Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-04-01 / 9. szám
1928 április i 67 Hegyen épített város hat év (tizenötéves korától huszonegyéves koráig) életének legnyomorúságosabb időszaka. Volt idő, amikor szülei évekig hírt sem hallottak fiukról. A fiú nem mer hazamenni, mert fél a szigorú apától, »aki a komédiásokat csodálatraméltóképen való módon gyíilüli«. Szemében fia »mestersége« (a költészet) is nagy szálka volt. (Egy estém otthonit ; Fölszedtem sátorfám.) Ezért sokáig nem tud megbékülni atyjával s róla általában humorosan emlékszik meg. Amint azonban életévei nőnek, vonzalma atyja iránt is fokozódik, megértőbb lesz, sőt meleg fiúi szeretettel viseltetik iránta (A jó öreg kocsmáros.) Itt-ott e kóborlás közben felmerül a szülői ház s különösen a jó édesanya képe (Távolból) s amikor utoljára elhagyja az iskolát, csak az bántja, hogy e lépésével »két szivét (szülőiét repeszti meg«. Sok viszontagság után Pestre kerül, ahol Vörösmarty fölkarolja s ettől kezdve hírneve egyre nő. Ekkor, 1844 elején békiil ki szüleivel. Hazamegy ... »... S a kis szobába toppanok ... Repült felém anyám ... S én csüggtem ajkán ... szótlanul... Mint a gyümölcs a fán*. Petőfi mélyen, finoman érző, megértést és szeretetet szomjuhozó fiú volt s ha ilyen érzések érték a rezgő húrszerü lelkét, azokat páratlan szépséggel visszhangzotta. Édesanyja szivében találta meg mindvégig e megértést és a mindent feláldozó szeretetet. Ezért szíve egész melegével, becsüléssel, a legnagyobb gyöngédséggel, sőt imádattal szereti anyját. A világirodalomnak gyöngyei az édesanyjára vonatkozó költeményei. 1844-ben szülei már nagyon elszegényedtek és Dunavecsén egyszobás lakásban húzódtak meg. A hazatérő fiút édesanyja elhalmozta gyöngédségével. A vidék földbirtokosánál (Zsuzsika atyja) kieszközölte, hogy kényelmes kúriájában egy szobát engedjen át fiának. Itt dolgozik kényelmesen Petőfi és édesanyja gondozza őt. A sok csalódás után inily oázis Petőfi lelkében az anyai szeretet áldása. Atyja is jó szívvel van hozzá és hazatért, már híres költő fia büszkesége lesz (Egy estém otthon): Tudom, sokat koplaltál, Mutatja is a szined !!... De nincs boldogabb lény a világon most édesanyjánál ... ... a földön nekem van Legszeretőbb anyám ! 1844 júliusától Petőfi Pesten tartózkodik állandóan, mint a »Regélő Pesti Divatlap» segéd- szerkesztője s állandóan gondoskodik szüleiről, szeretettel gondol rájuk : »Becsületes, igaz ember atyánk, S anyánkat, ezt az édes, jó anyát, O Pistikám, szeresd, tiszteld, imádd!« (István öcsémhez.) Sokat dolgozik Pesten s ez év végén jelenik meg János vitéze. E télen meglátogatják szülei s ő végtelen örömében a János vitézért kapott egész tiszteletdíját, 100 forintot, szüleinek adta. Szüleinek a sorsa egyre szomorúbbá válik. Édesatyjának egy vállalkozása sem sikerül. Hejh édes szüleírnék, Gazdagodjam meg csak ! j Akkor hiszem Istenem, Nem panaszosodnak.« Ekkor írja vigasztalásul »Szüléimhez« c. költeményében : Szülei 1845-ben Szalkszentmártónban nagyon szűkösen élnek. Fehér kenyérre sem telik bizony. Petőfi nyáron meglátogatja őket s anyja szokott gyöngédséggel és megindulással fogadja. Bántja őt, hogy fiának csak fekete kenyeret tud adni. Megható a fiú válasza a »Fekete kenyériben: Miért aggódol, lelkem jó anyám, Hogy kenyeretek barna, emiatt? Itthon sokkal jobb izű énnekem A fekete, mint máshol a fehér.« 1846-ban Dömsödre kerülnek szülei, ahol édesatyja bérlettel próbálkozik, de teljesen tönkremegy, úgy hogy végrehajtással fenyegetik. Petőfi e hírre rögtön siet szülei segítségére. Hatszáz forintot vesz fel kölcsön kiadandó műveire s ezzel segít szülein, akiket aztán Cinkotára költöztet. Szomorú volt a 46-os karácsonyuk, fel is sóhajt a szülei sorsa felett aggódó jó'fiú (Karácsonykor) : »Hejh, be nem igy volt, nem igy néhanapján ! Hz ünnep sokszor be vígan virradt rám Apám, anyám és testvérem között.« Lelkem szülőim, édes jó testvérem, Ha én azt a kort újólag megérem, Hol mind a négyünk egy asztalhoz ül!...« Azt reméli, hogy jövedelme emelkedik, hogy az Akadémia neki ítéli a nagy díjat s így még jobban segíthet, magához veheti szüleit. 1847 március 15-én jelennek meg összes költeményei; válogatott költeményeit már németre is fordítják. Neve nemcsak az országban, hanem a külföldön is jól ismert. Nagyon kesereg afölött, hogy a nagy jutalmat az Akadémia neki meg nem ítélte. Ugyanebben az időben nagy változás éri lelkivilágát. Szatmáron jártában megismeri Szendrey Júliát s ettől kezdve szívét teljesen betölti szerelmének tárgya. Sok küzdelem után, 1847-ben szeptember 8-án meg volt az esküvőjük, amelyen azonban jómódú apósa meg sem jelent, vejét egy szál bútorral sem segítette. Feleségét Pestre hozza és szerényen, de nagyon boldogan élnek az 50 forintból, amit negyedévenként kap az »Életképektől» és a »Ha- zánk»-tól s ebből még szüleit is eltartja, akik ekkor Vácon élnek. 1848 tavaszán édesanyja megbetegedik, Petőfi ennek hírére ijedten egy orvossal Vácra siet. Az orvos megnyugtatására Petőfi aggodalma gyermeki boldogságba csap át s ekkor írja Anyám tyúkját. Mennyi gyöngédség, mennyi fiúi szerete e kis költeményben ! 1848 nyarán a fiatal boldog házaspár két szobás lakását megosztja szüleivel s »A leggyöngé- debb fiúi tisztelettel bánik velük.» 1848 december 15-én nagy boldogság éri a nagyszülőket és szülőket; ekkor született Petőfi Zoltán Debrecenben. A jó apai nagyszülők forrón
