Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-09-12 / 14. szám
Hegyen épített város 110 1929 szeptember 12 sok ezernél végződik azzal, hogy egyszer sötét estén úgy érzik, mintha hívogatnák őket nyugtató ölelésre a Duna hullámai. Minek vádaskodunk azonban csak rájuk? Hát az ifjú, aki egy-egy estére elszabadul a szülői fegyelem alól, a férfi, aki a feleség mellől, a gyermekek közül elmegy barátai közé néhány órára, a feleség, aki ura nehéz keresményén egyedül megy divatos fürdőhelyre, mire használja sokszor a szabadságot. S mi édes valamennyien, akiknek Isten a jó és a rossz között szabad választást engedett, nem a tiltott fáról tépji'ik-e az almát, s szemünk előtt tartjuk-e, amit üdvözítő Urunk tanítványainak mondott: Megismeritek az igazságot s az igazság szabadokká tesz titeket.«? Mikor ott áll a római procurator Pontius Pilátus előtt, az vállvonogatva kérdi tőle : »Quid est veritas?«. (Mi az igazság?) Valami későbbi jámbor keresztyén lélek ugyanazon betűk más elhelyezésével adja rá a feleletet: »Est vir, qui adest !« (Az, aki előtted áll !) Igen, Ő az igazság, akinek megismerése nélkül nincsen szabadság. A Jézus nélkül való szabadosságnak ára szörnyű rabság : a bűnnek, halálnak, az alkoholnak, a gyalázatnak, a szenvedélyeknek örök rabsága. Csak a mámor percében látszik virágos szabadságnak, de igazában zörgő rabláncokat rak rád. De ha magadra veszed az ő igáját, amint megismered az ő szabadságlevelének, az evangéliumnak igéit, akkor nem rabláncok, hanem aranyfonalak szorítását érzed, amik mindig lágyabban simulnak rád, aniig végre boldog, szabad érzésben ujjongsz fel: »Én és az Atya egy vagyunk«. Eltűnik a szabadosság minden rabsága. Tiszta életed tudatában bátran nézel az emberek szeme közé : azaz nincs már félelem, hiszen tudod már : »Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik«. Nincs már gyötrő gond, mert érzed, hogy neked szól az : Ne aggódjatok a holnaptól, mert a holnap gondot visel az ő dolgairól. Nem bánt a lelkiismeret furdalása, hiszen nem szenvednek átka alatt, hanem : »Boldogok, akiknek szivük tiszta«. Megismered az igazságot s szabad léssz, boldog, szabad ember úgy, ahogy Luther mondja : Die Seele ist nicht unter Kaisers Gewalt, er kann sie weder lehren, noch führen, weder töten, noch lebendig machen, weder binden, noch lösen, weder richten, noch urteilen. (Lelkünk nincsen a császár hatalmában, sem nem taníthatja, sem nem vezetheti, meg nem ölheti, fel sem élesztheti, nem bilincselheti meg, fel sem oldozhatja, nem biráskodhatik rajta, el sem Ítélheti.) Aranykoronás római cézárok, kiknek egyetlen szavára vérbe borult a világ, uralkodtatok-e a tanítványok szabad lelkén s megtudtatok-e állni az igazság előtt? ! Balatonfüred fürdő, 1929. t szg. Szüts Gábor munkatársunk, ki spanyol-influenzából származó hosszas betegségéből felépült, jelenleg néhány hétre Balatonfüreden üdül. Mint értesülünk, távozása előtt már egyháza ügyeivel foglalkozott s hivei őszinte örömére templomi szolgálatot is végzett. Rádióisteniiszteteteink cenzúrája Augusztus hó 4-én Ligeti Ede sajókazai lelkész tartotta templomunkban a rádiós istentiszteletet. Másnap a »Reggel« c. lapban panaszos levél jelent meg. A panaszos azt állította, hogy »a kétórás prédikációban kizáróan arról volt szó, hogy az ország elvesztését a zsidóknak köszönhetjük, a zsidó mind csaló, mindenkit becsap és mindenre kapható«. Ugyanaznap délután ez a panasz némi változással az Esti Kurírban is megjelent. Az Esti Kurír ebből az alkalomból egy névtelenül maradt riporterével nagy nyomozást is rendezett. A nyomozás semmit nem állapított meg, pedig meg kellett volna állapítania, hogy a prédikáció nem tartott két óráig s hogy a beszédben a kifogásolt ostoba és gonosz általánosítások nem voltak benne. Vagyis a levélíró nyilvánvalóan hazudott és mindakét újságot egyszerűen félrevezette. E helyett azonban a lap ebből a hazug és rágalmazó incidensből kifolyólag felvetette a felelősség kérdését és azt követelte, hogy a rádió vezetősége találja meg a módját annak, »hogy kivétel nélkül minden leadást előre ellenrőrizzen és ne adjon le olyan beszédeket, amelyekből ilyen félreértések keletkezhetnek« és ehhez hozzáfűzi azt a fenyegetésképpen hangzó kijelentést: »Mindenesetre ezer>tul a. kényesebb beszédeket gyorsírásban fogjuk megörökiteni. És a félreértésekért a rádió vezetőséget felelőssé tenni. Vita nélkül.« Két nap múlva meg, mikor Ligeti beszéde hitelesen közölt szövegéből nyilvánvalóan láthatta, hogy misztifikáció történt, ahelyett, hogy egy kicsit szégyelte volna magát, megint csak kijelentette: »Ez a félreértés is csak a mi álláspontunkat támasztja alá, amely szerint a rádió vezetősége felelős minden leadásért, minden szónoklat, minden beszéd, minden előadás közvetítéséért. Az egész ügy egyetlen konzekvenciája ez a megállapítás és ezzel kapcsolatban az is, hogy a rádió ezt a felelősséget csak úgy vállalhatja magára, ha kivétel nélkül minden előadást előre ellenőriz, illetve a felolvasások, szónoklatok és előadások kéziratait a leadás előtt átnézi.« Az Esti Kurírnak ez ellen a hallatlanul indokolatlan, páratlanul éretlen és reakciós követelése ellen a Nemzeti Újság szólalt fel s azután lecsillapodott az ügy. Hogy vannak vagy lesznek-e következményei, nem tudjuk, azonban mégis azt hisszük, hogy e mellett az ügy mellett több szempontból érdemes megállni. Először megrágalmaztak egy evangélikus lelkészt és ország-világ előtt pellengére állították, hogy olyan ostoba, hogy az ország elvesztését a zsidóknak tulajdonítja és hogy Jeruzsálem pusztulásának az emlékét arra használja fel, hogy hazugul általánosítva megbélyegezze a mai zsidóságot. Arról, hogy a névtelen levélíró a 37 perces
