Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-06-05 / 22-23. szám
Hegyen épített város ■ 162. oldal. 1927. junius 5. «Hegyeken át a hír szalad: Nem hős halott, csak szürke rab, Nem uj, halálos fájdalom, Csak uj várás, uj unalom». A «Kálváriáról» irt harminchárom levele valóságos lirai regény, melyben a szén ve-, dések tüzében megtisztult lélek egükbe száll. Lassanként mindig jobban elborította a lelkét és költészetét a hosszú fogság ólom- szfnü fátyola. A vallás tette részére elviselhetővé az életet. A «Rab magyar imája» talán a legszebb magyar vallásos költemény. Igazi helyzetdal, csakhogy nem a képzelet, hanem a keserves valóság teremtette a helyzetet: «Csukódjatok be rácsos ablakok; Isten szemei csak ti nyitjátok, Isten szemei, fényes csillagok, Kabságos éjben, bus térdeplésben Lássátok szegény esdeklő rabot». Majd kedves, jó Mihály testvérét is eltemette és «Öröme van a pacsirtának» cimü fölséges költeményében elsiratta: «Szabad madár, áldott madár Ujjong, cikáz, dalol, nevet. Lent botorkál a gyászcsapat; Betegsziv, rabság, gyászfogat — S öröme van a pacsirtának. A nyári égben most lelt társat: Ujjongó csókkal most köszönti, I estvér, a te jó lelkedet». Lelke elvesztette utolsó földi támaszát is. «Jézus» cimü töredékben maradt, de igy is gyönyörű allegorikus költeményében elmondta, hogy Jézus visszajővén a földre, szomorúan látta az embereket éppen olyan rosszaknak, mint kétezer évvel ezelőtt. Lz a költemény mintegy utolsó felajánlása kétségbeesett lelkének. Elgyengült szervezete nem bírta el tovább a" leltei és testi szenvedések szörnyű keresztjét, és 1917 junius 25-én elhunyt. A gyötrelmek Golgotája után megváltás és és megdicsőülés volt neki a halál. Mint a tengeri csiga könnyéből a drága gyöngy, úgy termettek Gyóni szenvedéseiből a költészet legszebb gyöngyei, irodalmunk örök értékű kincsei. Mert igaz, amit maga a költő mond: «A szenvedés sosem elég, ■S nincs lám, melynél nagyobb ne volna, Az ember becsmérli elébb, Aztán mint virágot ápolja. Mi szépség volt és szép marad, Jób könyvéből Chopin könnyéig: ütt ért a bánatfák alatt Es mindöröklő fénnyel égett. Szigethy Lajos. Tanitóváltozás. Voltaként sokkal hangzatosabb cimmel kellene kezdenem. Kiváló emberekről van szó. A tanitóváltozás pedig: ükkor is nagy esemény, ha rendes, átlagos embereket váltanak fel. A nagy tömegekre a rájuk bízott gyermekek utján ők árasztanak köz- szellemet. A gyermekek az ő felfogásuknak hordozói kezdetben öntudatlanul, később pedig a beidegzés alapján — általában — befolyásolva maradnak régi mestereik által. A jövő a tanítók kezében van, éppen úgy a jelen a múlt tanítóinak müve. Ha mi ma méltán szólunk... Mert renaissáncejről, nemcsak a katholikusoknál, de másutt is, nálunk is, úgy ez jelentékeny részben a tanítók befolyásának|e redménye. A budai egyház két patriarchális tanítója Wi ch m ann Ede és Gärtner Rezső, el- h ágy ja a jelen tanév végével bástyás helyét, amelyen csaknem félszázadon át álltak őrt. Világosságot árasztottak és méltán állapíthatjuk meg róluk, hogy a mai egyházias közszellemet az ő félszázados missziómüvük eredménye. Az Isten nagy, teljes áldása nyugszik müvükön, tanításuk magja kikelt, kalászba szökkent: a mi iskolánk a legkiválóbb közelismerés szerint a főváros sok állami községi és magániskolája közölt. Ez a két hu sáfár nem is miért fáradságot, sőt Isten különös kegyelméből nem ismert b etegséget —- félszázados szolgájuk alatt egyetlenegyszer sem voltak betegek, nem mulasztottak el a tanítási órákat! Mindkettő az iskolájával volt eljegyezve annyira, hogy lemondtak a családalapításról is. Az iskola az ő családjuk, a mi iskolánkba ömlesztették át az apai szeretet minden gyöngédségét, erélyét, céltudatosságát — vigyázzanak a hivatottak — videant consoles — hogV e két bibliai értékű férfin távozásával megrázkódtatás íné érje az egyházat! Már eddig is meghosszabbitatott az ő szolgálati idejök, most is ezelőtt állott az egyház javaslattevő tanügyi bizottsága. Az ékesszólás minden fegyverét, a szeretet és megbecsülés minden jelét latba vetette ftia- gaszlolásókra. Hajthatatlanok maradtak elhatározásukban ,— ők kiöregedtek a jelen viszonyokból és semmi esetre nem hajlandók tovább maradni állásukban ... tehát vigyázz, az egész egyházközség! Tisztelegj! Két tábornok indul el közülünk. Meghajtjuk a zászlónkat előttük... mélyen. M o ó r.
