Tanodai hirlemeny 1846-1847

fog árthatni most, a midőn úgyis szó van csaknem valamennyi hazai prot. tanodánál arról mint szaporítható újból a tanítók száma, és mint gyarapítható a tanoda általában, aminthogy a mai korban, a haza legjobbjainak vallomása szerint, a tanodák által terjesztendő neveléstől olly sok függ és olly igen sok váratik épen a tanodától, nem fog ártani, azért sem, mert ismét csak e hazának jobbjai, arról is gondolkoznak és gondoskodni akarnának már, miszerint a prot. tanodákra is fordittatnék ennyi század után, országos vagy legalább ország- és község alapítványi költség.

A mi az elsőt: azaz a prot. tanodái állandó alapítványokat illeti, erre nézve hálás elismeréssel kell emlékeznünk tüzbuzgó prot. elődeinkről, kik a vallásos és tudományi szabadság régi mostohasága idejében, nem csak áldozatnak, hanem kötelességnek is tekinték egyházi és oskolai alapítványokat egyenként, épen úgy, mint gyülekezetenként versenyezve rakni le, hogy ez alapítványokon , a mellyeket a vallásos ihlettség és prot. hazai tudományérli hő lángolás velek tétetett, hogy ez alapítványokon emelkedhessék az ur evangeliomi szabad egyházának boltozata és másrészről a tudományosságnak és miveltség terjesztésének szent temploma, a tanoda. Mindig igénylendi és mindig és méltán mégis fogja érdemleni az utókor háláját az e tekintetben kötelességét áldozati készséggel teljesített prot. élőkor. Egyházról egyházhoz vándorolhatunk és tanodáról tanodához — értem itt a rógiebbeket a mellyeknek alapittatása az első és második prot. századba esik, és mindenütt bebizonyitva találandjuk a mondottat, és mindenütt nagyobb meg nagyobb hálára gerjedend szivünk. Ezek voltak ám az igazi protestánsok! Volt nemesi család — és erre az egyháztörténetben számtalan a példa, melly saját udvarán és saját költségén épittete templomot, vagy az akkori egyszerűség és kisszerüség szerint legalább imaházat, és ebbe gyüle öszve a nép, és a pap mellett — volt esete hogy isteni szolgálatot tartott és isteni szolgálatot elősegített a buzgó és vallásihlette földesur; és a templom melleit épittete tanodát, vagy saját lakának legtéresebb helyét és szobáját ajánlá fel tanodateremül, és e tanszobában, a hol a serdülő nemzedék gyűl vala egybe, maga a tudományilag miveit földesur adott tanítást népének, részt vön a leckében, megajándékozá a növendékeket könyvvel és a szegényebbeket ruhával, élelemmel s a t. Ez volt ám a buzgó protestáns kor! És e korban, csaknem annyi volt az egyház1, a hány a nevezetesebb prot. család; és csaknem annyi az oskola, a hány a tanult férfiú , különösen pedig világi prot. ur. De mind ez, még akkor volt, a midőn prot. uraink magok is a külföld egyetemeire jártak képeződni, a midőn ők ez egyetemeken a tudományi képviselőséget, nem tartották születésökön és rangjukon alulinak. Az illyenek aztán hazatérve, igen természetes, hogy uj egyházakat és tanodákat részint ala- pitotttik, részint pedig magok nyitottak. De e kor lejárt, s illy buzgósággal s ennyi áldozatkészséggel, talán vissza sem térend soha. — Egy pillanatot vetve immár az illyenek által tett és hátrahagyott alapítványokra, azt kell vallanunk, mikint a jelen prot. egyház és iskola, az illynemü alapítványokból , vajmi keveset bir már. Itt is csonkítva dolgozott az idők mostohasága; a firol fira pusztán kegyeleti fonalon szállott hiányos kezelésnek köz mirigye. Migaz illynemü családok és gyülekezetek virágzottak, addig hiányt nem szenvedett sem egyház sem tanoda; de midőn ők is, vagy legalább fijaik, részint visszatértek az elhagyott egyház kebelébe, részint pedig kihallva elhamvadtak , hamvadozott lassanként és emésztve fogyott az általuk letett alapítványok szent hagyománya. Innen van, hogy az első prot. századból, vajmi kevés egyháznak és kevés tanodának lesz még valami alapítványi maradványa. Egyébiránt sok tekintetben későbbi alapítók jótéteményével is úgy jártak és tán még folyvást is úgy járnak tanodát és egyházat tartó gyülekezeteink. — lm ennyit lehetne történeti elmélkedésnek a hangján mondani az ős prot. családi vagy egyesek által letelt szent vagy kegyeletalapitványokról.

Ezeket nézve, a második korszak a hazai prot. félnél, úgy látszik hogy beállott akkor, a midőn egyház és tanoda, nern többé egyesek, hanem egész gyülekezetek, községek és nagyobb testületek áldozatán épült. S ki fogná tagadni, hogy ezen alap nem szilárdabb a másiknál ? meghallhat az egy, elenyészhet még neve is, és adományának csak hire marad, a melly sírjának helyét őrizi. De meg nem hall és ki nem vész egy egész gyülekezet, egy egész emberi község, egy *)

*) Az ős prot. alapítók többnyire a templomokban temettettek el, innen van, hogy a régibb prot. egyházakban olly sok családi sirkövet találhatunk. Dr. T.