi hatóság jóváhagyásától teszik függővé, nem csupán az evangélikus egyház zsinatának jóváhagyására szorulnak, hanem érvényességükhöz a zsinati határozat kormányhatósági megerősítése is szükséges. A mai viszonyok között nem valószínű, hogy a kormány egyházpolitikai törvények revíziójára vállalkozni fog. Feltűnő a javaslat 8-ik szakaszának rendelkezése, hogy a bizottságok indokolás nélkül hozzák meg és adják ki határozataikat. Ez azt jelenti, hogy a kérelmező egzisztenciáját érintő ítélettel szemben nem is tudhatja, miért Ítélik el. Azt vélte például a bizottság, hogy a nő nem feddhetlen előéletű, de nem mondják meg, miből merítik ezt a tudomást és a kérelmezőnek nem adnak alkalmat a vád megcáfolására. Nem helyes az a rendelkezés sem, hogy a bizottságok tárgyalásának költségeit az illető fél fizeti. Az egész eljárás szükségességét egyházi érdekre alapítják, nem méltányos tehát, hogy a költségeket a szegény javadalmas viselje. Egyenesen a törvénybe ütköznek a javaslatnak 10., 14. és 16. pontjai, amennyiben a szabályzat ellen vétőket fegyelmi eljárással és hivatalvesztéssel fenyegetik. Az 1895: XLIII. törvénycikk 4. §-a szerint ugyanis egyházi fenyíték nem alkalmazható senki ellen, aki a törvény által megengedett pol- gári jogát szabadon gyakorolja«. Nem büntethető meg tehát fegyelmi u!oa azért, mert az egyházi hatáság engedélye nélkül házasságot kötött, vagy azért, hogy polgári házasságát cgvházilag meg nem áldatta. Állami törvénybe ütközik végül a javaslat 16-ik pontja, amely szerint a még nem véglegesített tisztviselők nem evangélikus házaslársai tartoznak az cvang. hitre áttérni, ha házastársuk végleges alkalmaztatásra tart igényt, mert az idézett törvény első §-a szerint senkit sem szabad hitével meg nem egyező vallási cselekmény elkövetésére kötelezni«. Véleményem ezek u'án az, hogy az egyetemes gyűlés a zsinathoz való felterjesztés mellőzésével. a javaslat felett egyszerűen napirendre térjen. Sztehlo Kornél, a magyarhoni ág. bilv. evang egyetemes egyház ti- z életbéli örökös ügyésze. A Budai Luther Szövetség 1928-29. évi működéséről szóló titkári jelentés A legutóbbi beszámoló óta, mely 1928 május 21-én volt, tervbevett működési programunk elé gátló körülmények nehéz akadályokat gördítettek, fippen ezért, ha jelentésem látszólag vérszegény tevékenységről számol be, az nem jelenti Szövetségünk buzgóságának lanyhulását, hanem a még mindig fennálló és ez. évben még rosszabbodott helyzet hatását. Szövetségi munka Komoly teendőink megbeszélésére többször jöttünk össze. Ezen gyűlések voltak 1028. május 21-én választmányi ülés, melyen az utolsó leszámoló volt. Máj. 30-án közgyűlés. Jun. 27-, szept. 13-, nov. 9- és dcc 17-én vm. ülés. 1929. évben febr. 23-án, márc. 18-án vm ülés. Ez utóbbin egyúttal március 15-ét is ünnepeltük, dr. Schindler Gyula Kossuthról tartott felolvasásával. Apr. 23-án és szept. 23-én vm. ülést tartottunk. Kullurestét csak kettőt tarthattunk. 1928 dec. 30-án az elsőt, amikor Marik Ernő másodfelügyelőnk londoni tartózkodásáról beszélt. Magyar írógárdánk büszkesége Maróthy Jenő egy szép elbeszélését olvasta fel. 1929 jan. 13-án a második kullurestét, amidőn Marencin Zoltán lelkész érdekes előadást tartott a biblia számszimbolizmusáról, a merev dogmatizmus- sal szemben. Marencin lelkészt még egy külön előadás megtartására is felkértük, amit január 18-án meg is tartott.
