Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-01-23 / 4. szám
Hegyen épített város 22. oldal 1927. január 23. mert hiszen: «Almaim is voltak, voltak, Öli, én ifjú álmaim! Rég elmúltak, szétoszoltak, Mint köd a szél szárnyain!» Ismertem a szende kis virágot, mely «kedvesen, de rejtve nyit S a hosszú emberélten át Csak egyszer, ah, egyszer virít !> Nagyon szép szokása a kath. egyháznak az, hogy nagypénteken templomaiban sírokat, állit és vallásos áhítattal zarándokol azokhoz. Az én erősen vallásos lelkem is állit maga imaházakat, templomokat és sírokat. He sszu szép életemnek megszentelt helyeit, melyekhez igaz kegyelettel zarándokolni úgy szeretek és olyan kimondhatatlanul jól esik nekem ezek mellett fölemelkedhetnem buzgó fohásszal a jó Istenhez, áldVa az Ö szent nevét és hálát adva azon nagy kegyelméért, hogy telkembe olyan erős hitet oltott és hogy áldott jó szüleim* a vallást — mint mustármagot — ültették telkembe mely az ő ápolásuk alatt terebélyes fává növekedett, amely minden időben oltalmat adott nekem, megvédett az idők viharai ellen s megengedte azt, hogy soha el nem veszítettem lelkem nyugalmának biztos egyensúlyát. Most egy örökzöld borostyán-csokrot óhajtok kötni, hogy azt vallásos lelkem áhítatával elhelyezzem Krisztus Urunk oltárára. ! Férjem családjának ev. ága egyetlen fiunkban és férjemben kihalt. Én, az ő özvegye, elhozattam volt egy kis családi harangunkat Rudnóról. Ha ott marad, úgy Cseh-Szlovákiában az a sors jutott volna neki, mint az «Elnémult Harangok»-nak. Szóljon az itt és legyen hirdetője az Úristen dicséretének! Hiszen «Erős várunk nekünk az Isten!» Kilencven év előtt 1836-ban a családfő Rudnay Dénes végrendeletében a hithüség iránti hódolatát igy fejezte ki: «Édes Gyermekeim! Magam és előditek szent hitét ajánlom nektek. De korántsem azért, hogy minden más hiten levőket ne szeressétek, ne tiszteljétek egyenlően, mint valódi felebarátitokat, hanem azért éppen, mivel szent hitein gyülölséget, kárhoztatást s másképen gondolkozó emberiség ellen dühösködést nem ismer, nem tanít, nem parajiicsol és igy valóban Krisztus Urunk felebaráti szereteté- ben gyökeredzik!» Legyen e harangszó az egyházunk iránti hithüségnek hirdetője és e mellett hirdesse az utódoknak, bármilyen vallásnak legyenek is — a Rudnayalv ősrégi jelmondását: «Omnia si perdas, séd fámám, serrare mo- ínento !»* A Szepesség. A helgoland emberről ondják, hogy a honvágy valóságos betegséggé válik benne, belehal, ha nem láthatja újra meg egyetlen, hatalmas kősziklán gubbasz- kodó házatáját. Magam is jártam azon a kősziklán, mely a tengerben messze a szárazföldtől üti föl fejét és egy jó félóra alatt körüljártam a szélén az egész szigetet, sőt még arra is ráértem ezalatt, hogy bennszülött névrokonára akadjak a — temetőben! Hát úgy szeretik Hilligeoleiüket, hogy hazajárnak temetkezni. A kivándorló kinailc meg elsősorban utolsó utazási költségüket kuporgatják össze, t. i. hullájukat hazaszál- littatják, hogy legalább haláluk után otthon legyenek. Ugyanez az érzés diktálta a szepesi könyvet! Ez a könyv a nostalgia altruism a, a honvágy önzetlensége: vigaszt nyújtani a balsorsban a társaknak. Nagyszerű gondolat és hja a kivitelben vannak is hiányok, mindenesetre hazafias tett ez a könyv, mely nálunk iskolát fog indítani. A németországi Heimatsbuch mintájára készült, természetesen kihagyva a ki- hagyandókat és javítva a javitandókat. A kétszázharmincöt oldalas könyvnek azok a legértékesebb cikkei, amelyek a szepesi németek eredetét, történetét, nyelvét és irodalmát tárgyalják. Bruckner Győző és Hajmási József nagyrészt tisztázzák a történelmi kérdéseket, nagy segítségükre van kezdeményező összehasonlító nyelvészeti kutatásaival és meglepő eredményeivel Gréb Gyula, a kitűnő nyelvtudós; a Szepesség ünnepelt költője: Lám Frigyes a Grundier irodalomtörténetnek veti alapját bámulatos gondossággal, Lóiseh János mélyrehatóan fejtegeti a felső szepesi költőket. Mind okos főre valló szempontok, az irók is jelesek, de nélkülözünk kitűnő neveket: hol vannak a Grátz Gusztávok, Elischer Vilmosok, Szelényi Ödönök. Szörényi Józsefek innen... és túlról: a Nitsch Andorok, Antony Lajosok és Streck Imrék? A szepesi iskolákról pl. ki szólhatott volna avatottabban Szelényi Ödönnél? Az ős vasiparról és bányászatról Antony Lajosnál? A szepesi jog fejlődéséről Streck *Ha mindent elveszítesz is, jó hírnevedet megőrizni ne feledd. Irodalom és művészet.
