Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-10-23 / 35. szám
Hegyen épitett város 230 oldal 1927. október 23. útjáról, kérünk, állíts meg az apostol szavaival: „Quo vadis“ ... s világítsd meg hűséged és eszméid szövetnékével a jó utat! — Adjon Isten nagy lelkednek örök nyugalmat és nékünk gyászunkban a Te emlékedben vigasztalást. Végül Borbély Ilonka, a Budai Luther-Szö- vetség tagja, mondott szívhez szóló szavakat a szövetség kebelébe tartozó leányok és asszonyok nevében. Azután megindult a menet a díszsírhelyhez, melyet a székesfőváros tanácsa a kiváló ember nyugvóhelyéül kijelölt. A menet élén dr. Raffay Sándor püspökünk haladt, Broschko G. Adolf, Blatniczky Pál esperesek, Kemény Lajos, Bezegh Samu, dr. Kirchknopf Gusztáv, Kuthy Dezső, Mohr Henrik, Gandy László, Hu- dák János, Rapos Viktor, Ruttkay-Miklian Gyula és Tomcsányi László lelkészek kíséretében. A sírnál dr. Raffay Sándor püspökünk mondott imát, amely után dr. Józan Miklós unitárius püspöki vikárius lépett a nyitott sir szélén levő koporsóhoz. Elbúcsúzott a felekezeti béke, a megtisztult evangéliumi hit meggyőző- déses apostolától, aki minden nemes eszmét szeretettel karolt fel; bárhová vetette a Mindenható akarata, mindenütt magához vonzotta, maga köré csoportosította a Krisztusi szeretet munkásait, hogy együttes erővel küzdhessenek a szebb jövőért, az Isten országáért, az egymást megértő, tiszta lelkiismeretű emberek otthonáért. Egyszerű, természetes szavai észrevétlenül a magasba szárnyaltak. Már nemcsak az evangéliumi egyházfelekezet nagy emberének koporsója, hanem a magyar egység, a nemzeti eszme emberöltős küzdelmében törhetetlen bajnok nyitott sírja is ott várt, tátongott szemünk előtt és követelte jussát. — Az utolsó búcsút fogadd Erdély bérceitől — hangzott Józan Miklós magasba lendült szava. És a halottra az esti szellő odasusogta a nagy magyar haza elfojtott búcsúszavát. S amikor a rögök omlottak Masznyik Endre lebocsátott koporsójára, felhangzott a lelkészek ajkán az ősi zsoltár és odahullott, odakeveredett az anyaföld göröngyei közé a Budai Luther-Szövetség tagjainak egy-egy szál virága. Hl. adójuk pontos befizetésére kérjük íyit testvéreinket„ Egyházközségünk anyagi kötelezettségeinek teljesítése körül a nagy adóhátralék miatt nehézségek merültek fel. Illő, hogy egyházunk hü fiai egyhá.zi adójuk pontos befizetésével a nehézségeket megszüntessék. Evangélikus leányok hitéleti munkássága. Irta: Gömöry Károlyné, a veszprémi ev. leányegyesület elnöke. „Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus Törvényét... Azért, mig időnk vagyon, mindenekkel jót tegyünk, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédivei.“ (Gal. VI. r, 2. és 10. v,) Az evangélikus hitélet, az evangélikus öntudat és a protestáns szellem akkor egészséges, ha nemcsak Isten házában fejlesztjük, hanem az életbe is átvisszük. Minden gyülekezetben feltétlen szükséges olyan egyesület, mely munkálkodásával egy házépítő munkát teljesít és a gyülekezet egyházi és világi élete között kapcsolatot képez. E hivatást tölti be a nőegylet és leányegyesület. Ha a nőegylet tagjai többnyire családi, háztartási elfoglaltságuk miatt egyesületi munkájukat teljes odaadással nem végezhetik, akkor a gyülekezet leányainak szent kötelessége, hogy testvéri szeretetben összefogva, egy zászló alá tömörüljenek és mint az evangélikus leányegyesület tagjai — dolgozzanak. Dolgozzanak leányaink, miként a szorgalmas hangyák, a zümmögő méhek. Öltsék fel a pillangók szép, tarka ruháját s röpködjenek vi- rágról-virágra, hogy minél szélesebb körben ismerjenek minket, evangéliumi hitvallókat; gyönyörködjenek bennünk, értékeljék létünket, megbecsüljék szeretetünket, nemes cselekedeteinket és jótékonysági irgalmasságainkat. Az evangélikus egyházközség tengerén a misszió hajója legyen a leányegyesület. Egy olyan hajó, mely a hit, szeretet, a jó, szép egyházhűség, hazaszeretet nemes féméiből van ösz- szeállitva. Árbocán napként ragyogjon a hajó neve: ág. hitv. evangélikus. Vezesse a hajót a hit, mentőöve legyen a remény, iránytűje a Testamentum, világítótornya mindenkor az Ur Jézus Krisztus. A hajó matrózai igazhitű, tiszta szivü, hófehér lelkű leányok, de akik, ha kell, minden megpróbáltatás, akadály, nehézség, vész, viharral szembeszálló harcosokká kell, hogy váljanak. Kormányosa a hajónak a leányegyesület elnöke. A Krisztusi hittől átszellemült, erős aka- raterejü, igaz keresztyén nő legyen a hajó kapitánya, ki állandó éberséggel, semmi ellenvetést nem tűrve, fáradságot nem tekintve vezesse, irányítsa hajóját. Soha egy pillanatra sem engedje ki kezéből a kormánykereket. Higyjen, bízzon és vigyázzon, nehogy a hajó zátonyra kerüljön, vagy ami még végzetesebb, idegen révbe fusson be. Az ág. hitv. ev. leányegyesület testvéri érzésben összeforró munkakör otthona legyen, ahol lelki életüket műveljék; az ev. öntudatot és az ev. szempont szerint megtestesülő’akaratnyilvánítást fejlesszék. Szem előtt tartsák Jézus tanítását: szeresd felebarátodat, tégy jót min
