Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)
1928-09-30 / 17. szám
Hegyen épített város 124 1928 szeptember 30 iskola nyolc osztályúvá fejlesztése, tehát 2 évvel tovább tart az iskoláztatás, e kérdést meg lehetne oldani anélkül, hogy a tanügy kárát vallaná. A gyermek egészsége is fontos, a legfontosabb. Egy órát el lehet vonni a tanulási időből, ha azáltal kímélni tudjuk különösen tél idején az 50%-ig hiányosan öltöző gyermekek táborát. Még egy dolgot akarok szóvátenni most: kapunyitáskor. Mindinkább, mondhatnám lavinamódra növekszik az anyag, amellyel a gyermeket az iskolában tömik. Némely tanító már az elemiben sem beszélget a gyermekekkel, hanem előad. Hogy megemészti-e az előadottat a gyermek, érti-e, feldolgozni, rendezni, felhasználni tudja-e : az ezek felől való gondolkodásra nincs idő. Sok az elvégezni való penzum, haladni kell ! Olyan a gyermek értelmi világa, mint a kirakat, benne van minden, ami a boltban található, sőt minden a kirakatban van. Lehet, hogy belől a bolt: a gyermek lélek- és szívvilága üres. Azok megtelítésére nem jut idő. Nem egy tanító csak tanítja a gyermekeket, de nem neveli őket; csak tanulnak a gyermekek, de nem nevelődnek. Értelmük rogyadozik az ismeretek súlya alatt, de érzésviláguk hasztalan szomjúhozza a szív. nemesítésének és a jellemképzésnek áldott munkáját. A nevelve való tanítást követeli Nemzetünk és Egyházunk érdeke egyaránt. Hasztalan tud sokat a tanuló, ha nem érzi és nem tudja azt, hogy mi a Haza, mi a vallás, mi az egyház és nincs tudatában annak, hogy e szent eszményeknek mivel tartozik. Az az iskola nem templom, amely vallásosságra nem nevel, lelket nem művel, szívet nem nemesít ; az olyan iskola egyházunknak nem veteményes kertje ; azt az iskolát bátran bezárhatjuk. Csak evangélikus, buzgó, vallásos lelkületű tanító a mi munkásunk, aki nem ilyen, az béres, az nem szánt és nem vet egyházunknak ! Ilyen talán nincs is a mi iskoláinkban? Ne is legyen ! A legközelebbi borzalmas múlt vádol, a szomorú jelen kényszerít, a bizonytalan jövő követel! A mi iskoláinkban lángoló, izzó lelkű, Hazánk feltámasztásáért szóval és cselekedettel szakadatlanul küzdő, törhetetlen magyar és Egyházunk régi egységéért folyton imádkozó és dolgozó evangélikus, erős jellemeket kell nevelnünk. A kulturfölény mellett élő hit, nemes szív, ép elme, bízó lélek, acélos akarat, erős kar, meg nem nyugvó és meg nem alkuvó szikla jellemek szükségesek Hazánk régi nagyságának visszaállításához. Az irredentizmus nem szavakban, hanem hitben és a feltámadást szakadatlanul előkészítő munkában áll! Ennek a munkának az elvégzése most és a döntő mérkőzésnél is reánk vár. Ezt a munkát végezze a tanító az iskolában is. Azé a jövő, akié a gyermek ! Azé az ország, akié a szív ! Tanítómesterek ! Tegyétek ti gyermekeink szívét Hazánkévá és Egyházunkévá ! Legyen munkátokon Istennek áldása ! Dr. Ripka Ferenc Az élet nem hagyott észrevehető nyomokat rajta. Egészséges, mozgékony, kitartó munkás, mint aminő huszonöt-harminc évvel ezelőtt volt. Budai tisztelői mégis olyan bejegyzést vélnek felfedezhetni keresztlevelében, amely ünneplésére okot, talán helyesebben alkalmat ad. Az évek múlásától független ünneplését mi is szívesen látjuk. Fáradhatatlan tevékenységét, gazdag sikereket ért munkásságát kora ifjúságától figyelhetjük és láttuk, hogy közgazdaságunk és hazánk szolgálatában mindig az egyenes útra törekedett. A nagy tülekedésben a becsületes munka, az egymást megbecsülő tisztesség volt a fegyvere, amely soha senkit se sért, senkinek szájából a megérdemelt falatot ki nem forgatja, senkinek kezéből az épitő munka szerszámát ki nem ragadja. Gyülekeznek is körülötte a nemes eszmékért lelkesedők, az ellentétes felfogások kiegyenlítésére, a harmonikus munkára törekvők, az egymást megértő emberi társadalomra vágya- kozók. A közérdeket nemes eszközökkel szolgáló embert mi, protestánsok, mindig rokonszenvvel, szeretettel vettük körül és Ripka Ferenc is számíthat arra, hogy nemcsak ünneplői között ott találja evangélikus hitíi politikai híveit, hanem a más politikai felfogáson levők is jószivvel kívánnak neki zavartalan örömet és kitartást az elfogulatlan ember tisztességes eszközeivel közcélokért folytatott munkájához. Hl. K. A Budai Luther Szövetség vegyeskara megkezdte őszi működését. Kéri minden tagját, hogy a próbákon minden kedden este 1/27 órakor a Jurányi-u. elemi iskolában megjelenni szíveskedjék. Az énekkar szeptember 29-én a Stúdióban, október 28-án a reformáció ünnepén budavári templomunkban és november 6-án Esztergomban tart hangversenyt. Budai Luther Szövetség énekkara szeptember 29-én, 5.30-kor a Rádió előadótermében, a Stúdióban hangversenyt ad. A műsor a következő : Három Strache-dal énekkarra. Mikus-Csák karnagy átdolgozásában. Hópelyhek tánca, ugyancsak Strache-tói, előadja Bárány Sziszi hegedűn. Hat Strache-dal, énekli Nedelkovits Anna. Mikus- Csák hegedüszonáta, előadja Bárány Sziszi, végül három norvég és három magyar népdal Mikus-Csák átdolgozásában, előadja az énekkar. Dr. Strache Gusztáv ügyészségi elnök korán elhunyt kiváló tehetségű fiának szerzeményei alkotják a műsor gerincét. Poetikus lelkű, igazi művészt vesztettünk el korai halálával, akinek hátrahagyott művei értékes hagyatékot képeznek és mindig igazi műélvezetet szerzünk, amikor mély érzéseit újra felidézzük. Hittestvéreink, akik a hangulatos magyar dalokat szeretik, szerzeményeit énekkarunk utján megszerezhetik. Budavári templomunk orgonája még sok gondot ad egyházközségünknek. Szerkezetének egyes részei már teljesen hasznavehetetlenek és a hangszer nem engedelmeskedik a mesterének. Az istentisztelet hangulatát rontja ridegségével. Nem vigasz, hogy több más budapesti templom orgonája is átépítésre szorul. Most kap uj orgonát a belvárosi templom és a Szent István-téri bazilika is. A régi hangszer használható részeit felhasználják, de igy is hatalmas összeget fordítanak megújítására. Egyházközségünk tagjait dr. Sztehlo Aladár gondnokunk arra kéri, hogy önkéntes adományokkal orgonánk megújítását tegyék lehetővé. Az adományok a cél megjelölésével Wichmann Ede pénztároshoz, I., Werbőczy-u. 28 alá küldendők.
