Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-09-14 / 28. szám
Hegyen épített város 198. oldal 1927. szeptember 4. Csernoch János. Magyar hercegprímásnak évszázadok óta nem volt olyan nehéz helyzete mint Csernoch Jánosnak. Világrészek rettentő küzdelme, összeomlása az emberi indulatok fékét összezúzta. A felszabadult szenvedélyek robbanásához csupán !a gyújtó szikra hiányzott. Egyetlen szó kellett volna Csernoch a'a- károl. és fellángol körülötte la tobzódá f a l’e- vtflt légkör, példátlan szerencsétlenség szaka I szegény hazánkra. Felbontja a magyar családok kötelékeit, eltépi a szülőt gyermekeitől, hogy ellenséges szívvel törjenek egymásra a Jézus nevében, aki az irgalom, az összetárKrisztusnak az ifjakat. Keresztyéneknek egységes hittet és szervezetet. — Két világkonferencia — Budapest-Lausanne — A fontosabb világkonferencia a budapesti „volt. — Ha az ifjuságiot Krisztusnak adhatjuk, a dogma és az adminisztráció háttérbe szorul: magától megoldódik. De miképen, adjuk oda ifjainkat Krisztusnak? Hiszen magunk se cselekedjük az ö akaratát. Minden nap, minden órán el halmozzuk az ifjúságot rossz példákkal. Hajszoljuk la vagyont, befolyást, előkelőséget, hatalmat. Törtetésünkben legázoljuk1 embertársainkat. Mások jócselekedetei mögött aljas rugókai keresgélünk, Önmagunk rossz tetteit fennhéjázó nagylelkűséggel megbocsát juk. Vetélytársaink szavait háromszorosan is rosszra hamisítjuk, hogy megbotránkozhas- sunk és elfeledtessük, hogy mi még ennél is sokkal rosszabbra nyilvános fogadalmat tettünk. Hogyan adhatjuk mi oda Krisztusnak az ifjakat? Hiszen mint kis gyermekek az övéi voltak: Ilyenekké az Isten országa. így hangzik a Krisztusi szózat. Vájjon kitagadhatja, hogy mire megnő a gyermek, n i magunk tesszük1 őt idegenné Krisztus országában, mi magunk irtjuk ki leikéből Krisztus országát. Ez ország a m i lelkűnkből hiányzik. Már az utat se iglen ismerjük, amely odavisz. Hogyan vezessük arra az ifjakat mi, akik eglész életünkben mást se teszünk, mint tévesztjük ezt az utat? Önmagunkon kezdjük a munkát! Az ifjúság úgyis minket követ. Ha ilyen elhatározással oszlottak szét a budapesti világkonferenciáról, akkor nagyszerű munkát végjeztek1, lamely meghozza a maga dús termését. A konferencia előkészítőin nem múlott. Dr. br. Podmlaniczky Pál elnöklete alatt dr. Victor János, F i e r s Elek, dr. C s i a tás, a végtelen szeretet eszméje, mindannyiunknak közös éltető forrása. Csernoch e szót nem mondotta ki. Évtizedeken át mereVen megmaradt felekezeti álláspontján, de amikor a történelmi pillanat elérkezett, amely a nagy ember próbaköve, akkor ő igaz magyarnak, igaz keresztyénnek bizonyult. Nemes mágiatartásával visszarettentette ja'körülötte forrongok1 csá, Mát, megbénította1, határozottságával letörte a te tvéri arc hőseit. » ‘ Mégcsonkult hazánknak, e megrongált tölgynek nagy szolgálatot tett. Életerejét óvta meg. Az ősi tölgy; mia feltámadásra, uj viru- lásra kész, hogy visszanyerje letört ágait. Sándor, Czmorék Jenő és Szabó Mária derekas munkát Végeztek, nagyon megérdemelték a sok elismerést, amellyel a kongresz- szus közönsége őket el halmozta. A konferencia előadásai bizonyára nyomtatásban is megjelennek; azokat akkor ismertetni fogjuk. Á kon'e: encia szónokainak reveit is lakkor közöljük. A harisaiméi konferencia 17 évi előkészítés után ült össze. Ha ugyan a háború és laz utána következő gazdasági és erkölcsi depresszió éveit előkészítésben eltöltött időnek vehetjük. Stockholmban 1925-ben már volt ugyan ily konferencia, azonban a római katolikus felekezet azon meg nem jelent, tehát a konferencia céljához, a keresztyén egységhez, Krisztus egységes látható egyházához közelebb nem juthatott. Lauslanne-bian 439 kiküldött jelent meg. A római katolikus felekezet papjai innen is távol maradtak. Részben igazuk is van. Krisztus egyházában a külső egység vagy ennek1 ünnepélye s megnyilvánulása nem a lényeg. Krisztus1 'országin láthatatlan soejetas in cordibus, bennünk van, akiben van. A hatalmas kül ő ünneplés, egység-bemutatás csupán azoknak szól, akik még kívül rekedtek, akik még be nem fogadhatták és akik figyelmét felhívni akarjuk. — Lehet, hogy erre jó eszköz. A konferencia belső munkája már más. Ez a római katolikusokat nem érdekelhette. Dogmák, szertartások terén ők nem engedhetnek. Igaz, hogy a többi felekezet sem ragaszkodik kévésbbé az ősi szokásokhoz és az égy lakolt és egy pásztort egyelőre csak szívesen olvassuk. De amikor egymást keressük, közénk emelt akadályok ledöntésén tanácskozunk, feltétlenül helyesen cselekszünk, mért mindén ilyen kísérlet lebont néhány téglásért és gyengíti, sorvasztja az emberi kéz rakta elválasztó falat. Nehéz murika ez, meiA az évezredekkel dacoló kínai falnál is sokklal erősebb. A konferenciáról az érkező hírek szerint még részletesebben is szólunk.
