Hegyen épített város, 1928 (5. évfolyam, 1-23. szám)

1928-01-15 / 2. szám

1928. Január 15. 13 Hegyen épített város házunk 68 főnyi növekedésről tud beszámolni, amennyiben az újszülöttek száma 47-el haladta meg az elhaltak számát, amely számot még nö­veli a kitéréseknél mutatkozó, 21 lelket jelentő többlet. A többi pesti Evangélikus Egyházgyü­lekezetek népmozgalmi számait e pillanatban még nem ismerem; szeretném remélni, hogy azok nem mutatnak visszaesést s épp így nem az ország többi Evangélikus gyülekezeteinek adatai sem. Templomunkban azonban ama szilveszteri Istentiszteleten még arról is hallottunk, hogy miként fogyatkoznak meg egyes vidéki gyüle­kezeteink szinte a teljes megsemmisülésig. El sem hinnők. ha nem a szószékről, az Isten oltá­rától hangzottak volna el, oly hihetetlenül szo­morúak s megszégyenítők ezek az adatok. Hall­hattuk, hogy Alberti-Irsán, hol még 10 év előtt népes gyülekezetei mondhattunk magunkénak, ma üressen kong Isten háza s a szekták tömege éledt fel hittestvéreink helyén. Ráckevén pedig mégcsak előkerült valami 50 evangélikus csil­lád, de jövendő bizodalmunk hírmondójaként mindössze 2, azaz két evangélikus gyermek ma­radt meg ez 50 család utódjául! S mindez úgy­szólván Budapest közvetlen szomszédságában történt! önkéntelenül azt kell, hogy kérdezzük: mi­kép volt ez a lezüllés — mert másnak nem mondhatom — lehetséges, mikor annyian, de annyian hivatottak és hívatlanok őrzik a nyá­jat? Mi az oka ennek a nagy .veszteségnek? Hova lettek elveszett híveink s miért fordultak el az Evangélikus hitvallástól? S vájjon törté­nik-e valami ennek a — sajnos — nem egyedül­álló elmálódási folyamatnak megállítására? Hosszasan folytathatnám még ezeket a ke­serű szólamokat s kérdéseket. Azt hiszem azon­ban, hogy beköszöntőnek ennyi is elég. Még nem füvünk riadót, csak szelíd ébresztőt s várjuk, nem annyira a felvilágosító válaszokat, mint inkább az erélyes cselekvést. Mindazok részéről, kik erre hivatottak. Munkájukban a hívek segítségére feltétlenül számíthatnak. De a jó Isten segítségére is. n.—ő. Mit tehet a magyar nő a magyar jövőért. lila: Schmidt János ev. lelkész, Györköny. Erkölcsöt a ruházkodásba. Olyan anyák, akiknek legfőbb gyönyörűsé­gük a schimmi és wanstepp, akik a szép divat netovábbját nem az öltözködésben, hanem a vetkőzésben látják, akik térden jóval felül érő szoknyában s az ízléstelenségig kivágott ruhá­ban a nyilvánosság elé kívánkoznak, úgyhogy anyáink több ruhát viseltek nyakukon, mikor aludni tértek, mint mai asszonyaink, mikor az utcán mennek, olyan anyák, akik nem szűzies, tiszta, hanem festett ajkakkal illetik csókkal a titokban ösztönszerüleg is undorodó fiaik homlokát, higyjétek el, ilyen anyák nem nevel­nek fel olyan nemzedéket, amely a jelen és jövő nemzet- és honmentő nagy feladatainak elvég­zésére alkalmas volna. Magyar honleányok, le­gyetek megint egyszerűekké, igényeitekben sze­rényekké és szemérmetesekké, aminők anyáink voltak! Ilyenekké neveljétek fiaitokat, leányai­tokat is! S neveljétek őket magyarokká! Hazaszeretet nevében. Magyar anyák vagytok! Legyetek valóban azok! Már az első imádsággal együtt neveljé­tek gyermekeitek szívében a hazaszeretetet. Neveljétek korán őket arra, hogy szeressenek és megbecsüljenek mindent, ami magyar, ami magyar agy és magyar kar munkájának az al­kotása, ha mindjárt mögötte is maradna az ide­gennek. Az a nép, amely nem becsüli meg a ma­gáét, nem számíthat mások becsülésére. Ne en­gedjétek, hogy gyermekeitek lelkében az inter- nacionális szellem gyökeret verjen. Ez nem akar hazát és nemzeti határokat és mesterséges módon lerontja a tiszteletet minden iránt, ami nemzeti. Tanítsátok meg korán a jövő nemze­déket, hogy minden más nép megbecsülése mel­IV. lett a magukét szeressék mindenekfelett s ne legyen az a jelszavuk: „Ubi bene, ibi patria!“ Ne ott keressék a hazát, ahol a zsebük telik. Magyar anyák! Vigyázzatok a jövő nemze­dékre! Nevelése révén életmunkátok szorosan kapcsolódik a haza jövője és megmentése érde­kében kifejtett munkába. A legnagyobb szolgá­latot a családi szentélyben tehetitek nemzetünk­nek. Az a magyar nő, aki a család meghitt kö­rében a keresztyén erkölcs tiszta, komoly szel­lemét otthonossá teszi s keresztülviszi, hogy a családtagoknak egymáshoz való viszonyát, min­den szót és gondolatot, érzést és akaratot ez a szellem hasson át, aki maga, mint hitves és édesanya szeplőtelen mintaképként áll férje és gyermekei előtt, az megtette kötelességét hazá­jának és kiérdemelte a nemzet háláját és elis­merését. Erkölcsöt a társadalomba. De tehettek szolgálatot hazátoknak családi körötökön kívül is. A háború és reákövetkező forradalmak hatalmas záporeső módjára sok erkölcsi szennyet és piszkot hoztak napfényre az emberi szivek rejtekéből. Sok erkölcsi szenny és mocsok, amely azelőtt kerülte az emberek te­kintetét és a sötétben űzte orgiáit, ma nagyon sokszor és szemérmetlenül tolakodik a nyilvá­nosság elé. A ti hivatástok magyar nők és leá­nyok, hogy segítsetek, amikor mind e szennyet és mocskot a társas és nyilvános életből eltaka­rítjuk. Magasztos, de nehéz feladat. Honnan ve­gyétek ehhez az erőt? Hogyan lássatok e mun­kához anélkül, hogy magatokat is be ne szenv- nyezzétek? Csak egy forrás van, amelyből az erkölcsi erőt meríthetitek, csak egy valaki van,

Next

/
Thumbnails
Contents