Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-04-03 / 14. szám
Hegyen épített város 97. oldal 1927. április 3. művész* — élte gazdagságát különb művész ♦legyen, ki keretbe foglalja. Mert áttöri az a közönséges élet kereteit. Nagy — végtelenül gazdag, változatos, tartalmas és mindenek felett áldott élet volt az. Kszcmágában sines, hogy teljességében méltassam. A páratlanul álló magyar tudós, klasszikus miveltségével. bölcseleti, paedagógiui s főként összehasonlító magyar nyelvészeti s néprajzi kutatásaival. — melyek reformálod iskolaalapító hírnévhez juttatták — engem avatatlant bámulatra kell, de szivén nem ragud. Hódító nagyságát, igazi nagyságát személy iségében, harmonikus s lényegében igaz, evangélikus keresztyén világnézctélKMi és ezlj egy egész élet munkájában megdicsöitöl szeplőtelen jellemében éreztem s találom. A haza s az egyház szerelek? volt az ő tudós működésének legbensőbb rugója, forrása. Már mint nevelő s mint fiatal késmárki joglanár is bebizonyította azt, midőn egyrészt Késmárkról szóló Emlékezéseil>cn . majd tanári székfoglaló beszédeiben mintegy élete programinját adta. Eszménye a kereszt y é n vall á s i alapokon nyugvó nemzeti irányú kultúra, amelynek szolgálatába óhajtott állítani minden tényezőt szélei e lvaz:ábau s elsősorban saját egyházát iskoláival. Ha valaki, őt teljesen áthatolta a meggyőződés, hogy hit nélkül nincs erény, nincs jellem s jellemek nélkül nincs egészségi'« élet, — nincs komoly munkálkodás, józan haladás, biztos fejlődés, szóval, boldogulás s áldás semmi terén. Saját ki jelenlése 1817-iki tanodái szózatában: <A történelem soha nem mutatott fel népet, amely nagyot, dicsőt, az emberiség em lé kézi.■téré méltót lett volna hit és vallás nélkül. Sőt a szcllemdus népek csak azért ilyenek, mivel bennük a hit és vallás él. lnnél odaadó benső szeretető saját egyháza iránt, innét tevékeny részvétele főként iskolaügyünk s itt is elsősorban lelkészkép- zésünk ügyei körül s innét c célra hozol! nagy anyagi áldozatai is. Eleinte — igen korán, már 1842-ben — a nép és középiskolai ügyet karolta fel «Kritika alá vette a középiskolai tanítás módszerét, sürgette egy tanilóképzőnek felállítását a népiskolák javítása céljából s kidolgozott egy teljes evang. tanügyi rendszert is». (Folytatjuk.) * Özv. Hunfalvy Pálné ő méltósága 1899-ben theol. akadémiánkat áldott emlékű nagy jótevőnk olajba festett művészi kivitelű arcképével ajándékozta meg. Irodalom és művészet. A káromkodásról. Abból az alkalomból, hogy állami erkőlcsrendészetünk a sajnosmi nagyon elterjeded káromkodás megfékezésére is irányítja figyelmét, az Etnográfia legujahbi számában igen tanulságos és érdekes szemelvényeket közöl a mull időből a káromkodásról. Nemcsak «a gonoszságban megrögzült vének», hanem a serd illet len ifjak körében is súlyos káromkodás volt a tcremlctle , kutyateremtcUe», .,ördögtereni- lelle“, kutya veszett teremtette» és a «sacra- mcnlirozás és «krucifixozás* szidalmazása, amelyért igen kemény büntetés, sőt halálbüntetés, fővétel és nyclvkiluizás is járt. De a folyóirat is helyesen megáLlapilja. hogy a káromkodásról nem büntetésekkel kell leszoktatni a népek hanem — neveléssel. A világháború zűrzavara e tekinti I ben is csak romlást hozott a mi népünkre: J\lz az ér te I m i és erkölcsi l> ü n csak megnagyobbodott újabbon. Előadások. A Gyermektanulmányi társaság a Paed. szemináriumban múltkori XV. évi rendes közgyűlésében S ch n e 11 e r István nyug. kolozsvári egyetemi tanár igen tanulságos előadást tartott Pestalozzi egyéniségéről és pnedegógiui rendszeréről halála HMI-ik évfordulója alkalmából. A Pékár (»villa elnöklete alatt tartott Euthertársasági felolvasó ülésén a Deákt-éri polgári iskola dísztermében e hó 21-én Geőcze Sarolta Puskin és k o r u n k címmel értekezett. Eelolvasásairól gyakrabban is értesülünk, valami prograimn-félét is beterjesztett unnak titkárja, csak magát a Euthcrtársaságot és annak kiadványait sehol sem látjuk. El-e még, vagy nem él?! A felvidékről A csehek, *és csatlósaik, a cseh szlovákok állal sanyargatott és megnyomorított felvidékünkről arról értesülünk, hogy a Szkalos Emilné (irói neve: Madame sans géné) szerkesztésében megjelent «Rozsnyói Hírlap», méltó utóda a 4 évtizedes P o z s n y ó i 11 i r a d ó -nak, külön vezércikkben indítványozta, hogy ki kellene adni a fájdalom oly korán elhunyt Miku- I i k József Pozsnyó és a gömöri ev. esperes- ség c., ma alig kapható 2 müvét. Utóbbit, mini ismeretes, szöröstől-bőröstől, minden minden kritika nélkül a háború elölt Kovács Sándor theol. tanár adta ki. Az indítványhoz a történetiró szülővárosa Dobsina is csatlakozott. Ugyancsak e lapból arról értesülünk, hogy Rozsnyón a böjti vallásos estélyeken Sm id István lelkész az eperjesi vértörvényszékről és II. Rákóczi Ferencről tartott előadást. Még megjegyezzük, hogy Szkalos Emil lelkésznek cseh-szlovák esperese, Hoznék Lajos magyrooei lelkész nem 'engedje meg a R. Hírlap szerkesztéséi. Így vette át a nejé, az ismert nevű szép- iróuő.
