Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-04-24 / 17. szám
Hegyen épített város 118. oldal 192t. április 24. Prohászkánál. E nagy római kath. tudós főpappal. Írásainkból 188b óta, személyesen azonban csak két év óta i^melttjük ídgfy!máSjt. Ä 35; éyi eperjesi tanárságom alatt nem volt alkalmam vele személyesen találkozni, bár a Rákóczi kath. körben ez (idő alatt 2 Ízben is tartott ottan előadást. Egyik derék eperjesi thieologus diákom, lványi Kamii volt budai vallástanár székesfehérvári lelkész- iktatása hozott ösísze bennünket. Szívesen fogadott. Amint nevemet megmondtam, — az a t és az át összetévesztő nyitnál kiejtéssel — igy, üdvözölt: — «Ha hiszen, mi már régen ismerjük egymást». — 1886 óta. Volt a válaszom. — «De pontosan tudja» — volt rá a viszontválasza. Említett évben ugyanis, mint esztergomi tbeologiai tanár támadta meg! «Magyar Sion» c. folyóiratában, a Ballagi-féle Prot. Egyházi és Iskolai Lap» hasábjain megjelent «Roma l o c u t a est» Fenyőág a szentkönyvben.* Irta: özv. Rudnay József né, szül. Veres Szílárda — 1881. Január 30. — Eltemetett szép Reményem! Voltam nálad, Ottan törtem, tőled hoztaim E kis ágat. Olyan távol valék hozzád Bár oly közel: Csak pár lépés — de egy világ V álaszta el. En sírodon, te a földben Közelségben! t , Oh, de lelked Egyetlenem! Fönt az Égben! Fájdalmamban van örömem, A könny: élvem, Vágyódásom: emlékeid • , Között élnem! Áldott nekem az az óra, j ! Ha ott vagyok Ahol olyan némán állnak ; A sirhalmok. j * -í Kis cinege zengte múltkor Sírján éppön. Kis dalát a hü barátnak Hálaképen. * E kedves kis költeményt, amelyben az édes jó anya halálgyőző hite gyémánttá fagyott könyek omlása között száll fel az égbe s hatol a szivekbe, bold. Hunfalvy Pálunkról Írott emlékezésem olvasásakor kereste ki a mi evangélikus nagyaszonyunk irataiból és küldte be hozzám. Ne tekintse az anyai s mind a sírig tartó szent fájdalom és kegyelet megsértésének, ha közzétesztik s vele együtt siratjuk a felejthetetlen, kora ifjúságában elhunyt, de jelcimü vezércikkemet, amelyben Hase, Bey- s c h 1 a g és S c h 1 o 11 m a n n nagyszerű professzoraim és ismert polemikus) árók gondolatainak felhasználásával éles bírálat alá vettem XI11. Leó, az úgynevezett «békepápa» és magyar szócsöve: Simor hercegprímás akkoriban feltűnést keltett egyházpolitikáját. Hosszabb tanulmányban válaszolt reá Proli ász ka, akinek fejtegetéseire én rövidért nyilatkoztam Ballagí lapjában. A polémia eredménye az volt — és ez Prohászka nemes irói lelkületére mutat <—, hogy a «Magyar Sion» havi füzeteit nekem Eperjesre 3 évig megküldte. «Öreg embert» vélt benjnem és várt láthatni, mire megjegyeztem, hogy nagy munkássága mellett az ő testi erejle is imponál nekem. Élénken érdeklődött eperjesi kálváriám, theresienstajdti internáltságOm, cseh kiutasittatásom, 3 havi vaggoplakásóm, mai napig tartó J urjanicstetepi szükséglakásom, családom állapota, nyugdíjas pesti nyomorúságom és eziránt, hogy azon evang. egyházam vezetősége nem tud segíteni. A «barátok légiói» is hamar elpárologtak. Hogy e nyomorúságos állapotom tartóssága A természet, virág, erdő, Madárélet, Otthonod volt, világod volt F3am néked. Tiszta, mint ibolya-illat A tavaszban, Volt a szived vágyóídása Oly ártatlan. S felfelé1 tört az ég fele — Mint ez lének — Törekvése, gondolat ja j A lelkének. Meg van fagvva most az ajka, Meg örökre, Mely a bölcset, s igazságot Úgy szerette! Ah, de hideg is van most a Temetőben, Fehér minden; karácsonyfád All csak zölden Arról törtem ezt az ágat , t Emlékképen: j Legyen helye édes anyád < Szent könyvében. lemre és értelemre nézve már férfi, a menyből jött s menybe visszatért lélek az utolsó Rudnay József emlékét, aki nemcsak öveinek, hanem egész hazánknak egyik legszebb reménye büszkesége s szemefénye volt s akinek halódó remegő ajkairól utolsó kérésként e pár szó hangzott el. „Édes jó anyám! nézz reám. Nézz imádkozó fiadra! Legyen emléke áldott közöttünk örökké. Dr. M- E‘
