Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-10-23 / 35. szám
Hegyen épített város 232 oldal 1927. október 23. el, hogy az egyes egyházakban különféle módon használt és elferdített dallamok egységes alakban köztudattá váljanak. Helyesen oldja meg a kérdést, mert sehol variációt, eltérést nem vett fel, amivel az egyházi ének egyöntetűségéhez az első lépést megteszi. Főcélja, hogy az ev. énektanítást, különösen a karénektanitást előbbre vigye. Kis korálkönyve a Kapi-íéle korálkönyv dallamait szigorúan követi, amint azt az egyetemes egyház kívánta. A bevezetésben az egyházi ének történetét, a hang- jegyirás fejlődését tömör előadásban vázolja. Véleményünk szerint azonban nem emlékezett meg elég alaposan a ritmusról, vagyis a szabályos időközökben visszatérő hangsúlyról, pedig ez minden zenének és különösen az éneknek is alapja. Igaz, hogy a ritmus szabályainak kissé behatóbb fejtegetése magyar daloskönyvben tulajdonképen igen lesújtóan bizonyítaná egyházi énekeink szövege és dallama között mutatkozó arritmiát, azonban éppen egyházi énekeink fejlesztése, tökéletesítése érdekében a ritmus beható tárgyalása, egyetlen énekeskönyvünk bevezetéséből sem volna elhagyandó. Egyházunk híveinek átlagos műveltségi színvonala folytonosan emelkedik és igényük is minden irányban — az egyházi énekek terén is — növekszik. Nagyon hasznos volna a fejlesztés elveit minden magyar énekeskönyvben fejtegetni, hogy a rátermetteket munkára serkentsük és ezzel megvessük alapját az uj koráikönyvnek, amelynek énekeit a tősgyökeres magyar is könnyen és ezért szívesen is énekelheti. A Kis korálkönyv második kiadásában, amelyre bizonyára hamarosan sor kerül, e hiány pótlását kérjük. A könyvecskében minden dal négyszólamú karra átírva vétetett fel. Kívánatos volna azonban, hogy a négyszólam ne maradjon írott malaszt, hanem a tanulóifjúságot a négy szólamra alaposan be is tanítsák. Az egyes énekek pontos memorizálása nélkül ez el nem érhető. Enélkül az eredmény legalább is nem maradandó, pedig az volna a végcél, hogy az istentiszteleteken idővel az egész gyülekezet négyszólamban énekeljen. Saját iskoláinkban tehát az énektanítást igen intenzívvé kell tennünk. Más iskolába járó gyermekeink betanításáról, úgy hisszük, le kell mondanunk. A korálkönyvbe felvett énekeket Haberehrn szerencsés kézzel válogatta össze. Felhívjuk azonban figyelmét a pesti ev. magyar egyház kiadásában megjelent „Ünnepi énekekre“, amely több más éneket is tartalmaz. Az uj kiadásba e rendszeresen énekelt korálok is kivétel nélkül felveendők lennének. A hangjegyes részt az egyetemi nyomda igen ügyes kottairója másolta. A korálok zeneelmélet szempontjából azonban még tö- kéletesbitésre várnak. A kérdés, melyet Haberehrn felvetett és megoldásához az első lépést meg is tette, sokkal általánosabb érdekli, semhogy beható bírálat nélkül hagyhatnék. Egyik kitűnő nevű magyar zenetudósunk és zeneszerzőnk véleménye a könyvről a következő: — A korálok nagyrészt jók, de azért vannak a füzetben összhangzattani hiányosságok. A legsúlyosabbak: — A 6. számú koráiban a párhuzamos kvintek, a rossz 6/4 akkord és az „indulok“ szónál levő vezérhang- kettőzés igazán nem Hasslertől valók. •— A 8. koráiban különösen a záradék stílustalan. — A 10.-ben három csúnya keresztállás van. — A 21. basszusa igen rossz. — Általában, miért nem használta fel a szerző nagyjában Bach J. S. geniális harmonizálását, hiszen ez a zenészvilág köztudatában él és a nagyközönség is hozzáférhet. — így a 2. kgrál Bachnál: „Jesus, meine Zuversicht“ címmel a „vigasztalhat“ szónál más dallamu, de Bach megoldása persze sokkal szebb is. — A 6. dallama phryg jellegű, ez C-durban harmonizálva erőszakos és lapos. — A 24. korái dallama myxolid. Ha B-durnak harmonizálom, akkor kapok ilyen képtelen (nótás!) záradékot, ami egyházi dalban lehetetlen. — A 27. koráit Bach „Jesu, meine Freude“ címen dórosan harmonizálja. Mennyivel szebben lehet igy a 3. szakaszt és a végét megoldani. — A prozódiával a könyv állandó hadilábon áll. Pedig az „Erős várunk“-at tudtommal már jobb prozódiával éneklik, melyet Karvaly Viktor csinált. — Bizony, a prozódia kedvéért sokszor le kell mondani az eredeti német vagy francia szöveg súlytalan kezdeteiről és a dallamot sokszor át kell tolni hangsúlyos ütemrészről a hangsúlytalanra. — A Szózatnak rettenetes paródiáját már 1920-ban átgyurta Kacsóh, Siklós, Szabados tanárokból alakított bizottság. Azt éneklik az iskolákban és nem a Kis Korálkönyvbe felvett lehetetlen régi megoldást. — Érdemes lenne egyszer szakértő bizottsággal átdolgoztatni a protestáns korátokat is, de akkor nézzenek kissé körül a soraikban a protestánsok, hiszen vannak kiváló zenészeik, zenetudósaik, akiknek hire-neve az ország határain is messze túlterjedt és az egyházi funkcionáriusokon kivül hívják meg a bizottságba Szabadost, Siklóst, Zalánfit, akik nélkül ezt a kérdést úgy sem oldhatják meg. E bírálatot kiadtuk Haberehrn tanár urnák, akinek észrevételeit a következő számban közöljük. Külföldről. Rovatvezető: dr. Szldvik Mátyás. Korunk szellemi krízise. Szinte saját szemeinkkel látjuk, hogy a jelen korszak szellemi krízisbe jutott. Kitűnik ez különösen akkor, ha az előző korok egységes élet- és világfelfogásával hasonlitjuk össze. Milyen egységes pl. a görög világ. A dolgok örök rendjébe vetett hit s a Paton által felfedezett itelligibilis eszmevilág ez egység szellemi nyugalma és ereje egyaránt. Annak örök derűjével akarta Nietzsche megjavítani a németséget. A középkor is megőrizte ezt a hitet s a keresztyénség fényénél és világánál a mindenható és mindentudó Isten uralma alá helyezte. Mire való volt akkor a reformátió? A személyes hitet s élettapasztalatot hirdető reformátió az egész hitét és életét a bibliára, mint kijelentett isteni igére alapította. Még az újabb filozófia is ismert abszolutumot, minden reális valónak észszerüségét. Csak a XIX. század elejével kezdődik a természet és a világ feletti valóságban vetett hit megrendülése. Hegel és Schilling bölcseleté ezt az absolut valóságot a történeti fejlődéshez kötötte és ezzel valódi jellegétől megfosztotta. A természeti és szellemi tudományokban az „evolutió“ gondolata jutott ezzel egyeduralomra. Ennek behatása alatt a német theológus Feuerbach a vallás magvát semmisítette meg és Nietzsche a bölcselő, az összes emberi értékek alapját megrendítette. — Ez az ő hírhedt tana és elmélete „az értékek átértékeléséről.“ Eredménye az volt, hogy a vallás nem ismert Istent, a psichológia lelkét s az ethikai törvényt vagy normativ szabályt. E relativizmus khaoszából csak egy ut vezet kifelé s ez a vallás s az abszolút értékekbe vetett hit. Miért? Ennek az útnak megtalálása egyedüli szellemi mentsvára a nyugati kultúrának. Jénai Euchen aktív ethikai ideálizmus álláspontján küzdenünk kell az ellen, hogy a technika és a gazdaság megölje az erkölcsi személyiséget s dologgá sü- lyessze le az embert. A lélek megmentésében áll
