Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-02-06 / 6. szám
Hegyen épített város 30. oldal 1927. február é. A Krisztus szolgái, Isten sáfárai (s minden presbiter az 1) Mindenkivel szemben szabadak és függetlenek, de köti őket Urunk akarata: azt teszik, amit az ő Uruk parancsol s Uruk csakis egyet kiván tőlük még ezen felül, azt, hogy híveknek találtassanak. Miden más egyéb mellékes. Mellékes az, ha vájjon az a presbiter gazdag-e, magas világi állásu-e, ékesszóló-e stb. Csak h ü legyen, akkor mint olyan,> aki tisztében hiven jár el, kétszeres tisztességre méltó. Most a presbiterek országszerte számadásra állnak — számot adnak a sáfár ságiakról. Tiszta szivből kívánjuk, hogy sáfár- ságukban híveknek találtassanak — nem a Október 31 vallási és nemzeti jelentősége. Felolvasta: dr. Masznyik Endre a budavári evang. templomban 1926. okt. 31-dikén. Engem érdemetlent felette igen megtisztelő és kitüntető meghívásuknak örömmel engedve jöttem el, hogy e kultur- históriai szempontból elsőrendű s igazán Hegyen épített város falai közt önökkel együtt ünnepeljem meg az egyházért s hazájáért élni és halni kész minden igaz evangéliumi protestáns magyar nagy ünnepét e megviselt világot ujjáteremtő reformációnak évfordulóján. Meggyötört lelkűnknek az ilyen ünnepély olyan, mint az oázis a sivatag vándorának. Szomju lelkünk hüs csepp után vágyik és azt csak itt a léleknek, hitünknek csendes hajlékában találhatja meg. A reformáció, a protestántizmus emlékünnepén ugyan mimásról szólhatnék, mint a kezdetről. De hát hol a reformáció, a protestántizmus kezdete? > Talán 1517. okt. 31-én. Nagy tévedés. A reformációnak és a protestantizmusnak igen igen régi története vagyon! A legnagyobb reformátor és protestáns maga Jézus volt Az Isten Ö benne és 0 az Istenben élvén a'szeretet örök igazságáért és örök országáért — bátran szembe szállott az egész világgal, e világ fejedelmével és általán minden istenellenes elemmel. Szembe szállt első sorban hazai világuralmi — a hierarchico-imperialisztikus — célokra törekvő zsidó papi-fejedelmekkel és írástudókkal, a klerikalizmussal és farizeiz- mussal — és szemünkbe vágta: «Irgalmasságot akarok és nem áldozatot!» A fényes, de üres szertartásoknak s a mükegyesség- nek, a rideg és hazug formalizmusnak, — a papi önzésnek, a farizeusi-gőgnek, nép- bolonditásnak és nyuzásnak ö nála kérlelhetetlenebb ostorozója nem volt a világon. magunk, nem is az ő, hanem a Krisztus gyülekezetének boldogulása, belső békessége, öröme és üdvössége érdekében. «Azért kérve kérünk titeket testvérek, becsüljétek meg azokat, akik mint elöljáróitok az Urban és mint útmutatók körülöttetek fáradoznak s munkájukért különös nagy szeretettel viseltessetek irántuk. Békességben éljetek egymással. Arra pedig egyenesen felszólítunk titeket testvérek, hogy szedjétek rendbe a rendetleneket, bátorítsátok a kétkedőket, gyámolitsátok a gyengéket. Mindeneket megvizsgáljatok s ami jó, azt megtartsátok, ami rossz, annak még a látszatát is kerüljétek. (I. Tessz;. 5., 12., 22.)i M—e. Akik a legszentebb helyen a legszentebb dolgokkal üzérkedtek, azokat ö korbáccsal verte ki onnét; akik az isteni törvényt apróra szétszedték s a lelkeket az emberi hagyományok, a dogmák S parancsolatok egész seregével leigázták, az önálló gondolkodást és cselekvést, egyszóval a lelkb ismeretnek, az igazi kegyes életnek legbensőbb forrását elfojtották, a szabadságot megölték: a vakoknak e szineskedő, képmutató, vak vezéreit untalan támadta és megutáltatta. Es ez az Ö igazi protestáns lelke, amint a zsidóskodó normisztikus és a pogányos antinormisztikus szellem a keresztyén egyházba is betolakodott és az egészséges fejlődést, haladást megakasztotta, időről-időre újra éledt hol itt, hol ott, egyik-másik hü követőjében is. Bizony-bizony a keresztyénség rég kipusztult volna, ha — nincsenek protestánsok! f . \ Már az apostoli korban mutatkoztak a hanyatlás, az elkorcsosulás jelei. Péter és még inkább Jakab, az Urnák testvére, újra trónra ültették a zsidó törvényt és a lelkek; üdvösségét nem az evangéliumi hittől, hanem a külső törvényszerű cselekedetektől akarták függővé tenni. De jött nagy Pál apostol és szembeszállt velük és Jézus Krisztus élet-szellemének belső törvénye alapján visszaadta a lelkeket önmaguknak és kivívta az istenfiak lelki szabadságát. S nem véletlen, hogy amint Péter ék szellemirányzata, a törvényszerű papi keresztyénség egyháztörténetileg a római katholicizmust, Pál szellemirányzata a külső papi törvénytől független szabad keresztyénséget szülte meg — a protestán- tfzmusban. Habár Pál keresztyén gyülekezeteit az idők folyamán mind ki pusztították, — a protestáns szellem tovább élt és egy-egy öntudatos szabad keresztyén egyéniségben ujr^. meg újra feltámadt, míg végre Lutherben egyházalkotó erővel lépett fel.
