Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-06-20 / 13. szám
Hegyen épített város 104 1929 junius 20 gólja, amelyből mint utvesztő rengetegből már kifelé megy. Uj hurokat feszit meg és azokat leikéhez hangolja : A látható világ ne kapjon hangot itt, A láthatatlan rezgjen rajtuk át... Beethoven süketsége és Milton vaksága inspirálja őt, akiket az érzéki világgal való hiányos kapcsolatuk nem akadályozott meg abban, hogy az érzéki és az érzékfeletti világ számára alkothattak. Lelke legszívesebben a földi virányokon túl a szellemvilág végtelenségében mereng, de azért a magyar honfiúi bánat és reménység is ihletett dalnokát ismerheti fel benne. Fitos költeményeit a napi és szépirodalmi lapok elismeréssel fogadták. F. A his háté történetéből A Kis Kátét Luther nem akarta ráerőszakolni az evangélikus egyházra. Előtte és mellette számos más hasonló munka létezett és.érvényesült. De azért a Kis Káté hamarosan vezető szerepre jutott. 1580-ban belekerült az evangélikus hitvallási iratok gyűjteményébe, az u. n. Concordia- könyvbe s azontúl néhány évszázadon keresztül a népies vallásoktatás vezérfonala lett. A falusi vallásoktatás hosszú időn át kátéoktatás volt, amelyben majdnem kizárólag Luther Kis Kátéját vették alapul. A Kis Káté történetének egyik legérdekesebb és legjellemzőbb fejezete az a hatása, amit Kálvin János Institúciójára gyakorolt. Mi evangélikusok bizonyos jóleső érzéssel vehetjük ezt tudomásul és büszkén tarthatjuk számon, hogy a kálvinista vallás legklasszikusabb dokumentuma, Kálvin jelentőségében eléggé fel nem becsülhető müve, az Institutio religionis Christianae — Luther Kis Kátéjának a bővített kiadása. A kálvinisták között vannak, akik ez ellen a felismerés ellen berzenkednek. Pedig nincs benne semmi restellni való. Az végre is minden különleges bizonykodás nélkül is nyilvánvaló, hogy Kálvin a Luther utáni nemzedékhez tartozott és hogy az egész reformációjával Luther és a német reformáció vállain állott. Ha beigazolódik az, hogy a Kis Kátét is felhasználta, ezzel a kötudomásu viszony semmi tekintetben nem változik. Azé nélkül a felismerés nélkül is fennállana. A Kis Káté és az Institutio összefüggésének a bolygatása csak azokra a szűk perspektiváju kálvinista tudósokra nézve lehet kínos és kellemetlen, akik az Insti- tutiot túlbecsülik és még mindig Thuri Pál 16. századbeli magyar teológus distichonjával tartanak, amely azt tartja róla : »Praeter apostolicas post Christi tempóra Chartas Huic peperere libro saecula nulla parem» — amit Szenei Molnár Albert, az Institutio első magyar fordítója, ezzel a verssel adott vissza : »Az szent könyvek után, kiket az nagy Apostolok írtak, Ennél jobb könyvet még soha senki sem irt». Nekünk nem áll érdekünkben az Institutio értékének az alábbszállitása. Sőt !... Minél magasabbra emelik a reformátusok, annál több becsüléssel tartoznak Luther Kis Kátéjának, mert Kálvin egész Institutioja nem más, mint a Kis Káté anyagának az átírása, kibővítése és rendszeresebb formában való előadása. Miért a Kis Kátéé, mikor az az anyag, amit a Kis Káté és az Institutio nyújtanak, egyszerűen a keresztény vallás lényege, amit Luther is, Kálvin is közvetlenül meríthettek és egymástól függetlenül dolgozhattak fel?! Azért, mert Kálvin nemcsak az anyagot dolgozza fel, hanem feldolgozásában kátéreminiscen- ciákkal azt is elárulja, hogy müvének a vázát és a szellemét is Luther Kis Kátéjából merítette. A kérdés van olyan fontos, hogy nehány bizonyítékra rámutassunk. Nagy Károly kolozsvári református teol. tanár, az Institutio egyik magyar fordítója, azt irja : »(Institutio) külső beosztása egyszerű s egészen megfelel a nép számára készitni szokott Kátékénak. Mint a tartalommutatóból látni lehet, hat részből áll s szól: 1. a törvényről s ebben a tiz parancsolatról, 2. a hitről s ebben a hiszekegyről, 3. az imádságról s ebben a miatyánkról, 4. a szákramentumokról, a keresztségről és az úrvacsoráról, 5. a másik öt nem igazi szákramen- tumról, 6. a keresztyén szabadságról, egyházi hatalomról és állami kormányzásról. Ez egyszerű keretben olyan teljes hittant ad, amilyent semmi korabeli hitvallásban, vagy tudományos munkában nem találunk.» Aki a Kis Kátéra csak mesz- sziről emlékszik, látja, hogy az Institutio felépítése a Kis Káté nyomán halad. Vázuk fővonalaiban azonos. Kálvin mindössze annyit változtat rajta, hogy a keresztségről és az úrvacsoráról szóló két részt egy résszé vonja össze és ezen a ponton a többi elvetett szentségekről egy polemikus részt told be. Azzal a hatodik résszel pedig, amivel Kálvin a Kis Káté öt részét megtoldja, Luther egyik reformátori iratának az alapvető jelentőségét ismeri el. Luther legnagyobb távlatú reformátori irata^ a keresztyén ember szabadságáról szól!... És elég ebbe a részbe egy pillantást vetni, máris nyilvánvaló, hogy a találkozás nemcsak a címre terjed ki, hanem ezen is Luther paradox fogalmazásu tétele húzódik vörös fonálként végig: a keresztyén ember hitében mindenek szabados ura, szeretetében pedig mindenek szolgája ... A beosztás, a rendszer találkozása a közvetlen összefüggés igazolására önmagában nem volna elegendő, ha részletekben való egyezések nem támogatnák. De ilyeneket is találunk, úgy hogy az összefüggés egész nyilvánvaló. Oly jellegzetes Káté-tételek térnek vissza az Institutióban, mint az, hogy a parancsolatok azt jelentik, »hogy mi az úristent féljük és szeressük», a hiszekegy-magyarázatban pedig örömmel üdvözölhetjük a Káténak azt a mondatát, hogy »mindezeket az Isten nem azért adja nekünk, mintha valami módon méltókká tettük volna magunkat, vagy valamelyes érdemeket szereztünk volna reá, amiért nekünk ezzel a keggyel tartozik, nem is azért, mintha ezekért a jótéteményekért méltó viszontszolgálatra képesek volnánk, hanem pusztán az ő atyai jótetszéséből és kegyelmességéből úgy, hogy
