Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-02-20 / 8. szám
inr. február SO. tt. «feal HhVM áfifeM «ám is, aki nem dolgozik? Ez tehát semmit sem érdemel. Az pedig, hogy a mai anyagias világban önző céllal sokan vagyont, aranyat gyűjtenek, senkit ne tévesszen meg. Minden önző cselekedet erkölcsi fogyatékosságban szülemlik meg, azért nem is lehet jó a vége. Mert kérdem, ha mindennek a végére gondolunk, kié lesz a győzelem, azé-c. akinek a kezében arany lesz, vagy azé, akié a kenyér? De befejezem. Amit mondtam, a gyakorlati példáktól eltekintve, nem uj. Nem is lehet, mert mind benne van a bibliában. És az, aki a hallottak igazságát belátja, minden munkáját az erkölcs tiszta világában fogja elvégezni És az, aki érdemesnek tartott arra, hogy meghallgasson, fogadja meg e nagy kénlésben hallatott gyönge szavamat, fogadja meg, vigye ki az életbe és hinlesse és követelje megvalósulását a saját maga és mindannyiunk javára! Kórházban*) Hosszú, fcl-felsiró • Sóhaj kél szüntelen, Búgnak a vén falak: Jaj nekem, jaj nekem! S bár a sok bus beteg Szeme könny, sebe vér: Mégis hisz mindegyik Csak egyre hisz, remél Itt vén ember zihál. Amott gyermek zokog. Csitulj el halk panasz! Egy szív végsőt dobog Oly mély s k4ncxs e csönd.. t De kint dalol a szél, S ki élve maradt: mind Tovább hisz és remél r A halott szendereg. Szemünknek könnye gyűl - De megdöbbent szivünk Titkon ujjong, őrül A halott oly csöndes, Ki él: súgva beszél Az az egy el pihent. — A többi hisz, remél. Fel-felsir sóhajunk, Rajtunk halál lebeg, De oly szépek és nagyok Ott künn a zöld hegyek! Erő, hit, diadal Bennünk ujulva kél — Jöhet száz elmúlás: A szív csak hisz, remél... "Kutas Kálmán (Versek c. kötetéből.) *) Kuta* K. zalaegerszegi ev. lelkész, jóhirll költő csak most megjelent kötetéből. Kapható a szerzőnél vagy Scholtz Testvérek könyvkereskedésében, Ferenc-körut 19. Ara 2 p 50 f. Innen-onnan. (Kant gondolataiból.) Lelkemet két dolog tölti el annál jobban megujuló és öregbedő csodálattal és tisztelettel. minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég fölöttem és az erkölcsi törvény bennem. Az előbbi annál a pontnál kezdődik, amelyet az érzék világában én foglalok el és kitágítja azt a kapcsolatot, raely- l>en benne vagyok, a világrendszerek sokaságának beláthatatlan nagyságává. S másik láthatatlan énemmel kezdődik és oly világba állít, amely igazán végtelen...», ■ • Kötelesség! Te fenkölt nagy név! Kívánatos dolog, amely behizelgi magái, mi sem rejlik henned, hanem engedelmességet követelsz... Te csak egy törvényre mutatsz rá. mely lelkűnkbe magától megtalálja az utat s amely még akaratunk ellenére és tiszteletet vív ki magának». » Az ember örökkévalóság jelké|>e - az időbe bebörtönözve. Carlyle. Az egyszerű ember jó érzületében több a nemesség, mint a nagy gondolkodó éles- elméjüségél>en. Monzoni. Minden ország támasza és talpkóve a tiszta erkölcs, mely ha megvész Róma ledől és rnhigáha görbéd • Berzsenyi. A szivet azért rejtette el az Isten, hogy senki se lássa Gárdonyi. Az életben egyszer van nyár, s mikör eltöltőd a nyarat, csak a száraz lombja marad Szász K. Szenvedés virága az égi dicsőségben bontja ki bimbóját. (i árdony i A barátság nappal láthatatlan. Éjjel ragyog csak, mint a fénvhogár. í ‘ Petőfi. A tiszta lelkiismeret mennyei érzés, mely boldog na]>okl>an kimondhatatlan bájt vonz minden körül, viszontagságokban pedig, ha sötétre borul az idő, s létünk minden szellemi és híveknek vélt jóakaróink sora utolsóig elpártol, oly édes meleget önt lelkűnkbe, mely az éiet minden esetei ellen férfiúi önérzéssel és elszánással vértez fel minket. Széchenyi. Aki dicsőséget meg tudja vetni, igazi dicsőséget arat. Li vi u s. A műveletlen föld csak gazt terem. 3 erz s e n y i.
