Hegyen épített város, 1927 (4. évfolyam, 1-42. szám)
1927-09-14 / 28. szám
1927. szeptember 4. 199. oldal Hegyen épített város Lord Rothermere levele Raftay püspökhöz. London the Daily Mail. 1927. aug. 2. Kő tisztelendő Uram, Sietek legszivélyesebbcn köszöneté! mondani leveléért. A sok levél minden ekéiméi mélyet)!) lenyomást tesz reám, mert cgytől- egyig azt fejezi ki, hogy a magyar nép mily törhetetlen egységben és lelkesedéssel áll igazsága mellett. Neme ak magános egyének, hanem politikai, vallásfelekezet!, ipari, tár- sadalmi és tudományos rétegek sorai kei estek fel levelükkel. Meggyőződésem, hogy ezen egység az Önök reményeinek diadalát biztosítja és nagyon boldog volnék, hogyha ügyükéit és a jövő háború katasztró.á ának elhárításáért valamit tehetnék. A legmélyebb tiszteletiéi köszönti: Ho t h e r me re. Az én anyám. Arcát beárnyékolta már az alkony, Haját az ősz fehérre derezte, Fátylas szemének messze már a messze Es meg-megreineg munkás két keze, Tipegve jár-kél a kis udvaron, Mig elméláz egy régi dalon Az én anyám! Egy régi dal! Hej! Hányszor énekelte, Gyermek sírástól vert éji csendbe: »Csicsija haha, szépen, tente-lente. Aludj el édes, kiesi levente! A sötétségtől ne félj, itt vagyok.« Es áldott kezén lágyan ringatott Az én anyám! A régi dal már hallgat céges-régen. A kis gályák fákká törz.söködtek, Erős férfivá lelt a gyenge gyermek S ment egyik délnek, a másik keletnek. Az, anya törzsről mind-mind leszakadt S emlékeivel egyedül maradt Az én anyáin! De jó, hogy maradi legalább az emlék, Betölti a magányosság csendjét, Végig-végig simogatja a lelkét Köré varázsol mindén kedvesét S mig áldón tárja felénk a karját Elmond egy értünk1 esdő imát Az én anyám! Szabó G á b o r. Ember tekints az égig! Titokzárakat ol<ló ember Aki Feláslad már a ’múltat S évezredek mesés csodáit Néma kövekből eltanultad. Sziklák tömbjét, harmatnak csemp ét Átkutatja izzó agyad, Még csak egy nagy rejtelmes titkot Kell majd megoldanod, felnyitnod: Oh ismerd meg tcnnc.nmagad! Ej csodákat építő ember A levegőt, tengert ostromlód. ► Lelkid hálói* »legyen szavára Eelmagaslik mf rég leomlott. Testei ölt minden álmod, vágyad, Es élni kezd, mit csak lefestéí. l'j derülő nap uj csodát hoz, « Epils, építs hidat egymáshoz Ez egyetlen szóból: testvér. ; A mindenségije néző ember, Ki átkutlusz sok más világot S szomjas szemekkel keresgéled ( Egy más ÍM>lygón a kis virágot. A nnndenség titkát előled Bűvös fátyolok meg nem Védik. A szemed egyszer azt keresse, Ami távol van s mégse messze: Oh tekints egyszer fel az égig. R e m po r l Ele k. Sohase szólt az apjához. (A felnőtt fiúhoz a „For Every Land“-ból.J Hallottál már a fiúról, aki sohase szólt az apjához? Az apa fiát mindennel ellátta, házal adott neki lakásul, ruhát a jó öltözködő die', ételt a jólakásra, játékot szórakozáshoz, szóval mindent, amit szive megkívánhatott, de ö egyetlen egyszer se mondotta: »Köszönöm, Atyám.« , Az atya csodálatosan kedves, erős és jó volt; nagylelkű a gyöngéhez, gondos mindenkivel szemben és egyre kimutatta gyöngédségéi és szeretőiét a fiának, aki sohase mondotta: Atyám, szeretlek.« A liu sokszor engedetlenkedett, docosko doll és szégyent, bánatot hozott apjára, de sohase mondotta: »Atyám, bocsáss meg nekem.« Az atya bölcs volt; segítésre, tanításra, vezetésre mindenkor készen állott, de a liu sohase mondotta: »Atyám, mutasd meg nekem az utat!« A fiúnak fivérei voltak. Közülök néhánynak — úgy látszott — nem volt meg minden szükséges olyan bőven, mint neki; de a fin ezzel sohase törődött. Legalább sohase kérte apját, hogy c fivérein segítsen. Voll valaha is ilyen liu? Oh, igen, voll! Mindegyik fiú, aki nem imádkozik, az a bizonyos fiú, aki sohase szólt az apjához. Te azért igy imádkozzál: »Mi ’Atyánk'...« *
