Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-01-23 / 4. szám
1927. január 23. 21 oldal Hegyen épített város szükségszerűen maga után vonja az ellen- forradalmat vagy restaurációt és tudjuk mindnyájan, hogy Franciaországban ezt Napoleon kezdte meg, ki kartács-! űzzél szórta szél az utolsó fel kel ókét és biztosította a maga egyeduralmát, mely aztán Kiirópánuk sokszorosan több vérébe került, mint maga a forradalom. Az igazi restaurációt akkor a keresztvénség jegyében azonban a «szent alliance» hajtotta végre, melynek fejei kijelentették,'hogy a vallás, igazságosság, szeretet és béke elveit fogják cselekvésük zsinórmértékül választani. Nemes törekvésük azon bukott meg, hogy a fejedelmek szinte gondnokság alatt tartották népeiket és minden nemzeti és alkotmányos mozgalmai elfojtottak, ami csak ujahh forradalmakhoz és háborúkhoz vezetett. Máskép indult a magyar ellenforradalom, melyet a legFegyelmezeitebb gondol* kodásu. legnagyobb önuralom magyar katona, az oTrantói hős, Magyarország bölcs és erélyes kormányzója hajlott végre, aki ugyancsak a keresztvénség tiszta, nemes eszUtóhangok „Emlékeiméhez.*Irta: özv. Rudnay József né. Meghitt, szűk, rokoni körben szóba jöttek «Emlékeim». Mondottam, hogy reges- régi levelek s egyébb Írások rendezgetése közben sok olyat találtam, amit sajnálok, hogy föl nem vettem emlékeim közé. Egyik rokonom ezt felelte: «Jó lenne függeléket írni hozzájuk!* Ez a mondása adta a kezembe a tollat 81 éves koromban, hogy Utóhangokal Írjak, c Emlékei m»-hez. Az emlékeimmel való foglalkozás gyönyörűséggel telt két évet nyújtott nekem. Mikor elkészültem vele, éppen akkor felfordult a világrendje hazánkb m. Emlékeimet elzártam. Nyugodtabb idők leálltával barátaim sürgették azok kiadását. En Istenem! — kiadni könyvet, melyben egy letűnt kort, régmúlt időket, egészen más életet, teljesen más világot festek mint az a kor, amelyben élünk s mely időközben még erősen meg i$ változott! Ki fogná azt olvasni! Ki érdeklődnék iránta!? Bizonyos elfogódás, kishitűség szállt meg erre a gondolatra; teljesen bátortalanná váltam és elgondolkoztam a fölött, hogy, ha élnének még birodalmunk ama nagyjai, kikel személyesen ismertem, ha egy Mikszáth, egy •Az országos nőképző egyesületnek elnöknöje, a kiváló írónő, akinek nagy műveit (édesanyjáról Veres Pál- néról szóló nagyszabású és az „Emlékeim“ cimü kortörténeti szempontból is forrásértékű, bájos munkáit mindnyájan ismerjük s élvezettel olvassuk) küldte főszerkesztőnknek e kedves, igazán költői lendületű „Utóhangokat“. Bűnt követnénk el, ha a még kiadatlan kedves részlet élvezetétől olvasóinkat megfosztanék. Azért utólagos szives beleegyezésére számítva közzétesszük azt. méjél irta lobogójára. Felejtsük el c szent órában azt a sok salakot, gyűlöletet, egyéni érvényesülést, törtetést, melyet a kilxm- toll lobogó alá tolakodók közül többen e jelszó árnyékába magukkal hoztak és szegezzük szemünkéi e jelszó mélységesen mély tartalmára. ^ A kereszlyénség (az evangélium) bizonyára nem tarhdmaz határozott, direkt politikai és Szociális utasításokat, hanem a személyes életnek csupán legfőbb céljaival törődve követeli a személyiség tökéletesedését és az istenes érzületnek kimutatását a testvéri szeretettien és az odaadó önzetlen tevékenységi cn. Elvi érz ü let i rá ny t követel amely mélyebb alapra helyezi a haza szerelclet és fokozza a felelősség és bölcsesség, ember-szeretet és igazságosság tudatát. Ilyen szellemtől áthatolt minden keresztyén polgár hűséggel áll hazája szolgálatában. amely a jelen körülmények között nem lehet más, mint a fennálló államrend crö- silése és támogatása. Jókai, egy ("Ivory, Dalmady, egy Vadnay élnének. mily könnyű lett volna akkor nekem, mini a mesebeli kis ökörszemnek valamely hatalmas sas szárnyai alatt röpülni! De igy minden erős támasz, minden irányítás nélkül. ingatag, bátortalan léptekkel próbálkozni, valóban kemény feladat volt számomra. I)«* llát megtettem mégis! Hálátlanság volna tőlem, ha nem ismerném be, hogy én — a járatlan — sok, a megérdemeltnél több elismerésien részesültem úgy a sajtó részéről, mint szeblaiél-szcbb levelek által is, melyeket nem csak jó barátaim, de gyakran teljesen idegenek is intéztek hozzám. November 2-án." Késő őszi délutánon nézem, nézem a lenyugvó napot, amint ragyogó sugaraival búcsúi int felém, mielőtt izzó korongja belemerülne az emlékezés tengerébe. Eleiem kertjének még lombos fái közölt járva a Halottak napjának hűvös fuvalata halk zizzenésse! hullatja a sok színű leveleket a földre: fölszed égetem azokat csendes méla áhítattal, hogy emlékeimből szin- ponipában diszlő fcuille-morte csokrokat kössek belőlük a szeretet és hálás kegyelet arany szálaival. Az első feiüllc-morle csokorra, a legrégibbre, gyémánttá kövült harmat-cseppe- kel hullatott a múlt, melyek híven tükrözik vissza kora ifjúságomnak költészettel teli tündérvilógát. Elbolyonglam, elmerengtem <S ez alkony elhaló világa mellett Jártain he újra* kis virányomat»,
