Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-10-02 / 31-32. szám
1927. október 2. 215. oldal Hegyen épített város Luther kettős arcképe. Irta: Marencsin Zoltán. Mottó: Mindnyájan azt akarják reformálni ami rajtuk kívül fekszik. De magukat, tulajdon énjük vágyait reformálják meg és semmi többet. Rabindranath Tagore. (Folytatás.) LclkitisztuUisunk. Eszméljünk már \é^re? Persze ez nehezen megy. Elihez szélesebb látókör kell, nmeivel csak a saját I e I k i I i sz l u I á s n n k áróit, küzd hetünk ki. Nagy ár ez Mert Luther igazi lényegének feltárása egyértelmű kicsiségünk l»e ismerésével. Be kell vallani, hogy eszmei le- kintetben csupán töbh mérföldnyi elmaradással tudjuk kövelni. és ha iih!^ akarnék közelíteni, megfeszítő lelki, erkölcsi é* meg- szenlelő munkát kéne végeznünk magunkon, amire ezidö szerint kilátás nincs... Maradjon tehát a régi Lulhcr-kép a négyszáz éves... mert éhez a Lutherhez erőlködés nem kell... nívónk vele teljesen egv — E Luther-képért nem kell az önfegve'em és hit iskolájába járnunk és az az előnye is megvan, hogy antikváriumokban olcsón kapható. — Végtére a I a n vallása nem nehéz dolog Nem kell ehhez valami különös rátermettség, hisz a szavakat oly könnyű is mételni... a káté aiajkozása legalább nyelv- gyakorlatnak elég jó: *Ez azt teszi, hogy nv az Úristent féljük és szeressük...« Luther minden írása az idő függvénye, melynek múló jellegét maga sem vitatta, s hathatós nyomai ékka I gy a korta k i- fejezle, hogy nem kívánja rajongóitól, azoknak az örökkévalóságba transzportálásá'. Luther mint nagy áttekintéséi s finom érzékkel megáldott ember több ok miatt he lyez kevés sulvt Írásaira : Egyrészt mert nagy szerénységében belátja, hogy azok emlieri alkotások s igv sorsuk is előbb, vagy utóbb a feledés lesz. Másrészt mert tudja, hogy a tan gátló akadálya annak, hogy szellemét követői felszívják 6; asszimilálják. Harmadszor, mert tanai hangoztatása tekintélyhitet eredményezett volna, melv- nek következménye az az áldatlan kiskorúság, mely ellen teljes erejével harcolt. Amit örökségül adott ő követőinek, az nem múlandó dolog, hanem minden idők örök normája: az é r z ü leien a I a p u I ó hit szerelet, l el kés ülés... s ez összefogódba'ó wormsi tanuságtétclc utolsó mondatában, mint tcstámentomhan: Itt állok« másképp nem tehetek ... Is'en engem u«jy sególjen! ..« Az ámennel egvütt ez csupái tiz szó, de láng- jókat sohsem veszítő tűz ég beünökl: a bátorság lelketadó apostoli szavai, melyeknek iná zsás súlya el nem vitatható, ha tekinletl c vesszük azt, hogy hol, milyen alkalommal s kik előtt mondotta. Wormsi feli é p é se nélkül r e f o rm á t o r n a k e 1 s e m képzelhető. Elgondolhatjuk őt Ágost a nélkül, de Worms nélkül lehetetlen, mert a prófétai ^temperamentum, a pünkösdi hév a maga földetrengetö mivotl- tákm itt tör ki belőle s lelki szuprmáriája is itt lesz nyilvánvalóvá. Ez ragad magával és a milliókat ez teszi követőjévé Luther a nagy reformátor, aki Erfurtban, Willcnliergben s Wormszlian oly csodálatos s látnoki erővel dolgozik, páratlan egyéni mótivumok szerint igazodik, szinte teljesen elvész Agosta városában, ahol már a törvény s nem a prófécia szelleme működik... * Korunk. Az utódok pedig mit csinálnak? Luther próféciáját élete szent Triászában alig veszik észre, de annál elemtárisabb erővel vélik rá magukat az ágostai hitvallásra... a törvényre... az örökösón ismétlődő s állandóan vereségei szevedő emberi sorsra Végre is értsék meg, hogy Luther nem a törvényben volt nagv, hanem a látásokban nem a tudásban hiszen mennyire felelte áll MelanchtonL) hanem a szívben ! De a konveeionalizmiis önszuggeszciója egyre kisért; s mi az örök Luthcrl>öl most is csak a hamvakat őrizzük, csak a dogmatikust, csak a Ki. század levegőjét. Úgy vagyunk vele, mint ai vizbel'ulllal, kinek a ruhája a parton maradt s az megvan; de az embert elragadta az ár, el földelte az iszap s nincs többé ... A lelket kiengedjük a kalitkából... elszáll, mint a mesék arany tollú, fénylő testű, csodásán zengő madara éü 'nem tudjuk visszacsalogat ni __ L s lehetnek ma kiváló teológusok, akik Lulherebbek magánál Luthernél is, kik jobban értékelnek mint ő, élesebben díszt ingválnak, reá nem egyszer rácáfolnak s nagyobb tájékozottságot mutatnak a Szenlirás ismcrctélHMi s elbírálásában, mint ő, de azért lehetne-e eze!:el Liilher felé va;y Luther mellé helyezni ? Nem ! Mert ezekben az irreleváns, betanult, elsajátított dolgokban ugyan nagyobbak Luthernél, de a Fő dolgokban. mind mögötte állanak; meg se kö zelilik lelkének súlyát, egy fejjel kimagasló eredetiségét. Sem kolostorba nem léptek volna Erfurtban, mert hiányzott volna a lelki kényszer; sem tételeket nem szegte/tek volna ki WiUenbtergibrn, mert ez az ostoba ság nem illik »okos főhöz; sem a pápai hulla elégetésének hallatlan eretnekségével nem métely ez jók volna lie lelkűket... sa legnagyobb valaószcrüséggel ki lenne ill ember a gáton ?) nem lettek volna készek ege kig csapó tűzben és ezer ördöggel is síkra szállva Worinsbn elmenni és ha kell, a pok lók máglyáján is bizonyságot lenni. (Folytatjuk.)
