Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-02-20 / 8. szám
Hegyen épített város 48. oldal. 1927. február 20. nek látszik ugyan e kérdés, mégis mérhetetlen fontosságú, amit 1—2 példával fogok igazolni. Statisztikusok szierint hazánkban mintegy 2 millió háztartás van, egy háztartás zsirszükséglete egy évben átlagban véve 50 kg, hozzáértők szerint a főzésnél mintegy 5 kg. megy veszendőbe, ez egy évben mintegy 200 milliárd korona kár. Amerikában a pékeknél a tészta készítéshez újabban oly edényeket vezettek be, hogy az edény falára tapadt tészta- mennyiséget megmentsék. A megtakarítás ilyen módon egy évben 600,000 hordó liszt. Se szeri, se száma a hasonló példáknak. Egyesek előtt, akik nem látják be a kérdés roppant nemzetgazdasági fontosságát, ez lemosolyogni való. Pedig terv szerint ki kellene dolgozni minden egyes tárgyra a pazarlás elkerülése módját, a hogy az történik a gazdag, a hatalmas Amerikában, amely oly szerencsés a természettől is, hogy a föld összes természeti adományainak közel a fele ott van s amely szokásaival rákényszeríti mindenkire a termelő munkát. Amerika nemcsak azért gazdag, mert természeti kincsei vannak, hanem azért, mert népe dolgos, takarékos. A munka és a takarékosság hirdetése soha sem volt sehol olyan fontos, mint ma minálunk. És erre nem lehet a figyelmet elégszer felhívni iskolában, templomi) an, családban és mindenütt és mindenkor. És meg kell tenni mindént a lélek erőinek, nemes tulajdonságainak a kifejlesztésére. Kötelességtudás, felelősségérzet, megbízhatóság, pontosság, rend: mind oly követelmények, amelyek nélkül el nem lehetünk. A fejlettebb kultúrában mintha mind ez csökkenőben volna, pedig a fejlettebb kultúra csakis akkor áldás, ha fejlettebb az erkölcsi érzékünk is. A kultúra fejlődésével kialakuló kultúra közösségnek a munka erkölcsét, a munka megbizhatósága, jósága közös biztonsági érzékét kell megvalósítania. A munkát erkölcsi tartalommal kell ellátni, a munkát nemcsak el kell végezni, hanem reá kell nyomni a szeretettel való munkálkodás bélyegét is. Miért oly szépek a régi idők mesterművei? Miért különböznek a mai, gyári termékektől? Nemcsak azért, mert egyéniek, hanem azért is, mert látszik rajtok a hév, a szeretet, a buzgóság, amellyel készültek És ha ez a gyári munkánál nem is érvényesülhet, arra kell törekedni, hogy a végzett munkára mindenki büszke legyen. Nem igaz, hogy a munkásnak, aki a gép mellett végzi a munkáját, teljesen mindegy, vájjon lelkesen, avagy közönnyel végzi-e a munkáját, nem mindegy, mert annak, amit elvégzett, valamely formában, nemcsak a kapott bér alakjában, ő is részese. Föl kell világosítani mindenkit arról, hogy minden cselekedetbe lelket kell önteni; hogy a lélek nemes indulatai nélkül végzett munka ártalmasabb lehet a semmilyen munkánál. És mindazok, akik a lélek, a nemes cselekedetek rugóit nem kifejleszteni, hímem elsorvasztani, elpusztítani képesek, embertársaik hóhéraivá válnak. Én nem szállók perbe a munka uj apostolaival. Nem fogok ellenkezni a Marx híveivel. De kérdem: van-e akkor uj apostolokra szükségünk, amikor Krisztust követhetjük? Mert kit akarunk követni, azt-e, aki osztályharcot, tehát harcot és ezzel rombolást, gyülölséget hirdet, vagy azt, aki a boldogulást a szeretet eszközeivel tanítja elérni? A szociális igazságokat még senki szebben nem hirdette, mint Krisztus, aki a munka, az erkölcs, az egymás megértés tanait tette hitvallásunkká. A társadalom minden bűne, hibája, igazságtalansága megszűnik abban a társadalomban, amely a krisztusi igék alapján él. Ö hirdette legelsőnek, hogy mindnyájan egyenlők vagyunk, ő hirdette a munka szeretetét és tanította, hogy minden cselekedetünkben a szeretet vezessen. Mi más ez, mint a münká erkölcse? Egy uj szellemnek, egy uj akaratnak kell diadalmaskodnia, ha élni akarunk. Bele kell vinni mindenbe az erkölcsi tartalmat, igy lesz munkánk gyümölcsözővé. Szakítanunk kell a kor azon divatos áramlatával, hogy egyes szólamok irányítsák a cselekedeteket és szólamok alapján tömegáramlatok alakuljanak. Ez mind érdek munka! Oly munka tehát, a min áldás nem lehet! Demokrácia, kapitalizmus, szociáliz- mus, proletár: mind-mind jelszavak. Gyűjtőszavak tömegek gyűjtésébe. Pedig ahhoz, hogy az emberek jobbak, igazságosabbak legyenek egymáshoz, nem jelszavak kellenek, hanem erkölcs. Én félek minden jelszavas embertől. Félek a proletár szótól is. Miért? Meint a proletár szó nincsen benne a krisztusi tan szótárában. A proletár szó gyűlölet szülöttje. Krisztusi, a szegények, az elhagyottak, a szenvedők barátja nem ismert proletárt, hanem ismert testvért. És nem szebb szó ez? Nem szabad hirdetni oly tanokat, amelyek egymástól elválasztanak. Bennünket egymástól csak az erkölcstelenség választhat el, mert testvérnek valljuk az utcaseprőt éppen úgy, mint a legelső hivatalnokot, csak álljon az erkölcs talaján. És amikor munkáról, az erkölcs tisztaságával ékesített munkáról van szó, iparkodjunk annak becsületet is szerezni. A munka legyen tisztesség, ékesség, megbecsülés és eredménye: megélhetés. Lukács apostol mondja: «a munkás méltó az ő jutalmára X. 7. és ugyanígy Pál apostol» (Tim. V. 18.) Kérdem azonban, mondja-e valahol azt is, hogy méltó-e az
