Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-04-24 / 17. szám
1927. április 24. 119. oldal Hegye« épített város nem fogott ki rajtam, és Isten kegyelméből n sok csapás dacára testűjéig é>s lelkileg máig is egészséges vagyok, azt — úgy mondottam — eperjesi itneol. és jogászdiákjaimmal évtizedeken át folytatott tátrai turistásko- dásomnak köszönhetem. k — Hát egy jó parochial — Az állami nyugdijam elvesztését vonná maga után—-volt rá a válaszom.* Figyelmeztettem arra, hogy 1914. vett be bennünket Tisza István miniszterelnök az állami nyugdíjas tanárok közzé. E nyugdíj kérdésében evang. egyháziuik vezetősége akkoriban nem volt eléggé bölcs és előrelátó, Azután beszélgetésünk — kezeinket közösen egymásnak vállán tartva — az újabb theol és filozófiai irodalomra terelődött. Megemlítettem, hogy állandó levelezésijén vagyok korunk legnagyobb német gondolkodójával, a jénai Eucken-nel «Ja, das ist ein Mann, nur kenjit er nicht gehörig die Wirklichkeit». Vágott közbe német nyelven, mire megjegyeztem, hogy éppen ellenkezőleg: Kucken a reális élet ( die böse, wilde und verwoneime Zeit») kritikai szemlélete alapján akarja az életet haladó aktív szellemmel és erkölcsi tartalommal megtölteni. Aztán Nietzsche Übermensch »-je és «szőke besztiája» után szabta került Papi ni «Krisztus-a is, amelyről velem egyetértőén azt tartolta, hogy «nagyon zsumalista izü», helyenként «drasztikus és a reformációval szemben igazságtalan» ^ tettem én hozzá, bár elismerem, hogy messzt fölötte áll akár Dupanlup érsek, akái’ Didon páter magyarra is fordított Krisztus áiunk . Megemlítettem, hogy én mind a 3 müvet annak idején ismertettem. ; Végül különös figyelmébe ajánlottam Irányi fiatal lelkésztársunkat, akiről jó információi» voltak és hozzá tette, hogy’ «mai sanyarú viszonyaink között mi katho- likusok és protestánsok visjeljük el egymást és versenyezzünk egymással a szeretet müveiben. Nagy szükségünk mn közös ellenségeinkkel szemben a felekezeti békére csonka hazánkban». «Fehérvárt különben békés viszonyban élnek a kér. vallásfelekezetek» — volt a kijelentése. Tán y* óráig tartó beszélgetés után nagy tudásának és még nagyobb evangéliumi hitének hangoztatásával búcsúztam cl Így hát érthető, hogy én is megsirattam c nagy ember hirtelen elvesztését. Papok ós apácák sora előtt kikisért egészen a külső ajtóig. 1917-ben is találkoztam^ volna vele, ha egy nappal előbb oda érek, amikor Maj- láth püspökkel az uhorrud tónál (Szepes vm.) egy erdészeti lakban töltötte a nyarat, csaknem mindennapos vendégük volt Tin*) Dr. Szlávik Mátyás kitűnő főmunkatársunk nyilvánvaló tévedése. Szerit, schmidl S. szomolnoki és Mandl Gy. stoószi evang. lelkész. Eperjesen gyakrabban foglalkoztam Proli ászka Írásaival. Így én méltattam a «Prot. Szemle» hasábjain «Ajz intelloktua- lizmus tévedései» c. akadémiai székfoglalóját és közismert «Evang. elmélkedéseit . Legutoljára foglalkoztam vele akkjojr — és ez e nagy egyház fejedelem tragikuma —, amidőn 1 o m csá ny i jezsuita páter bevádolására több müve az lndex-r-e került, s ő — itt hiányzott benne Luther szelleme és jelleme — személyes meggyőződésének megtagadásával, «iád limina apostolomul > Kómába idézve laudabiliter se subjecit Pedig megteremthette volna a magyar nemzeti katholiciz- must. Még Zsilinszky Mihály államtitkár is mérsékletre indított akkor engem vele szemben. Pro húsz ka mint harcos élt, irt és szónokolt, s mint a keresztyén evangélium harcosa hősiesen meg is halt Nagy tudós, mély hitü keresztyén theologus, lelkes szónok és minden izében izzó magyar hazafi, volt. Protestáns theologiai és filozófiai irodalmat is — amiről gyakrabban meggyőződtünk — alaposan ismerte, müveiben és szónoklataiban gyakran szívósén idézte. De írásai kettős arculatot mutatnak, amelynek egyike K ó ni a, másika pedig Wittenberg és Genf felé néz. Utóbbit Kóma sokszor eltakarta. Áldott legyen emlékezete! Dr. Szlávik Mátyás. Titok. A földben és a földön, A vízben és a légben Titokzatos hatalmak M unkáinak észrevétlen. Nem látható erőkből Születnek nagy csodák, S ha látod is, nem érted Sem célját, sem okát. Megméri a tudós fő A végtelen világot, Szolgálatába hajtja A fifuycs napvilágot, Es büszke öntudattal Mutat reá, hogy itt Fent s lent örök, hatalmas Törvény uralkodik. Megérzi a nemes szív Csodálatos hitével, S a mélynek és magasnak Titkához bizton ér cl: A cél az üdv, a szépség, Az ok a jó s igaz, Es ami boldogíthat, Isten kegyelme az! Vietórisz József
