Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-11-13 / 37-38. szám
247 oldal Hegyen épített város 1927. november 13. küzdeni kell, mert a törvény mindenütt uralkodni akar. Németországban most az egyház és állam elválasztása folytán nagy a veszély, hogy a vallási szabadságot paragrafusokkal és zsinati végzésekkel békóba verik. A theológiai tudomány is veszélyben forog. Ennek fökötelessége az igazságra és igazságosságra való törekvés. Ez is tévedhet, de mesterkélt korlátokkal nem lehet haladását feltartóztatni. Az igazságnak átütő ereje van és az őszinte ember mindig eljut Istenéhez. De a hamis kon- zervatizmussal szemben, mindenkinek védenie kell a theológiát. Ne hódoljunk meg a sancta simplicitas (a szent együgyüség) előtt! Céloz az amerikai majompörre és a hollandiai kigyó- pörre és hangoztatja, hogy a szabad egyházaknak meg kell őrizniük mozgási szabadságukat. A szabadság, a tökéletes bizodalom Istenben, az Isten és a felebarát szolgálata a szabadságban, ezek hozták össze a kongresszus tagjait és ebben a szellemben nyitja meg a kongresszus előadásait. A kongresszuson kegyeletesen emlékeztek meg a kongresszus elhalt elnökéről és más kiváló szabad keresztyén egyéni ségek ről. Különösen nagy hatást ért el Wantier d’ Aygallicrs tanár, aki Charles Wagner-rő\, a modern Franciaország egyik kimagasló protestáns egyéniségéről mondott szép emlékbeszédet. A kongresszus tagjainak egyik legnagyszerűbb élménye volt, hogy megismerkedtek a cseh nemzeti egyház kialakulásának történetével, szervezetével és istentiszteleti rendjével, amely mindenkire mély benyomást tett, amint ezt a német professzorok nyilvánosan ki is fejezték, pedig nem is értették meg jól a szövegeket. Reám is, aki az énekek szövegét majdnem az utolsó szóig megértettem, nagy hatást tett dallamaik szépsége, a szövegek biblikus tartalma és különösen az a szinte tökéletesnek mondható készség és lelkesedés, mellyel az egész gyülekezet énekelt és a lelkésszel együtt tevőleges részt vett az istentiszteletben. Ezt az eredményt annál csodálatosabbnak kell tartanunk, mert mindezt rövid idő alatt, 1920 januárjától kezdve érték el a lelkes vezetők, akik valamennyien r. kath. lelkészek voltak előbb és most teljesen lerázták Róma bilincseit magukról és népükről és minden dogmától menten tisztán csak Jézus evangéliumával táplálják népüket. A kongresszuson előadások hangzottak el a philosophia és psychologia befolyásáról az élet befolyásaira és az Istenfogalomra, Com- meniusról, a csehszlovák egyház keletkezéséről, Charles Wagnerről, a vallásos kultuszok formáiról és viszonyukról a modern élet szükségleteihez, Huss Jánosról, a német protestáns theologia mai irányairól, a modern vallásos nevelésről és végül: milyen hatása van a demokratikus eszmék terjedésének és a nemzetközi érintkezéseknek a vallási haladásra. A kongresszus egyik fogyatékossága volt, hogy az idő felhasználása nem volt szigorúan szabályozva s igy az előadások elhangzása után csak kevés hozzászólásra volt alkalom, mert a kitűzött idő nagyon hamar elmúlt. De nekem nagyon kellemes volt, hogy a nevük után már nagyon jól ismert német professzorok előadásait meghallgathattam és azután vélük személyesen meg is ismerkedtem és eszmét is cserélhettem. Rade, Baumgarten, Otto, Hermelink, Niebergall nevei nálunk is jóhangzásuak és egyikük, másikuk, mint Rade, Niebergall hazánkban is megfordultak már és tartottak itt előadásokat. A fehér asztalnál azután összekerültem angol, amerikai, holland, francia, belga, svájci, sőt délafrikai férfiakkal, akikkel szerencsétlen hazánkról is beszélhettem és a legnagyobb szomorúságomra, fogalmuk sem volt arról az égbekiáltó igazságtalanságról, mely velünk történt! Pedig egytől-egyig igen müveit emberek voltak. A kongresszus végül adminisztratív dolgokat intézett. Elnöknek megválasztotta Taftot, az egyesült északamerikai államok volt elnökét, tiz a 1 elnököt, köztük Barth Carola igazgatónőt, akit a nyáron tiszteletbeli theológiai doktorátussal tüntetett ki egy német egyetem és Józan Miklós budapesti unitárius püspöki vikáriust. Az unitáriusok feltűnő sokan voltak a kongresszuson. A magyarok közül 17-en voltak unitáriusok és csak egy evangélikus résztvevő. Közülünk hárman szerepeltek üdvözléssel, előadással és hozzászólással angol nyelven. A kongresszus végül a következő határozatot fogadta el és intézi a világhoz: A kongresszus tagjai, akik mély benyomást nyertünk a szabadság légkörében élő vallásos közösség erejéről és közvetlenségéről, felszólítunk minden országban lakó minden férfit és nőt, őrizze meg a vallásszabadságot a lelki ismeretnek és a hitvallásnak minden kérdésében. A mai világban keresztyén egység nem jöhet létre az őszinte hitnek elnyomása és a külső tekintélynek kényszere által. Az embereknek a szeretet és jóság kötelékeivel összekötöttsége mélyebb és fontosabb, mint a különbségek a tanban és szertartásokban. Ezért a kongresszus tagjai közösségüket nem bizonyos tanok elfogadására alapítják, hanem a közös vallásos törekvésre, melynek célja, hogy erős személyiségeket hozzon létre és ezáltal segítse a jobb világ kialakulását. A mai világnak inkább, mint valaha az élő vallásosság erejére van szüksége. Ez azonban csak ott található, ahol az emberek gondolkodásukban őszinték és a mai élet kérdéseinek komolyan szeme közé néznek. A szabadság nemcsak az őszinte gondolkodásnak, de a nemes életnek is feltétele. Ezért kell az emberiséget megszabadítani minden előítélettől és meg kell óvni minden holt hagyománytól, ha napjaink szükségének és nyomorának valóban eleget tenni akarunk. E törekvésnek a nyeresége az igazságnak megismerése, a teljesebb életöröm és szorosabb kapcsolat az Istennel. Hüttl Ármin,
