Hegyen épített város, 1929 (6. évfolyam, 1-21. szám)
1929-06-20 / 13. szám
Hegyen épített város 103 1929 junius 20 Hogyan adakozzunk és gyüjtsünh SántKároly sírkövére? Mert hogy nekünk budaiaknak adakoznunk és gyűjtenünk kell a mi öreg énekmesterünknek, a költőpapnak, a mi városunk hosszú esztendőkön át volt lakójának és gyülekezetünk tagjának a farkasréti temetőben állítandó síremlékére, az már kérdésen felül áll. Büszkék voltunk rája, hogy a mienk. Ez a büszkeség a halottal szemben kötelez, akit a múlt évben kisértünk ki a farkasréti temetőbe örök nyugovóra mi budaiak. És velünk az egyetemes egyház, püspökünkkel az élén a bányakerület, a budapesti esperesség és régi falujának, Sárszent- lőrincnek a népe. Örömmel csatlakozunk ahhoz a mozgalomhoz, melyet kedves laptársunk, a Jöjjetek én hozzám l körül csoportosuló lelkésztestvéreink Sántha Károly sírjának emlékkővel való megjelölésére indítottak. Csatlakozott már ehhez az egyetemes egyházi es iskolai felügyelő ur, egyházkerületünk, esperességi'mk, Sárszentlőrinc népe, a boldogult- nak többi barátai és tisztelői, énekeinek éneklői, imádságainak elmondói, adományaikkal, gyűjtéseikkel. Mi budaiak sem maradhatunk el. A mozgalom megindítói gyüjtöiveket nem bocsátottak ki: adminisztrácionális költségnek felmerülnie nem szabad, hogy csorbittatlanul arra a célra legyen fordítható az egész befolyt összeg, amire az adományozók kegyelete szánta: Sántha Károly síremlékére ! Mindenkinek magának kell a gyűjtői vet megléniáznia ! A gyűjtőket kérjük, hogy ne kezdjék a gyűjtést olyan magas összegeknek a jegyzésével, hogy a további adakozók a nagy összeg láttára szemérmetesen visszahúzódjanak. Mert nem egyeseknek nagy, hanem sokaknak apró adományaiból az egész egyháztársadalom részvételével állított egyszerű emlékkővel áldozunk a boldogult egyszerű egyéniségéhez méltóképpen az ő emlékének. Közvetlen adományok és gyűjtött összegek Szuchovszky Gyula ev. lelkész urnák, Sántha- alapralcímre (Budapest, VII., Dembinszky-utca 33., 111.31.) küldendők. Nevezett lelkész ur gondoskodott arról, hogy nyilvános nyugtázással a mozgalom érdeklődő barátait időről időre tájékoztassa annak állásáról. Természetesen szerkesztőségünk is készséggel vállalkozik a hozzánk bizalommal beküldött adományoknak illetékes helyre közvetítésére és nyugtázására. Csupán azt kérjük, hogy a befizetési lapokra és a postautalványokra a »Sántha- akcióra« szavakat méltóztassanak feljegyezni. A HÉV szerkesztősébe. Templomunkat ábrázoló képes levelezőlapok kaphatók a kiadóhivatalban, az egyházfinál és ügyes tőzsdékben. Óh látni, hallani! címen egy verseskötet jelent meg husvét táján Budapesten Pfeifer Ferdinánd kiadásában, amelynek Fitos Vilmos a szerzője. Fitos Vilmosról, aki hivatásánál fogva is sokat foglalkozott könyvekkel, filozófiával, szépirodalommal (hiszen a kul- tuszminiszteriumi könyvtár igazgatója), még pályatársai közül is kevesen tudták, hogy költő. Fitos eredetileg filozófus volt és több filozófiai könyve jelent meg eddig. Most megjelent költeményeiben könnyen ismerhetünk a filozófusra, aki igazi analizáló elme, aki könnyen hagyja el a reális, érzékelhető világot, hogy a metafizikai régiók végtelenségébe emelkedve egyre táguló íveléssel keresse a láthatatlan világot. De érzi és tudja, hogy ehhez tudományos felkészültségén kívül másra is van szüksége. Ezt a pozitívumot ő a hitben találja meg. Tudós, aki jámbor hivő és élénk demonstrálja annak, hogy a tudomány nem zárja ki a hitet, *de vele egybefüzve teljessé teszi a látható világot.« Költeményei a nagy krisztusi ideál, az örök szeretet jegyében íródtak. •Ember ki földtől elszakadsz, mondd mi lesz akkor veled?« De földi fénynél, hangnál szebben Ragyog a lélek, dalol a szív ... Óh látni, hallani! című költeményéből valók a fenti idézetek. E költeményében olvassuk az érdekes gondolatot, hogy elmerülve a magányban találjuk csak meg a mindenségnél ragyogóbb, zengöbb világot. Én Fitos költeményeinek legjellemzőbb vonását abban látom, hogy ő a filozófiai gondolatot a hitbeli érzés melegségével egyensúlyba tudja állítani. *Damaszkusz felé« cimíi költeménye jellemző példája állításomnak. Ki sejthetné meg előre, Mit őriz a dolgok mélye ? Ami nappalunknak látszik, Nem szomorú, sötét éj-e S nem bölcs épp, ki színre dóré ? Saulnak hívta Pált a népe, Mely követte Jézus ellen; De fölrezzen ennyi fényre A szendergő páti jellem S Pál kerül a Saul fölébe... stb. Fitos költeményei mentek a lírai ömlengéstől, hisz nem tavasz az, amelyet megénekel. Az élet bohóságain már túl van,ő az ősz verőfényében álmodozik. Innét a feltűnő nyugalom, amely költeményein végigömlik. Fitos a finom hangulatok megfestéséhez is ért: Ne nézd az órát... Ősz van-e vagy tavasz. Nap süt, vagy tél havaz: Ne künn keress jelet, Magadban födeled. Nyár van, ha szived lánggal ég, Borítson mindent bár a jég. Ne nézd az órát... Fitos költészetét nem az érzéki világ han-
