Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)

1927-10-23 / 35. szám

1027. október 23. 231 oldnl Hegyen épített város denekkel, segíts ott, ahol arra szükség van. Gya­korolja az egyesület a valláserkölcsi nevelés és élés példáit, önképzéssel szórakozzon, nyújtson szellemi szórakozást hitbeli testvéreinek. Az egyesület saját erejében, munkásságá­ban keresse a fejlődés alapját, mert csak az va­lóban a mienk, mit önerőnkből értünk el. Az egyesület csak úgy emelkedhetik és virulhat boldogságra, — diszfokra, hatalomra csak úgy juthat, ha minden egyes tagjában külön él és együttesen gyümölcsözik az emberi kötelességek összege, melyek oly szoros kapcsolatban állanak egymással, hogy egyik elhanyagolásával csorba esik az egészen. Vezesse a kötelesség érzete az egyesület minden tagját a legkisebb dolgokban is a munka teljes elvégzésére, alaposságra, állhatatosságra; gátolja meg a folytonos éberséggel a felületes­séget, a körülbelül és nagyjából való dolgozást; törekedjen megértésre, tanuljon megbocsátani, a kellő időben beszélni, de még inkább kellő idő­ben hallgatni. A vallásosság nemesíti az egyesület életét, az egyetértés szüli az erőt. És ha nemzetet naggyá csak oly nép tehet, mely erkölcsileg egészséges s amikor a természet rendje szerint a férfié a fizikai erő, legyünk mi, nők, segítőtár­saik erkölcsi és lelki erővel az egyházépitő mun­kában s abban a harcban, melyet mi, magyarok, Trianon ellen vívunk. Ha Istenbe vetett hittel, közös akarattal küzdünk, győzni fogunk. Fogjatok a munkához evangélikus leányok. Minden gyülekezet építse meg hajóját. Indítsá­tok Isten nevében útnak s nemes példát mu­tatva, hívjátok, vegyétek fel hajótokra a meg­tért lelkeket s vezessétek az egy igaz utón: egy­házunk tengerén az örök világossághoz: Jézus Krisztushoz. Buzgó imátok indítsa s a Mindeható áldása kisérje hajótokat! Irodalom és művészet. Luther az államról. Annak is van már iro­dalma. Legújabban Binder Gy. göttingai egye­temi jogi bölcselettanár tette vizsgálódásának tárgyává. A régebbi irodalomra, számszerint 29 termékére épiti föl a maga fejtegetéseit. „Korunk törpeségétől, kultúrájának seké­lyességétől, érzületének alacsonyságától s gon­dolkozásának és akarásának elgondoltságától, al­kotásának erős férfiaihoz fordul, hogy azok nagyságán és erején épüljön és okuljon.“ Azzal kezdi fejtegetéseit és itt elsősorban is „a bátor hitvallón, a német szabadsághősön“ akad meg szeme, hogy a nagy reformátos szellemi nagysá­gával mintegy eltakarja és elfedezze mai vilá­gunk politika zűrzavarát és gyengeségét. Úgy találja, hogy az államnak mai közke­letű meghatározásai: felsőbbségi állam, nép­állam, rendőrállam, kulturállam, osztályállam stb. tartalom nélkül valók és tarthatatlanok, mi­vel az állam, mint szervezett egység mindezen felül áll. Luther, mint korának Pál apostoltól is befolyásolt gyermeke,, az államot külsőleg felső­ségnek mondja, amellyel szemben alattvalók va­gyunk. A modern liberalizmustól és demokratiz­mustól távol állva, Luther a világi állammal szembeállítja „a szeretet és a szellem országát, amelyben Pál apostol szellemében külső hata­lomnak helye nincsen.“ A vallásos életnek sza­badsága és erőssége, az állam békerendjét té­telezi fel s annak szükségességét is vallja. Azzal, hogy Luther az államot a maga emberi lelkiis­merete előtt igazolja, azt bizonyítja, hogy a val­lásos és politikai érzék összeegyeztethető és itt szerzőnk homlokegyenest Trötschcl kerül ellen­tétbe, ki rideg és merev valójában éppen a vallá­sos Luther szerint „tisztán gyermeki politikát“ követett. Amidőn ugyanis Luther a fejedelmet és államférfit Isten segedelmére és saját lelki­ismeretére utalja, nem akarja őket gyengesé­gükre és habozásukra figyelmeztetni, hanem ellenkezőleg politikai látókörüket tágítani és akaratukat erősíteni. Azzal, hogy a szellem és a szeretet országát hirdette, korántsem helyeselte volna, hogy a Ruhrvidék megszállása alkalmával német lelkészek a vasúti kocsiban traktátusokat osztogassanak és a franciák iránt szeretetet hir­dessenek vagy, hogy hős fiainknak ajánlgassák, hogy tagadják meg az állam iránti katonai kö­telezettségüket, csak azért, mivel Kant, a protes­tantizmus állítólagos filozófusa azt hirdette, hogy háború többé ne legyen! Ilyen jelenségeken messze fölötte áll Luther, az istenfélelem erős férfia s a rideg valónak igazi méltatója, aki na­gyon is megértette és megérezte a keménység­nek és az erőnek a szükségességét a világban. Ha napjainkban élt volna, mint egykoroma török ellen, úgy ma a francia ősi ellenség ellen küz­delemre hívta volna fel népét, amint a maga idejében küzdő és viaskodó hősnek bizonyult, lelkiismeretének szabadságáért folytatott küz­delmében. Mert hát elmúlt a doktrínák és teó­riák ideje és a tettek ideje érkezett el. A szónak tetté kell válnia s minden cselekedetnek hatal­masan gyújtó szózattá kell lennie. Luther is hirdette, hogy a haza szolgálata Isten szolgálata is egyszersmind. Kis korálkönyv. Köztudomású, hogy Ifaberehrn Gusztáv Adolf reál­gimnáziumi tanár régóta az egységes liturgia és egységes egyházi dallam mellett tör lándzsát, mert abban az ev. egyház egyik összetartó kapcsát látja. „Az énektanítás reformja ev. iskoláinkban“ elmen ll)2T>-ben tartott érte­kezése után az egyetemes egyházi közgyűlés a tanügyi bizottság javaslatára elveit az ev. iskolákra kötelezővé tette. Haberehrn most korálkönyvet állított össze, amely­nek egyik főcélja az. hogy az ev. énektanítást, különösen a karénektanltást minél eredményesebbé és intenzivebbé tegye. A tankönyv a tanításnak mindig a legfontosabb segédeszköze, de különösen áll ez a korálkönyvről, mert nemcsak a tanulónak értelmét foglalkoztatja, hanem ér­zelmeit is. A Kis korálkönyvről e hivatalos bírálat ki­emeli, hogy célja az egyházi dallamot az eredeti dallam szerint egyenlő módon tanítani és énekeltetni. Így érhető

Next

/
Thumbnails
Contents