Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-06-05 / 22-23. szám
1927. junius 5. 161. oldal Hegyen épített város «a szeretet szava tett, bibliai cselekvés a szeretetteljes tekintet is, enyhít ez, mint a gileádi balzsam, szerény segítséget a jó szó tesz feledhetetlenné!» Hiszen ennél különb prédikációt még nem hallottam, megálltam és figyeltem fölfelé, ama szózatra a magasból. Hlmerülve hallgattam. Egyszeresak arra eszmélek, hogy nekem is oszt nagy szivjó- ságában a Nagyasszony mindenfele finomságot, csokoládét, konzervtejet, tápiókát és még mást is és mi több, jóságos bibliai szavakkal kisérte végig a jótékonysági akcióját. «Oh ezek a jó szavak — mondogatta egy öreg nénike mellettem — melegítenek ebben a hideg, kegyetlen világban! Olyan szépen, nyájasan bánik a szegény emberrel, az apróságokat megsimogatja, babusgatja. Áldott az ö kezenyoma!» Hgvik nő rajongó nézéssel követte a Nagyasszonyt. Az öreg anyóka mondja, ezt már a Dunából húzták ki! Még Hóhért bácsinak sem tudta megígérni, hogy többet nem teszi meg és a Nagyasszony — bizonyosan nem is sejti — megmentette az imájával a múltkor. — Gondolom magamban, lám megint egy döntő szó a Nagyasszony ajakéiról! Az ima volt döntő szója. Sokgyermekü volt az a nő, odaadtam neki a csokoládé kivételével ajándékaimat. A csokoládét a lurkóimnak szántam, drága pénzen sem lehetett kapnj akkoriban cukorféléi sehol — legfeljebb Anacot pasztillát, ezt szopogatták olykor-olykor. Hallom megint a Nagyasszony szavát — a szeretet természeti törvény, az élettelen tárgyaknál vonzás a neve. Mily világosan működik, ez az erő például a mágnesben. Még ennél is nagyobb erővel vonzódnak a nap és a főid, a csillagrendszerek, egész világok láthatatlanul... igv szabályozza a lelki világokat a szeretet — a gyűlölet szik- ‘ rázó, elrohanó, pusztító meteorokat vet a világrendbe...» Es folyik az adományozás, a lelki és az anyagi, hőséggel. Nekem az a benyomásom, l*>gy a Nagyasszony itt is a döntő szót mondta: soknak a lelki tusáját a hit felé döntötte el... M o ó r. Gyóni Géza. (Halálának tizedik évfordulójára.) folyó év junius havában lesz li/edik évfordulója annak, hogy Gyóni Géza, a «világháború Petőfije* elhunyt. Ennek a megtisztelő elnevezésnek nem az az értelme, mintha Gyóni költészetét Petőfinek szinte emberfölötti nagyságával kívánnánk megmérni. Annyi azonban igaz. hogy Gyóni érzésvilága, ifjúságának hányattatásai, szereplése a világháborúban, elégése ennek szörnyű tűzében, néhány dalából a nemzet lelkének kicsendülése önkénytelenül is Petőfi képét idézik fel bennünk. Gyóni, vagyis családi nevén Achim G?za egészen a mienk, «ároni ház.» fia. Achim néven több derék pap szerepel egyházunk történetében. Apja is pap volt: a pestvármegyei gyóni gyü- lekezetben. Édes anyja maga volt a megtestesült szeretet. Gyóni Petőfire emlékeztető gyöngédséggel fejezi ki dalaiban övei iránt való szeretetét. • A gimnáziumot a mi iskoláinkban végezte. Szarvason kezdte, Békéscsabán fejezte be. Emléke mind a két helyen elevenen él. Csabán, az önképzőkör a nevét viseli, emlékét az iskola falán tábla örökíti meg. Szarvason is készülnek emléktábla felállítására. Pozsonyban volt theologus. Itt túláradó romantikája amerikai párbajba sodorta. Ebl>ől kifolyólag öngyilkossági kísérletet követett el és ezzel örökre becsapta maga előtt a lelkószi pálya ajtaját, melyhez családi emlékein kívül hajlama is vonzotta. De azért holta napjáig megmaradt papi, mondhatjuk lutheri léleknek. Akárhány költeményének nyelve is, hangulata is egészen bibliai. Ezután, hogy Petőfi szavával jellemezzük petöfies sorsát «bolygó lába száz tövisre hágott . Szinte kóbor életet élt: volt segédjegyző, szolgabiró- sági írnok, hírlapíró, falusi hírlap szerkesztője. A benne élő költői láng kereste a megnyilatkozást, de nem mindig megfelelő módon kereste. Túlságosan moderneskedett, nyugntiaskodotl. Ámbár ekkor is már nem egyszer tisztán, nemesen csendült meg a húrja. Ekkor, mint Luthert a mellette lecsapó égi tűz, öl is mennyei láng, a világháború fennenszárnyaló lelkesedése és szörnyű szenvedései vezették Istenhez. Mint Tyrtaeres dalai a spártaiakban, a premizli vár hőseiben ő tartotta ébren a bátor kitartást. Tízezer példányban megjelent verseskönyvét megértéssel és megérzéssel fogadták a derék magyar fiuk, akikről olyan jellemzően mondta, hogy hatláb- nyira a földalalt. a lövészárkok homályában is daloltak. Az ilthonmaradotlak pedig, mikor repülőgép meghozta verseskönyvét, mintha a felhők közül Rákóczi harsonája zengett volna feléjük, ráismertek a költőben arra a megtestesüli géniuszra, aki valaha a török korszakban Balassa Bálint, a szabadságharcban Petőfi, most meg Gyóni néven voll a nemzet íródeákja». És mikor az éhség legyőzte a hősöket, akikkel a milliónyi orosz had nem boldogult, akkor Gyóni még inkább a nemzet költője lett. Milyen tömören fejezte ki a hadi fogság tragikumát:
