Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-10-30 / 36. szám
rianum“nak hirdetik, holott alaptörvényeink tételesen kimondják, hogy Magyarország nem felekezeti állam, hanem a vallásegyenlöség alapján áll, tehát a vallások egyenjogúságának feltétlen érvényesítését Írják elő. — E jogtalanságok megszüntetésére ^egyetemes egyházunk folytonos tiltakozása és fel- terjesztései nem elegendők, hanem elsősorban múlhatatlanul és sürgősen munkálnunk kell belső egyházi életünk erőinek egyesítésén és teljes munkakifejtésén. — Sajnos, egy házunkban is széthúzások és versengések mutatkoznak. E bajok orvoslására hívja fel a püspök ur a magukra maradt evangélikusokat. Forrjunk össze öntudatosan, fegyelmezetten, szeretettel és nagy’ erőkifejtésével. — E cél elérésére elsősorban az egyházi egyesületek hivatottak. így’ kiváltképen a Luther Szövetség, amelynek épitőmunkáját fokozni kell. Ezért revízió alá kell vetni munkaterveit, hogy az egyházi élet megteremtésére hathatós tevékenységet fejthessen ki. Választmányunk e jelentést alapos tárgyalás alá vette és csaknem valamennyi megjelent tagjának hozzászólása után elhatározta, hogy' a Luther Szövetség működésének átszervezésére a következő elvetet kívánja érvényesíteni : Az érvényes alapszabályok maradjanak meg mai keretükben, azonban Luther szelleme a Szövetség munkájában jobban érvényesüljön. A szövetség necsak önművelő, hanem egyházvédelmi szervezet is legyen, amely minden oldalról jövő támadásnak ellenáll. Tömörítse a híveket az egész társadalomban, fejtsen ki kulturális munkát és a híveket egyházi feladataikra és azok teljesítésére oktassa. A Szövetség minden tagjának bevonásával megindítja a küzdelmet a reverzális ellen. Az egyházközség híveit buzdítják, hogy a közgyűléseken résztvegyenek és a presbitérium választásában mindenkor gondosan járjanak el, hogy’ a presbitérium az egész hitközség bizalmi testületé legyen. Őrködni fog, hogy az istentisztelet egyre szebb és bensőbb legyen. A Szövetség állandó figyelemmel kísérje az egyházi életet és kifogásait ne hallgassa el. Külső támadások ellen egyöntetűen lépjen fel. Ezzel kapcsolatban a választmány elhatározta, hogy az esperesség utján püspökünkhöz előterjesztéssel él, hogy egyházközségünk épületében, mint egyházi szervezet, amely az egyházközség érdekeiért küzdött és küzd, régi helyét ismét elfoglalhassa és ez a Szövetségnek, valamint minden egyházi szervezetnek elvi döntéssel biztosittassék. , A pénztáros jelentésének tudomásul vétele után Hlavács Kornél javasolta, hogy a Veszprémben oly szép sikerrel működő leányegyesület mintájára Szövetségünk is alakítson külön leanyegyesületet vagy leányszövetséget. A kivitel módozatainak kidolgozása Szövetségünk hölgytagjaira vár, akiknek kezébe a megszervezés munkája is való. A hölgyektől vár tehát konkrét javaslatot. Végül Harsány Oszkár kívánta, hogy a Szövetség tagjai Egyházunkat érő minden támadást lapunk utján erőtleniteni segítsenek, bárhonnan jövő támadást tehát okvetlenül hozzák a szerkesztőbizottság tudomására. A választmány legközelebbi ülését november hó 4-én, d. u. 5 órakor várbeli egyházközségi épületünkben tartja meg. Takarékoskodjunk! Az Osztrák-Magyar Monarchiáért folytatott négyesztendős apokalisztikus küzdelem, amely még leggondosabban megszervezett és legkeményebben végrehajtott rendszabályaival sem tudott bennünket, polgárokat attól megóvni, hogy „mobil“ tőkécskénk végül is martalékul ne essék a világháború nagy molokjának, teljesen elértéktelenitette mindazon könnyeb- l>en-nehezebben megtakarított tőkéket, amelyeket a „holnapért“ aggódó emberek bankba, takarékba, állampapírba, záloglevélbe helyeztek. A Mindenható ne adja, hogy valaha is oly rettenetes emberkaszáló idők látogassanak meg ismét minket, amikor a végső szorultságban még oly államtudományi kiválóság is, mint Wekerle, kormányfői beszédében, kénytelen jelezni, hogy jóvoltunkért a mezőgazdálkodás irányítására kényszerítő eszközök igénybevételére kell immár rátérnie. Bizony át kellett élnünk oly korszakot, hogy a — maximált áru — kenyérmagnak szánt rónán aggasztósokan „cirkot“ termeltek. Az igaz, hogy sok seperni való piszok gyűlt össze azidőtájt, amikor egyik hittestvér, agrárelökelőségünk azt javasolta, hogy a sok kezet-lábat guzsbakötő központ sorába iktassanak egy gyomközpontot is, hogy a központosított cikkek módjára az életetnyujtó termés parazitái szintén hirtelen eltűnjenek. A takarékosságra törekvőket ért súlyos anyagi megpróbáltatások s vaj’ hányszor életet is oltó csapások láttára egyidőre kipusztult a takarékossági hajlam. Minden hadviselt államban igy volt ez. Fontos állami és közgazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy a lakosság gondolkodása e tekintetben is ismét a békebeli csapásra térjen. Már 1924-ben, Milánóban nemzetközi kongresszuson elhatározták, hogy ezentúl az egyes országok pénzintézetei minden év október 31-én, u. n. „takarékossági napot“ rendeznek, amelyen a sajtó propagálni fogja a saját jóvoltukért állami szervezetben élő emberek között a takarékosságot. Mi sem zárkózunk el e polgári erény újraélesztésére irányuló akciótól. Inkább azt a takarékosságot szeretnék ugyan hirdetni, amely Istennek legkedvesebb: a helyes gazdálkodást, az ő oly adományával, melyeket a lopó el nem csenhet, a moly meg nem rághat, semmiféle ha-
