Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-09-12 / 14. szám
1929 szeptemboj: 12 11 1 Mogyoii épített város beszédet kétórásnak hazudta, nem is szólva. Illik ez ? Szabad ez ? Méltó ez olyan lapokhoz, mint a Reggel és az Esti Kurír ?... Másodszor az egyik ebből a hazug incidensből kifolyólag cenzúra után kiált. Ne kutassuk azt, hogy az Esti Kurir liberális világnézetű lap-e s ne firtassuk, hogy más körülmények közt mi az elvi álláspontja például a hatósági előzetes sajtó és beszédcenzurával szemben, de vessük fel mégis azt a kérdést: micsoda fogalmai vannak egy ilyen lapnak a vallásszabadságról, hogy ilyen vakmerőén kiabál az előzetes cenzúra után ? ... Hogy képzeli ez az újság a lelkiismereti szabadságot, az egyéni meggyőződést és az intézményesen biztosított, eddig előzetesen meg nem nyirbált vallásszabadságot ? Hogy gondolja, hogy a rádió kedvéért akad egy egyház vagy egy lelkész, aki erről a hallatlan jogról lemond, aki meg hagyja aláztatni magát, aki egyéni felelősségét kikapcsoltatja és tűri, hogy azt a rádió igazgatósága vállalja át magára ?... Vagy rádióba beszélni annyi, hogy most sutba kell vágni az Isten előtt való evangéliumi felelősségérzetet, el kell feledkezni négyszázezer magyarországi és egy csomó idegen földön élő evangélikus hívünkről, a mi láthatatlan egyházunkról és néhány kákán is csomót kereső, népe kétezer esztendős bűnei miatt ma is remegő zsidó vagy egy pár jezsuita kedvére beszélni ?! Hogy ezek a szónokot jó fiúnak tartsák és épüljenek a beszédén ?! Lehetne ilyen körülmények között egyáltalán igazán evangélikus egyházi beszédet mondani ? !... Az egész okvetetlenkedés önmagában nevetséges, de ha akár a lapok, akár a rádió igazgatósága nehány vendéghallgató kedvéért csak távolról is meg mernék próbálni azt, hogy az egyházi beszédek előzetes cenzúrájának a gondolatát erőltessék, nemcsak az evangélikus és az egész protestáns közvéleménynek egy emberként kell tiltakoznia ellene és ha ez a terv testet öltene, a leghatározottabban kell azt követelnie, hogy az egyházi beszédek közlése ne függjön a rádióigazgatóság kényétől-kedvétől, hanem az egyházaknak legyen módjukban ettől függetlenül prédikációt közvetíteni. ' Ettől az indcidenstöl teljesen független annak a kérdésnek a tisztázása, hogy a mostani rádióleadások homiletikailag és szónokilag azon a nívón vannak-e, hogy egyházunkat a szó igaz értelmében reprezentálják. Ez a kérdés más lapra tartozik, aminek a megbeszélése szintén fontos egyházi feladat. Előbb azonban ezt a támadást kell visszavernünk. Meg kell állapitanunk, hogy Ligeti Edét beszéde miatt meg nem érdemelt támadások érték, hogy ebből az alkalomból a prédikációk előzetes cenzúrázásának a követelése illetéktelen okvetetlenkedés, hogy ez az előzetes cenzúra csak egy beteg agyban megszületett gondolat lehet. De hogyha erőltetnék, egyházunk a legélesebben tiltakozik ellene, ezt az ötletet vallásunk szabadsága és papjaink Isten előtt való felelőssége ellen intézett merényletnek tekinti és mint ilyet utasítja vissza. • Földvári Ábel. RUDNAY J szül, Veres Szilárda 1842-1929. A váchartyáni »Rudnay-kert« terebélyes hársfájának lombjai szomorúan árnyékolják be a friss hantokat. Ott, ahol annyi szép gondolat, költői érzés, jótett, de a példás élettársnak és anyának sok szomorú emléke is termett, ott alussza örök álmát a magyar nagyasszony: Rudnayné. Tisztelői oda kisérték a magyar nő művelődését munkáló, a szépért, jóért igazért rajongó, ihletett lelkű igaz magyar nemes úrnőt, aki 1929 jul. 28-án hunyt el 88 éves korában. Rudnayné, Veres Pálnak, Nógrád megye érdemes alispánjának és Beniczky Herminnek, a magyar nemzet története egyik legkimagaslóbb nőalakjának egyetlen gyermeke volt. Gyermekéveit Kossuth, Petőfi, Arany romantikus korában élte. Iskolaévei a gyászos Bach-korszakra esnek, amikor Tompa és Vörösmarty ébresztették a nemzetet. A fölserdült hajadon testi és lelki szépsége, hazafias érzülete akkor hódított, amikor szárnyra kelt a család jóbarátjának remekműve: »Az ember tragédiája.« És a pezsdiilő, teremtő nemzeti munka korában a boldog anya keblén örömvirágok nyíltak. Megérte imádott édesanyja alkotásainak fel virágozását, meg a borzalmas háborút és a szörnyű kommünt. Végül — talán a sok megrázkódtatástól is — elvesztve szemevilágát, költői lelkének világánál a nagy múlt emlékeinek élt és Miltonhoz hasonlóan tollbamondta »Emlékeim« címen gazdag életének szép történetét. Gyermekéveinek szép emlékei besugározták egész hosszú, áldásos életét. A gondos édesanya kiválasztotta a legjobb nevelőket. E kor finom- lelkű költői: Győry Vilmos, Dalmady Győző és Zelenka Pál a később nagyhírű ev. püspök nevelték melyen vallásossá és Petőfi, Arany költészetének múlhatatlan szépségeivel alakították fogékony lelkét költőivé. Talán hajlamát fejlesztették oly irányú jellemvonássá, hogy »ábrándos lelke rajongással, imádással függött a költészeten és hazáján«. De legmaradandóbb és egész hosszú életére kiható volt édesanyjának, Veres Pálnénak egyénisége. Veres Pálné lelkében először mint kötelesség- tudó és gyermeke jövőjét mindenek felett előbbre- valónak tekintő anyáéban fogantak meg azok az eszmék, amelyek őt később általában a magyar
