Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-12-09 / 22. szám
igj8 december 9 165 Hegyen épített város A fürkésző kém szemének mégis hiányzik sok tanyai. Lajstromba jegyzi: a Martin, a Filip, a Jakob stb. már ismét elmaradtak a miséről. A kellemetlen Hans jelentette is, hogy ezek a kis harang hivogatására titkon gyűlnek össze és »az átkozott« lutheri írásokat olvassák. Karhatalommal indul a jezsuita a parancs- és hitszegük békés hajlékába. Mindent felkutat: pincét, kamrát, szobát, ládát, képet, padlást. Tűvé teszi az egész környéket. Lutheri Bibliát, katekizmust, imakönyvet, énekeskönyvet mégsem talál. Mégis megvolt minden szent alkalomra és gyermeknevelésre e megbecsülhetetlen kincs. Előfordul, hogy a szent könyveken Luther kezeirása is olvasható. Gaisbornban az egyik tanyán napjainkban újjáépítették az ősi havasi házat. Minden uj a házban. A vendégnek azonban szembeszökő a szép, uj épületnek szúette vagy 300 éves falépcsöje, amely a kis haranghoz vezet. — Uram ! — szól a gazda — kedvesebb, emlékezetesebb nekünk e lépcső, mint bármi más. Felvezet. Egy lépcsőfok alá bújik. — Tessék idenyulni. Itt őrizték apáink Bibliánkat és a többi drága írást. Itt taposta a jezsuita az Igét, midőn kutatta, hogy elégesse. Levezet tiszta, szép kis szobájába. Faragott kis ládát nyit ki. — Uram ! Ilyet tán nem látott ! Kutyabőrben megőrzött lutheri Biblia 1534-ből Ehhez hasonló módon megőrzött Biblia fekszik a gráci evangélikus templom oltárán. Kihalt stájerhavasi evangélikus család utolsó sarja ajándékozta a gráci ev. egyháznak. Így éltek a »krypto-evangélikusok« kétszáz éven át (1580—1781-ig) lelkipásztor nélkül. A baj elmúlását hálaadó imával köszönte meg. A legjobb tanácsadó, erkölcsnevelő, vigasztaló az élet könyve : a Biblia volt. Nyáron munka után és ünnepeken a ház előtt, szabad ég alatt imádkoztak, olvasták a szent leckét és énekeltek. Itt az ezer, sőt kétezer méter magasságban az üldözőktől, a rossz lelkektől nem féltek. Rendesen csak egy megközelithetö ut vezetett a ködös völgyből e tiszta, üde magasságokba. A szent alkalmakkor a család egy-egy tagja őrködött az utón jövőkre. A jól ismert vészjelre pillanat alatt rejtekhelyén volt az ősi kincs. A XVIII. század felvilágosodása Stájerországban nem éreztette áldásos hatását. A protestáns államok uralkodóinak vallástürelme nem hatotta át Mária Teréziát. Enyhébb eszközökkel, de következetesen tovább tartott a protestánsok üldözése. A türelmi rendelet 1780-ban II. József »népboldogitó uralma« minden irányban az újítást tűzte ki céljául. Feloszlatta a »téritőkommissziókat«, megtiltotta a könyvek elkobzását és a »gyanúsaknak« vármunkára hurcolását. 1871-ben október 31-én, a reformáció nagy ünnepnapján jelent meg »türelmi rendelete«. Uj korszakot, százados üldöztetés után fel- szabadulást jelentett a protestánsoknak a császár legáldásosabb rendelete. Mint mindenütt a császár nagy birodalmában, úgy Stájerországban is kihirdették a »türelmi rendeletet«. így történt többek között Észak- stájerország Aich nevű községében. Császári parancsra Aich községháza elé hívták össze a környező alpesi tanyák lakóit. Kihirdették a rendeletet : Ahol néhány órányi körzetben száz evangélikus család vagy ötszáz evangélikus lélek él, ott evangélikus egyházközséget szervezhetnek, saját költségükön imaházat és iskolát építhetnek, lelki- pásztort és tanítót alkalmazhatnak. Távolabb lakók fiókegyházközségekbe tömörülhetnek és igy csatlakozhatnak nagyobb egyházi szervezetekhez. Ezentúl az evangélikusok is — kivételes engedéllyel — vásárolhatnak telket, házat, polgárjogot és céhmesterjogosultságot szerezhetnek. A kiüldözöttek visszatérhetnek. De istentiszteletük nem lehet nyilvános, csak magánjellegű és mindenkor zárt ajtókkal. Az anyakönyvvezetés, a stóla és minden egyéb adomány a róm. kath. lelkészt illeti. Az imaházak külsőleg nem lehetnek templomszertiek. Sem tornyuk, sem harangjuk, sőt utcai bejáratuk sem lehet. A lakóházakhoz hasonlóknak kell lenniük. Vegyes házasságoknál, ha az apa róm. kath., minden gyermek róm. kath.; ha az apa evangélikus, csak a fiúgyermekek evangélikusok. Az Aichban összegyűlt havasi tanyások ezek hallatára tétován tekintgettek egymásra. Arcukon a kétség, nagy kérdés ült : Vájjon nem a régi mód-e, a régi kelepce-e? Ám a sorok közül elszánt férfiú lép elő. Meghajtja magát a hatóság előtt és igy szól: — Az egész környék tudja rólam, hogy apáim igaz hitét vallom. Sohasem tagadtam, hogy hü evangélikus vagyok. Bármi essék rajtam, itt állok, evangélikusnak vallom magam ! E bátor hitvallás a többieket is magával ragadta. Én is, mi is evangélikusok vagyunk. Északstájerországban négyezer evangélikus jelentkezett. Az eddig titkon hivő evangélikusok minden nagyobb községben egyházközséget, távolabb eső kisebb körzetek fiókegyházat szerveztek, imaházat, iskolát építettek. Ranisán községben történt, hogy ott a környék házaihoz hasonló kis tornyu imaházat építettek kis haranggal. Vasárnap a kis harang hívogatta a templomba az evangélikusokat. Ezt nem tűrte a község róm. kath. lelkésze. A hatóságot vette igénybe. A hatóság elé idézett presbiterek azzal érveltek, hogy a császári rendelet értelmében jártak el, hiszen a környék minden magánháza is igy épül. A hatóság mégis leköttette a kis harang nyelvét, a kötést lepecsételte és szigorú büntetés kirovásával megtiltotta a kis harang megszólaltatását. 1861-ig némaságra volt kárhoztatva a kis harang. Azóta nagy harangjuk is van. A reformáció emlékünnepén nem szól a nagy harang. A kis harang cseng e napon és az evangélikusok áhitatosan emlékeznek.
