Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-10-30 / 36. szám
288 oldal 1927. október 80. már kiérzik a vigasztaló: Testvér, találkozunk! De Ti, kiknek az Ö lelke a lelketek volt; kik érzitek még, hogy csak a minap is itt ült veletek aggastyán arc alatt fiatalos hévvel, próféta ihlettel; kik éppen most hallottátok, hogy Ő már itt e földön járta a halhatatlanság útját, — remélhetitek-é, hogy az elköltözött visszatér mégegyszer Hozzátok onnan, a nagy halhatatlanságból ? Mi csak a sirig tudtuk elkísérni, a Szövetség is, a testvérek is, mindenki egy szál fehér virággal a kézben. A Szövetség negyvenet temetett el vele a sirba, a testvérek kettőt, összesen negyvenkettőt. A 40 szent szám, a kereszt, a hit számszimbóluma, a 2 a szeretető, mind a kettő együtt a reménységé, a mi reményünké. Erről susognak ott lent a földön a siri virágok. Azt mondják, hogy a test, az Ö teste, az ott van, de a lélek nem maradhatott meg a sírban, áttörte a nyomorult koporsót és tovaszállt. És én, Kedves Testvéreim, én úgy érzem e pillanatban, hogy az a lélek most is itt van megint közöttünk és velünk és bennünk, itt, a Szövetségben és szellemfegyver van a kezében és víjja a harcot a sötétség ellen velünk és érettünk és visz minket a végső diadalra. Testvér! ez lesz a Te jubileumod! Mert már egyszer úgy volt, hogy jubilál. Azt írtam: „Ne tedd! Aki jubilál, az már félig- meddig temetkezik. Igaz, nem úgy, mint más, hanem megfordítva. Azok a temetőnek halnak meg s túléli őket a feledés. Te túléled a temetőt, Neked a Krisztus az élet s a halál nyereség!“ (Pál. Fii. I. 21.) Szeretett beszélni a halálról — és a ,,Mi- atyánk“-ról. A halálról azt mondta, hogy az neki jóbarátja. A „Miatyánk“-ról meg azt mondta, hogy abból kettő kell, bár a kettő is megint csak egy, csupán a gúnyájuk más. Az egyiket, ha avult is a köntöse s a nyelve is idegen, azt megőrzőm én az Ujtestamentumban. A másikat öltöztesd fel uj ruhába és imádkozzatok evangélikus lélekkel és hazafiui szívvel. Jertek, Kedves Testvérek, fogadjunk szót s imádkozzunk úgy, ahogy Ő mondta, imádkoz- zuk el érette: — Mennyei atyánk, szent legyen a neved; országod jöjjön el; akaratod legyen meg, mint a mennyben, a földön is. Napi kenyerünket add meg nekünk ma és bocsásd meg vétkeinket, mint ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. És ne engedd, hogy kisértésbe essünk, hanem szabadíts meg a gonosztól, mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Amen. Elnökünk imája után a választmány elhatározta, hogy az elhunyt érdemeit jegyzőkönyvében megörökíti, erről a családot értesíti és Dr. Masznyik Endre-alapot létesít, amelynek ügyében bizottságot küld ki. Ennek tagjai Dévény Károly elnöklete alatt dr. Miklós GyuHegyen ópitett város _____ l áné, Borbély Ilonka, Guoth Emil, Harsány Oszkár és Schindler Gyula. Dr. Masznyik Endre emlékének szentelt felszólalások után Sztehlo Kornél disztagunk eltávozott és igy kitért a választmány^ tagjainak azon szándéka elől, hogy őt születése 80-ik évfordulóján a választmányi ülés folyamán üdvözöljék. A választmány tehát úgy határozott, hogy Sztehlo Kornélhoz üdvözlőiratot intéz. A jelenlevő választmányi tagok egyébként szeretettel vették körül egyházunk nagyérdemű nesztorát, aki hosszú, küzdelmes, mindig sikeres tevékenység után testben-lélekben üdén megjelent közöttünk, hogy volt munkatársa, dr. Masznyik Endre emlékének áldozzon. A választmány határozata alapján üdvözlőiratot küld az elnökség Sántha Károly disztag- nak is, aki születésének 87-ik évfordulóját üli és teljes egészségben és szellemi frisseségben élvezi hosszú harmonikus életének boldog öregségét. Ezután dr. Schindler Gyula tett az elnökség felkérésére jelentést, Raffay püspök ur beszámolójáról : — A beszámoló kiemeli, hogy a Lausanne- ban megtartott egyetemes keresztyén világkonferencián minden keresztyén egyház képviselte magát, csak a rom. kath. egyház tüntetett távollétével. A keresztyén egységre pedig a világháborút követő és a társadalomban folyton tapasztalható lelki bomlás, erkölcsi romlás megszüntetése céljából sürgető szükség volna. A katholikus egyház tüntető távolmaradása nemzetközi tünet, emellett hazánkban az ev. egyház folytonos jogfosztást is szenved. A felsőházban nincs meg a jogos képviselete, a képviselőházban pedig az ev. képviselők közönnyel nézik egyházunk sérelmeit. Kormányunk viselkedését egyházi és iskolai ügyekben nem helyeselhetjük. Legdrágább intézményeink lényeges ügyeiben rólunk és nélkülünk határoznak. A nyújtott segély fejében rendszeresen olyan rendelkezésekkel állunk szemben, amelyek egyházban és iskoláinkban egyaránt ősi autonómiánkat és tradícióinkat veszélyeztetik. Ezek közül szinte el sem hihető a kultuszminiszternek az az intenciója, hogy jog akadémiáinkon taníthatnak ugyan, de nem vizsgáztathatnak. — Egyházunkat és iskoláinkat nagy veszély fenyegeti a kultuszminiszter másik programm- pontjával is, amely szerint a magyar gondolkozással és tradícióval ellenkezően az országot u. n. kulturtartományokra akarja felosztani, ahol aztán az ev. iskolák csak artikuláris helyeken működhetnének. — Az állami segély sem felel meg a békebelinek, ami egyházunk gazdasági leromlását idézte elő. — Mindezt tetézi a sok sérelmes és arcpi- ritó támadás vallásunk ellen, amely előkelő r. katn. egyházi és világi személyek részéről szinte szervezetten és szakadatlanul ér minket. E sérelmekhez járul, hogy egyházunk híveit úgy az állások betöltésénél, mint a közéleti helyeken tervszerűen mellőzik. Hazánkat „Regnum Ma-
