Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-11-13 / 37-38. szám
Hegyen épített város 246 oldal 1927. november 13. végrehajtotta. Ezért sok protestáns érzelmű kivándorolt külföldre s Emden, Frankfurt am Main, Frankenthal, Wesel és más német városokban telepedett le, ahol Johannes a Lasco lengyel reformátor ismertette Calvin elveit. Ott a külföldön a reformációra hajló németalföldi menekültek egyházakat alapítottak, de már Calvin szellemében. Dél-Németalföldön (a mai Belgiumban) is fellépnek már ez időben kálvinista hitszónokok. A hívők lassanként nekibátorodnak, az egyházi beszédekhez nyilvánosan összejönnek és helyi egyházakat alapítanak. Ebből következik, hogy a reformáció itt nem Luther, hanem Calvin szellemében fejlődött. A külföldre menekültek egyházai a délnémetalföldi egyházakkal egyesülten az ottani mai református egyházak alapját vetették meg. Hitvallásukat már 1562-ben Guido de Brés hirdette és nagy részben megegyezik a Confessio Gallicana-val, a francia egyházak 1559-ben Párisban elfogadott hitvallásával. Chatecismusuk az Ursinus Zachariás és Olevianus Gáspár református hittudósok hei- delbergi chatecismusától származik, melyet 1563-ban Petrus Dathenus fordított le hollandra. II. Fülöp spanyol király még véresebben nyomta el és üldözte az eretnekeket, mint atyja, V. Károly. Végre 1581-ben az ország lakói (a katholikusok szintén gyűlölték Fülöpöt) egyesülten lerázták a spanyol igát s ettől fogva református egyházaik szabadon fejlődhettek. 1618 és 1619-ben a református egyházak Dordrechtben nagy synodust tartottak, melynek alapvető fontossága van. Ez a synodus revideálta a hitvallást és a chatecizmust, elítélte és az egyházból kizárta a tanokban eltérő re- monstránsokat vagy arminiánusokat, Armi- nius Jakab, leydeni hittanár követőit, akik enyhíteni akarták a szigorú calvini tanokat. A synodus ideje alatt készült u. n. „Öt cikk a re- monstránsok ellen“ az említett iratokkal együtt az egyháznak hitvallása lett. Az ezután következő századokban a református egyházakban rövid virágzás után hanyatlás állott be a rationalismus, deismus és Pantheismus befolyása alatt. A felvilágosultság behatolt az egyházakba, belső bajokat okozott és elgyengítette azokat. A francia forradalom után következő francia uralom alatt a németalföldi egyházakra külső támadások miatt is nehéz napok következtek. (Folytatjuk.) EGYHÁZI ADÓNK BEFIZETÉSÉRE szó lit fel minket egyházközségünk. Egyházi alkalmazottaink, iskoláink tanítótestülete csak akkor kaphatja meg járandóságát, ha egyházi adónkat pontosan befizetjük. Egyházközségünk nem fényűzésre költi bevételeit. Felszólításának tegyünk eleget. A szabad keresztyénség és a vallás terén más szabadelvű gondolkodók kongresszusa Prágában. Alig két héttel a lausannei keresztyén világkonferencia befejezése után, Prágában is volt vallási jellegű világkongresszus. Mig az a törekvés, amely Lausanne-ban megnyilvánult, csak alig néhány évnyi előkészítésre tekinthet vissza, a prágai kongresszusnak fényes múltja van. Az 1910-ben, Berlinben megtartott kongresszusnak jegyzőkönyve a kor vallásos gondolkodásának fényes bizonysága és hü tükre. A mostani kongresszus szerényebb keretekben mozgott. Programmját Rade tanár, a Christliche Welt szerkesztője megnyitó beszédében fejtette ki. A nagy háború után Stockholm és Lausanne kezdték meg a vallásos vonatkozású kongresszusokat. Jelszavaik ott: life and work (keresztyén élet és szeretetmunkásság) itt faith and order (hit és szervezet). A keresztyén világban teljes jogosságuk van e jelszavaknak, de még egyet kell hangsúlyozva a világba kiáltani : libertás Christiana (keresztyén szabadság). Azt a szabadságot érti, melyet Pál követelt és amelyről Jézus mondta, hogy az igazságból születik. Ez a szabadság ugyan első sorban benső dolog, mert a keresztyén szabadság a bűntől szabadit meg, de azért külső szabadulás is jár az igaz keresztyénség nyomán. Huss nem azért halt meg, hogy a dolgok régi mederben folyjanak és Luther sem hiába protestált és ha meghalt volna eszményeiért, halála is hatalmas protestálás lett volna. Az egyházban kényszernek és jogászi okoskodásoknak nincs helyük. Megbélyegzi azt a jogi elvet: cuius regio eius religio (akié a föld, az parancsolhat a vallás dolgában is. 1526.) Az állami életben a vallási szabadság ma önként értetődik, de az egyházban a szent hagyomány áll vele szemben. Azt hangoztatják, hogy hitvallás, tan, tanítás, misszió, — mindnek egységesnek kell lennie. Bármily logikusnak (észszerűnek) látszik is ez az állítás, mégis helytelen, mert az egyéni szabadság kárára egységet létre nem hozhatunk. Ez a kongresz- szus. a mindenáron egységre törekvőkkel szemben a vallásos életben a szabadságot, az őszinte egyéni hitnek jogát hangoztatja. E tekintetben rokoncélt követ Schleiermacherral, aki már 1799-ben azt kívánta, hogy csak egyetlen egyház legyen, de ebben mindenki a saját hitében éljen. Mert a keresztyén ember tökéletesen csak Istentől függ, egyháztól, bibliától, hitvallástól csak viszonylagos a függésünk. Csak Isten a föltétien tekintély, őt mindenkinek önmagában kell megtapasztalnia. Isten is azt akarja, hogy az ember teljesen szabadon közeledjék hozzá! Szeressük őt, mert ő szeretett minket először. Ez a vallási szabadságnak a magna chartája. Sajnos, a népegyház (Németországban) ezt a szabadságot megtagadja híveitől. Eszményi volna az az egyház, melyben mindenkinek saját hitvallása lehetne. Ezért a szabadságért
