Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-04-01 / 9. szám
Hegyen épített város 68 1928 április i óhajtották'unokájukat látni. A jó öreg egy szép napon valósággal megszökött Pestről és Debrecenbe utazott. Mámoros öröm fogta el unökája láttán: »Hát megérhettem, hogy nekem is van unokám !« — ismételgette egyre s a nagymama reszkető örömmel várta a perceket, hogy megláthassa unokáját. Komor idők jártak, ágyuk dörögtek, harci paripák száguldoztak az egész országban. Petőfi Sándor is Bem apó oldalán harcolt Erdélyben, de a harctérről is mindig gondoskodik szüleiről. A szabadságharcba gyengélkedő édesatyja is 58 éves korában jelentkezik nemzetőrnek és a pákozdi csatában vesz részt. Petőfi, mint Bem futárja találkozik itt utoljára atyjával, aki a pesti önkéntes sereg zászlótartója. Vasvári Pál népszónok így ajánlja Petőfi atyját az önkéntes seregnek zászlótartóul: »A nemzeti zászlót, e szent jelet nem lehetne hívebb kezekre bízni, mint a legnagyobb magyar költő atyjára :«. Petőfi büszkeséggel tekint atyjára a »vén zászlótartóra« : Fordult a sors, megfordult végképpen, Te vagy mostan az én büszkeségem. 1849 március 21-én meghalt édesapja. Távol szüleitől és családjától értesül Petőfi ápja haláláról. Nemsokára rá, amikor a honvédek Budát ostromolják és Petőfi éppen Pesten tartózkodik, hal meg édesanyja 1849 május 17-én. A Duna- parton érte a halálhír. Megremegett egész testében : Meghalt. .. Nagy Isten !.. . oda vagyok. Nincs többé anyám .. . A halottas szobába lépve, hangos zokogással borult anyja holttestére: ■— Anyám, édes jó anyám, csak még egyszer tekints reám ! —■„ Itt hagytál, nincs többé senkim . .. Szülei sírkövére minden név nélkül ezt vé- sette : A legjobb atya A legjobb anya. Fiúi kesergő szeretetének, mély fájdalmának pedig megrázó megnyilakozása : »Szüleim halálára« c. gyönyörű költeménye.* *) »Források : Voinovich G., Ferenczi Zoltán, Kéry Gyula és Fischer Sándor tanulmányai. Budavári templomunk istentiszteleti rendje : Ifjúsági 9 óra Német 10 óra Magyar 11 óra Virág vas. Reif Varsányi Varsányi Nagypéntek Ruzsicska Varsányi Rádió Husvét vas. Varsán \ i Varsányi Husvét hétfő Draskóczy Rádió Máté 22:19 Irta: Hlavács Kornél. Nyisd meg az én szemeimet, nogy szemléljem a Te törvényed csodálatosságát, Zsolt. 119, 18. Fejes Soma — akinek életéből itt egy-két kis jelenetet leírunk — .elgondolkodva haladt a hivatalába. A minisztériumba osztották be és gondolatait új munkaköre foglalkoztatta. Arra riadt fel, hogy a rikkancs meglobogtatta a szeme előtt az újságot és fülébe harsogta jobb sorsra is érdemes érces hangján : — Vörös Újság. Fejes feleszmélt. Ő ma vargabetűvel akart hivatalába menni. Angolul tanult és úgy tervezte, hogy angol bibliát vásárol, mert ez a legolcsóbb angol olvasmány és a tanulásra kiválóan alkalmas lesz. Ahhoz alig kell szótár. Minden félig-meddig is jó evangélikus ember (ha ugyan »félig-meddig« evangélikus valaki lehet), csaknem betéve tudja az Ujtestamentomot. Rengeteg szókincsét angolul könnyedén tanulhatja meg, mert nem vesztegeti idejét a szótárforgatással. Neki különösen alig lesz szüksége a szótárra. Atyjának minden felmenő vérrokonságában volt egy-két evangélikus pap. A bibliaolvasás tradiciós volt a családban. Ő maga is papnak készült, de a középiskolában az osztály első matematikusa volt. Társai és ismerősei lebeszélték, ha a papi hivatást emlegette. — Az országnak mérnökök kellenek. Papnak az menjen, aki nem tud matematikát. így lett belőle mérnök és végül tanácsos a minisztériumban. Az angol bibliát azonban megvette. — Ahogy válogat a kisebb-nágyobb nyomású, egyszerű és képes, vászon- és bőrkötésű könyvek között, megszólal a bibliás ember: — Nehéz idők szakadnak ránk. — Ugyan? — A bibliát talán mégis csak keresik? — Igen, kérem. Ebből látom. Szétkapkodják az egész boltomat. Magyar bibliáim úgy fogynak, ahogy még soha. Maholnap nem lesz árum. Mindenki a bibliához menekül tanácsért, útmutatásért és vigaszért. — Háborog a tenger. — Uram. Fejes Soma nagybetűs angol bibliáját zsebre- dugta és folytatta útját a hivatalába. Ott meglepetés várta. A miniszter hivatta : — A nagybocsássai gépgyár munkásai kijelentették, hogy a gyárat kommunizálták. Kérem, utazzék ki azonnal és tegye meg a szükséges intézkedéseket.-— Utasítás? — Kérdi kábultan a tanácsos. — Semmi. —- Volt a túl nyugodt, apatikus hangú válasz. — Tegyen legjobb belátása szerint. Fejes vonatra ült. Útközben végiggondolta helyzetét. — Most mit tegyen? Odaküldötték a szivárgó gátra, az átszakított réshez. Ha most el nem tömi, holnapra elborítja a víz a mezőt, a várost. De hát lesz ehhez ereje? Talál-e talpalattnyi szilárd helyet, ahol megállhat, ahonnan az ár le nem rántja a fullasztó örvénybe?
