Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-04-03 / 14. szám
1927. április 3. 96. oldal Hegyen épített város Emlékezés Hunfalvy Pálrél, mint evang. keresztyén theologusról,* Irta: Dr. Masznyik Endre. Ha valaki, én érzem a hálás emlékezés kötelességlét hazánk s egyházunk e nagy féri iával szemben. Legelőször 1880-ban, tiszaföldvári káplán koromban apám házánál találkoztam vele. Sok szói' megfordult nál unk, mert mint tiszaföldvári földesur, a mi kis evang. gyülekezetünk hívének tartotta magját. Sajátságos véletlennek köszönhettük, hogy igy történt a dolog. Tiszaföldvár mintegy 32 ezer holdas határával egykor egészben evangélikus úri birtok volt, a hires Podmaniczky bárók családi birtoka. Ma a 32 ezerből csak mintegy 10 höldnyi belsőség az övék. A többi — ismeretes processus úri családaink históriájában — lassankint mint idegen, mondhatjuk zsidó kézre került. De nem; egv kis rész mégis evang. úri birtok maradt és ez még ma is a H u n- f a 1 vy-birtok. Hunfalvy Pál a szepességi H uns- dorfer nevű földműves családnak sarja, (szül 1810 inárc. 12-én N.-SzalókoiP, ahogy Késmárkon a philosophiai és jogi tanfolyamot hevégezte, Podmaniczky Károly báró Frigyes és Annin fiai mellé került nevelőnek Aszódra. A főúri család valósággal otthonává lett s mikor a családfő elhalt, akkor is ott maradt s az özvegységre jutott bárónénak mindenben jobb k!eze vala, sőt az 1832—36-iki országgyűlésen egy ideig < absen- tium legátus »-ként képviselte is. Sok évi hü és odaadó szolgálatait a család úgy hálálta meg, hogy — maradandó emlékként a tiszaföldvári birtokot ajándékozta neki. Így lett Hunfalvy Pálból tiszaföldvári földesur. , . ; ; A nyarat rendszerint birtokán töltötte s valahányszor lent volt, mindig benézett a parokhiára is. S nem jött csupán látogató- képen. Az ő látogatásai mindig valami komoly céllal voltak kapcsolatban. Egyszer a tanyai gyermekek iskoláztatása, másszor meg ugyanazok déli ellátását célzó kis alumneum megalapítása hozta be. Mikor apám helyett engem, az uj káplánt talált otthon, népiskolánkat óhajtotta megismerni. Kész örömmel álltam szolgálatára. Átmentünk a tanítói lakba. Útközben kikérdezett mindenről, legfő- képen főiskolai tanulmányaimról. S mikor megtudta, hogy a bölcseleti tanfolyamot is elvégeztem s hogy dr. Pauer Imre volt mesterem, meg kellett vele ismertetnem e * E kis emlékezést még 1880 körül Írtam. Adom, ahogy akkor írtam. Dr. M. E. materialista irányú bölcselőnk ethikai rendszerét, meri igen kiváncsi volt arra, milyen ethikát adhat elő a materialista tudós; aki pedig egyébként premontrei kanonok is volt egy személyben. Végiig hallgatott és — hosszan, mélyen clgondolkozott. Majd — épp mikor ismét a parokhia udvarára léptünk — rámutatott egy nagy pocsolyára, melyben gyönyörű szép hízóink fetrengtek s igy szólt: «Öcsém uram! ide vezet a Pauer philosophiája!» S csodálatosak az isteni gondviselés utai. E beszélgetésnek köszönhetem, hogy a pozsonyi theol. akadémia tanára lettem. Az ő és dr. Szeberényi Gusztáv bányakerületi püspök ajánlatára választottak meg. Mint theol. tanárnak azután még több alkalmam volt e valóban nagy és nemes férfiút megismerni, tisztelni s áldani. Szak szerint jogász* volt, de lelkét nem a puszta jog, hanem eredetibb!, magasztosabb eszmék: a jó, igaz és szép, sőt többet! mondok, legfőképen az igaz keresztyén hit eszméje irányította. A humanisztikus mivelt- ség, a valódi huinanjtim alapfeltételének ő az evangéliumot tartotta. Igen, — ez az alapjában hivő személyiség jó szivével, bölcs fejével és valóban szép és kegyes életével igazi keresztyén humanista volt, aki bár sok-slok; lelki s testi kincset gyűjtött, semmit sem tartott meg mindabból magának, hanem mindenét, magát és javait a köznek boldogságáért áldozta. 0 nem lopta meg, hanem napról-napra gazdagította az emberiséget anélkül, hogy utópista módra emberisiég-boldogitó akart volna lenni. Öh nem! Ö ismerve az ember működésének véges természetét, határának szerény határait: ábrándok után nem futott, még kevésbé képmutatóskodótt, hanem ott, abban a körben dolgozott, izzadt és fáradt az emberiség javára, ahova őt az isteni göndviselés beállította: családja, egyháza s hazája körében. Csak a hire volt a világé, — ő maga mindenkor a mienk. Mint jó magyar hazafi, ő is azt tartotta, hogy e földön kívül, mely szülte s nevelte, nincsen számára hely, hogy neki itt kell élnie s halnia érettünk! A szepességi német család sarja — másként nem is foghatta volna fel élethivatását. Es élt is — s milyen életet! Képe mását szerény keretbe foglalta a *) 1848-ban a Késmárki evang. főiskolában a jogo tanította, de mikor országgyűlési képviselőnek választottá meg, a nagy összeomlás után fogságából kiszabadulva Pesten telepedett le s a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárosának választották meg, a magyar nyelvészet. — munkálatok megindítójává s 1855-ben a „Magyar nyelvészet“ c. folyóirat megalapítója lett. Mint nyelvész és történetíró érdemeit Szily Kálmán méltatta a M. Nyelvtudományi Társaság közgyűlésen.
