Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium
VI. osztály története
34 nyelvtanórákon történik. A nyelvtanon kívül fel van adva a fél könyv is, s ezt a fentebb leírt módszer szerint ki is kérdik. * * * Még egy tantárgyról kell megemlékeznem. Ez a „dögtan”, Sárkány tanár úr tantárgya. Különböző természetrajzi tárgyak során meg megbarátkoztunk s ez az utolsó év melyet együtt töltünk. Magyarázatát még meghallgatjuk, de felelni nála... A latin szókönyv ismétlése és Sárkány tanár úr tanította tárgyból való felelés mindig vetélkedtek egymással nehézség és idegszaggatás tekintetében. Pedig a tanár urat szerettük. Többször hangzottak el róla nyilakozatok az osztályban, hogy „magánéletében egészen rendes ember az öreg, jól el lehet vele beszélgetni, müveit és okos.” Ez pedig elég nagy szó, különösen ha diák szájából hangzik el. Különösen közkedvelt volt kirándulásai miatt; minden tavasszal többnapos kombinált autóbusz utat vezetett. A „kombináltat” úgy kell érteni, hogy hol az autóbusz vitte a fiúkat, hol a fiúk tolták az autóbuszt. Legalább az idei felvidéki kiránduláson ez történt. Igazság kedvéért meg kell mondanom, hogy nem a tanár úr, hanem a szürke taxi a bűnös. * « * Ősszel váratlan szomorúság ért bennünket. Mindannyiunk kedves, jó barátja, Kotschy Viktor hirtelen elhunyt. Mélységes megdöbbenéssel értesültünk a tragikus hirtelenséggel beállt halálesetről. Temetésére az igazgató úr és osztályfőnök úrunk vezetésével az egész osztály kiutazott Dunakeszire. A ravatalnál osztályfőnök úrunk, a sírnál pedig Koltai Elemér búcsúztatta szeretett társunkat. Emlékét kegyelettel őrizzük! * * * Az idei tél a január és február hónapokban különösen szigorú volt. Sok hó esett, tehát elakadt a szénszállítás, ennek következtében nem tudták a legtöbb iskolát fűteni, ezért aztán az iskolák nagy részében a diákság lelkes ujjongása közepette kihirdették a szénszünetet. Nálunk bezzeg nem! Egyik diáktársunk édesapja „jóvoltából“ (a fiút különösen megrovom ezért,) kaptunk szenet. Persze ez nagy tüntetéseket vont maga után. Az egész épületet betöltötte az ütemes „Szén-szü-ne-tet“ kiáltás, melyet a kicsik szíves-örömest vettek át a nagyoktól. A mi osztályunk még külön, egészen sajátos és eredeti módon tüntetett. Németóra előtt egész tízpercben szellőztettünk. Kint —10 C. Olyan lett az osztály, mint egy jégverem. Nosza rajta, kabátot, sálat fel, s a belépő osztályfőnököt orruk hegyéig beburkolt fagvoskodó fiúk fogadták. Kisebb nézet- eltérés következett. Eredmény: fejenként egy magaviseleti pont. * * *