Az 1942 évben érettségizett növendékek emlékkönyve - Budapesti Evangélikus Gimnázium
VI. osztály története
33 reánk a szinte hagyományossá vált macska. A negyedik „macskás” dőli után végre a közdüh győzedelmeskedett a tanár állatszeretetén. * * * Itt nyilvánosan fejezem ki az osztály háláját osztályfőnökünknek a diákság nevében a dolgozatírás terén kifejtett tevékenységéért. Ugyanis bevezette a sokszorosított dolgozatszövegek rendszerét, mely sok fölös munkától szabadított meg minket, és több időt hagyott a dolgozatok megírására. * * * Külön helyet kell szentelnem egy közkedvelt tárgynak és annak feketekeretű szemüveget viselő tanárának. Nem követek el indiszkréciót, ha elárulom — azt hiszem, úgy is tudja mindenki —, hogy a latin nyelvről és Klaniczay tanár úrról van szó. Sok jót hallottunk a tanár úrról, de azt hiszem, azt még senki sem mesélte el róla, hogy artistaművész. Az általa művelt ág a torna, mégpedig ennek egyik közkedveltségnek örvendő ága, az ideg- torna. A művészet gyakorlása pedig a következőképen történik. Az ember bejön az osztályba, leül, felüti a memoritert. .., megnézi, majd bejelenti: „Hát lássuk csak a memoritert. . .” Ezután az ember előkotorja a noteszt; mennél lassabban, annál jobb. Most következik a művelet művészi része: az ember lecsúszik a széken, olyan mélyre, hogy majdnem csak a feje látszik ki a katedra fölött, és valahol a mélységben kinyitja a noteszt. És most következik a trükk: az ember nem mondja ki annak a nevét, akit feleltetni akar, hanem legalább félpercig lapoz a noteszban. Ezalatt síri csend mindenütt. Most lassan felemeli az ember a fejét, ránéz valakire, mintha feleltetni akarná, visszapillant a noteszba, mintha az eddigi feleleteket szemlélné, tovább lapoz, végre kihív egyet az áldozatok közül. Ez minden egyes feleletnél megismétlendő. Rendkívüli a hatás akkor is, ha feleltetés közben a felelőt minél többször félbeszakítja, és mikor az a trójaiak szenvedését fordítja, a második pun háborúról kezdünk beszélni. Időnként persze a felelőt is szóhoz kell juttatni, de gondosan ügyeljünk, nehogy több, mint két összefüggő mondat hagyja el az ajkát. Ha a felelő lassan elért a végéhez, az ember barátságos mosollyal feltekint, és megjegyzi: „Fordítsa le kérem mégegyszer, nem hallottam jól. Nem, ne olvassa, mondja mindjárt magyarul.” * * * Megint latin. A latinban is a legimádottabb: a szókönyv. Ez lényegében egy szótár, amelyet szóról-szóra be kell vágni. Ezt azonban ki is kérdik. Idáig még nem olyan borzasztó. Az igazi kínzás a pénteki ú. n. 3
